𝓔𝓿𝓮𝓻𝔂 𝓓𝓮𝓼𝓽𝓲𝓷𝔂 𝓲𝓼 𝓗𝓪𝓻𝓭

5.

Az árnypiacon tett sikertelen látogatásunk utáni másnap ugyanolyan tanácstalanul ültünk a reggelinél, mint előtte való alkalomkor. Nem értettük, miért vagyunk még mindig zsákutcában, amikor éreztük, talán kezd kikristályosodni előttünk minden. Hiszen tudjuk, mi történt, még ha azt nem is, miért történt, vagy, hogy ki tette. De már ennyivel is előrébb voltunk, mint egy hete Sam és Dean. Éppen ezért okozott mindenkinek megdöbbenést, mennyire ellenszenvesek voltak velünk a piacon. Persze, nem tágítottunk az ötletünk mellől.
— De legalább addig szükségünk van valami alternatívára — mondta Sam. — Ameddig nem mentek vissza, folytatnunk kell a nyomozást.
— A beazonosítással mégsem megyünk semmire, csak újabb kérdéseket szül — feleltem. — Igen, megtudjuk, kik az áldozatok, de nem találunk kapcsolatot köztük azon kívül, hogy mindannyian itt tartózkodtak az államokban, ha külföldiek. És Izzy sem volt épp segítőkész.
— Akkor kit tudunk megkérdezni? — pillantott fel Dean a baconjéből. — A piac kilőve, legalább egy kis ideig. Maradt még valaki, aki tudna segíteni?
— Talán, ha felkeresek egy boszorkánymestert, de ez sem készpénz — húztam el a számat. — Mivel a boszorkánymestereknek megbecsült helyük van a Tanácsban, nem kizárt, hogy elköpnék, miben is mesterkedek. Az új vezetés pedig nem a könyörületéről híres, ezt azóta több ízben is megtapasztaltuk. De talán Magnus Bane. Soha nem volt nagy barátja a Klávénak, most pedig egyenesen utálja őket. Hátha vele több sikerrel járunk.
— Az jó lenne, mert a tetthelyeken semmi nem utalt arra, hogy ott gyilkosság történt — válaszolta Cas. — Azt hittem, az elkövető nem volt annyira alapos, ahogy leírtátok, de tévednem kellett. Tényleg mindent eltervezett, méghozzá annyira aprólékosan, ahogy én még soha nem láttam.
— És itt kezdődnek a problémák — mondta Sam. — Nincs szinte semmi kiindulási pontunk.
Mélyet sóhajtottam. Sam igazat beszél. Ha nincs se tetthely, se gyilkos, se holttestek, akkor nagyjából ott tartunk, mintha nem történt volna semmi. Most valaki szándékosan tünteti el a nyomokat, hogy ne tudjuk meg az igazat, vagy a gyilkos végez ennyire alapos munkát.
— Teszek egy próbát Magnussal — feleltem végül. — Remélem, ő egy kicsit segítőkészebb lesz, és ha más nem, körbe tud szaglászni a piacon.
— Veled tartok — jelentette ki Jack, majd azzal a mozdulattal felállt, és kisétált a konyhából.
— Szóljatok, ha megtudtatok valamit — mondta még Castiel, én pedig bólintottam. Követve Jacket elhagytam a konyhát, és a könyvtárba tartottam. Jack már itt várt, egy asztalnál ülve. Lehuppantam vele szemben.
— Hogy csináljuk? — kérdezte.
— A tűzlevél a legegyszerűbb módja, hogy felvedd a kapcsolatot egy boszrokánymesterrel — válaszoltam. — Nagyon egyszerű az egész. Csak leírjuk egy darab papírra az üzenetet, majd egy bizonyos rúna segítségével elküldöd, ami azonnal célba is ér.
— És mit szeretnél írni? A teljes történetet mégsem mondhatod el neki.
— Nem is fogom. Pont annyit tud meg, amennyit Izzynek is vázoltam, ám mégsem hiszem, hogy annyira elutasító lenne, mint amilyen ő volt. Magnus sokat tapasztalt és megélt boszorkánymester, nem lepik meg olyan könnyen a dolgok.
Felálltam, és a katalógus-szekrényhez lépve kerestem egy kis darab papírt, meg egy tollat. Tényleg nem szándékoztam sok mindent elmondani Magnusnak, de terveim szerint több dologba avatom be, mint Isabelle-t. És csak remélhetem, hogy Alecnek sem mondja el.
Visszaülve Jackhez elkezdtem fogalmazni a levél tartalmát, mely egyelőre nem volt hosszú, csupán annyit kértem tőle, hogy ha alkalma nyílik rá, találkozzunk a napokban. Fontos dologról van szó.
Jack engem nézve, figyelmesen szemlélte, mit csinálok.
— Szerinted beválik? — kérdezte. — Mármint, tényleg hajlandó lenne beszélni velünk?
— Nem nagy kunszt megölni valakit, az a művészet, hogyan ússzuk meg utána — válaszoltam, majd letettem a tollat. Elkészültem a levéllel, már csak el kellett küldenem neki. — És Magnus, mint ahogy említettem, sokat tapasztalt boszorkánymester. Nem egy gyilkossági üggyel találkozott élete négyszáz éve alatt. Ha ő vagy valamelyik boszorkánymester nem tud segíteni, akkor senki.
— Reménykedjünk, hogy így lesz — bólintott Jack, nekem pedig, miután elküldtem a levelet nem volt más dolgom, mint várni. Magnus egy pillanat alatt képes felmérni a helyzetet, ha úgy adódik, és döntést hozni. Igaz, nem mindig voltam ott, amikor szükség lett volna rá, emiatt lehet, nem nézi jó szemmel, hogy felkerestem. Mindenesetre meg kell próbálni, vagy ugyanott maradunk, ahol pár napja elkezdtük.