Várok rád {C.L.}/✔️

Part nineteen

Liza Parker

-Szia-köszöntem mosolyogva mikor Charles belépett a lakásba délután.

-Szia szerelmem-lépett mellém, majd egy hosszú szenvedélyes csókban részesített.

-Minden rendben Arthurral? Nem haragszol rá, ugye?-néztem fel rá, a mosoly pedig csak nagyobb lett az arcán.

-Minden rendben! Ma este megyünk egy laza 15 kilométeres terepfutásra. Akarsz jönni?-pillantott hátra, mire a gyomrom összerándult.

-Nem, menjetek csak! Én jól megleszek itthon-legyintettem, annak ellenére, hogy imádok futni.

-Tudom, hogy szereted a futást! Mi a baj?-fogta közre a derekam, és nem akartam se veszekedni se eldobni a kapcsolatunk.

-Semmi, mindjárt megyek és elkészülök!-léptem ki a fogásból, majd a hálóba lépve kivettem a szekrényből egy rózsaszín edzős melltartót és egy hozzá tartozó rózsaszín edzős térd nadrágot. Pillanatok alatt átöltöztem. Hajamat magas cophba fogtam, majd az arcommal is megvoltam elégedve, így kiléptem a helyiségből és a konyhában töltöttem egy kis vizet a kedvenc kulacsomból. Charles csak állt és bámult.

-Na, mi az? Van egy folt a fenekemen?-kérdeztem frappánsan miután megfordultam.

-Igazából többet is észre vettem-közelített perverz mosollyal-szerintem kikéne dobnod ezt a nadrágot-fogta meg a derekam, majd szorosan magához húzott és lehajolva hosszú csókban érintette össze ajkainkat.

Egy váratlan pillanatban elkezdett velem lassan hátrálni a pultig, egészen addig amíg nem nyomott teljesen hozzá, majd csókjait lejjebb vitte a nyakamon át a vállaimra és ahogyan elkezdett kibújtatni a sportmelltartómból, szinte  már majd letépte rólam a nem régen felvett szettet amikor nyílt az ajtó. Lihegve szétrebbentünk. Gyorsan megigazítottam a rajtam levő ruhát és imádkoztam, hogy az illető ne vegye észre a bejövése előzményeit.

-Szia tesó!-lihegett Charles az ajtóban megjelent Arthurnak, akinek a kezdeti mosolya leolvadt az arcáról. Basszameg.

-Sziasztok!-köszöntött-készen álltok? Kicsit csapzottak vagytok-jegyezte meg mire elkellett fojtanom a feltörekvő mosolyt és megindultam a fürdőbe. Charles sikeresen összekócolta a nem régen rendbe tett hajam, ezért a fésűhöz nyúltam és megigazítottam a hajkoronám. Hideg vízzel arcot mostam, és mire kiértem a két fiú egyszerre emelte rám a tekintetét.

Mindkettő borzasztóan zavarba hozott, az előző pillanatok még így is hagytak nem kevés adrenalint a testemben ezért amint kiléptünk az ajtón szinte előre kocogtam a fiúk pedig utánam jöttek.

-Gyere az autóhoz! Tudok egy jó helyet-súgta a fülembe Arthur amivel elérte, hogy a libabőr végig fusson a hátamon.

-Erre Lizi!-integetett mosolyogva Charles én pedig imádkozni kezdtem, hogy éljem túl a délutánt. 

Az utazás nem volt hosszú, egy csodaszép földút szerűség mellett parkoltunk le, majd a srácokkal együtt gyorsan bemelegítettünk. Nem mondom, hogy nem volt kellemetlen hajlongani mindkettő előtt, de igyekeztem ignorálni a tényt.

Charles elindította a kilométert, Arthur pedig a stoppert és nekikezdtünk  a futásnak. Minden teljesen jól ment. Szerencsére nem sok kedvünk volt beszélgetni ezért mindenki a saját gondolataiba burkolódzva futhatott a többiek mellett. 

-Lizi-szólalt meg Charles, amikor látta, hogy Arthur egy kicsit előrébb fut mint mi.

-Igen?-lihegve felpillantottam rá.

-Ma este bepótoljuk a nem rég történteket-nyögte amivel akaratom ellenére is felizgatott. Egyszerűen képtelen voltam mellette józanul gondolkodni. A dolog amire célzott rendesek kirántott egy pillanatra a józan gondolkodásomból.

-Benne vagyok-mosolyodtam el, ekkor Arthur előttünk lassulni kezdett, és egy váratlan pillanatban a térdére rogyott.

-Jézusom!-vettünk fel mindketten egy gyorsabb tempót, majd mikor utolértük észre vettem egy enyhe könnycseppet a szemében amit azonnal letörölt.

-Jól vagy?-lépett mellé Charles majd felhúzta a testvérét.

-Persze, szerintem csak megbotlottam egy kőben és kizökkentett a tempóból-motyogta, de én biztos voltam benne, hogy közel sem erről van szó.

-Rendben, ha akarod pihenhetünk-szólalt meg Charles ismét, de ekkor az öccse már két lábon állt és kocogni kezdett. Charles csak megrántotta a vállát, majd futott utána. Én pedig követtem.

A 15. kilométer végén fáradtan huppantunk le a mellettünk elterülő sziklára, majd egy ökölpacsival konstatáltunk a teljesítményt. Szerencsénkre a közelben volt egy büféskocsi ezért fizettünk három hideg vizet, majd villám gyorsan lehúztuk őket.

-Haza felé is futunk?-néztem a srácokra.

-Nekem jó-lépett mellém Charles, majd megsimította a hátam.

-Én is benne vagyok-vette egy nagy levegőt Arthur, ezt követően pedig  visszafordultunk és ugyan azon az úton megkezdtünk visszafelé futni. 

-Huh teljesen kivagyok-hajoltam le a térdemre amikor végre a lakásunkhoz értünk.

-Nem jössz fel egy italra?-nézett Arthurra Charles.

-Nem, késő van! Sziasztok!-fordult meg, majd a kocsijához lépett és egyszerűen elhajtott. Bementünk a lakásba én pedig azonnal elfoglaltam a fürdőt és lemostam magamról a port és még a hajamat is megmostam. Miután minden fürdős tevékenységgel végeztem fáradtan ledőltem a hálószobában az ágyra és becsuktam a szemem.