𝓔𝓿𝓮𝓻𝔂 𝓓𝓮𝓼𝓽𝓲𝓷𝔂 𝓲𝓼 𝓗𝓪𝓻𝓭

9.

"Az első Szövetséget 1872-ben írták alá. Az egyezmény védi az alvilágiakat és biztosította a védelmüket a hidegbékéig. A Szövetség Termében minden alviláginak jelen kellett volna lennie, aki részt vesz az egyezmény megújításában, azonban sem a Tündérek Udvarának királynője, sem az Ellentündérek Udvarának királya nem jelent meg, így a békeszerződést megváltoztatták, és nélkülük írták alá. Ennek fényében a tündéreket többé nem védi a Szövetség; tilos segíteni rajtuk, nekik pedig tilos kapcsolatba lépniük az árnyvadászokkal. A tündérekkel a Solomancia, a centuriók, a konzul és az inkvizítor foglalkozhat. Az a tündér, akinél fegyvert találnak, az életével is fizethet."

Miután Claire végzett a bekezdés felolvasásával, becsukta, és az asztalra dobta a könyvet. Jól ismertem annak a kötetnek minden egyes lapját. Az árnyvadász-csemetéknek betéve kell tudniuk szinte az egész törvényt, és életük hátralévő napjait eszerint kell leélniük.
Szívből utáltam minden egyes sorát. A harmadik nagy árnyvadász háború után nem sok mindent változtattak a törvényen, csupán kitiltották Idrisből, a nephilimek otthonából mindazokat, kik nem álltak a másik oldalra. Onnantól fogva súlyos falakat emeltek a város köré, és lehetetlenség bejutni. Akinek mégis sikerül, annyi kegyelemben részesül, hogy nem csinálják ki ott helyben, hanem Rodrigo Villalobos, Idris jelenlegi konzulja elé viszik. Az illető történetesen Manuel apja, és ha tetszik neki a behatoló pofija, nem gyilkolja meg hidegvérrel. Ha átáll hozzájuk, lehetőséget ad bizonyítani, de ha nem, a Gardba vetik a többi közé, és hagyják szenvedni.
Már azelőtt sem komáltam a törvényt, hogy Zara és Manuel átvették a hatalmat, hiszen nem lettem volna magányos utazó. És most, hogy több ponton is sértettem eme törvényt, itt ülök a könyvtárban arra várva, vajon ki és mikor fog rám rontani, hogy a Gardba száműzzenek. Vagy megfosztásra ítéljenek.
Claire felült arra az asztalra, ahova a törvénykönyvet hajította, és kézbe vette az árnyvadász-családfát. Jackkel igyekeztünk beazonosítani az áldozatokat, de nem jártunk sok sikerrel. Eddig hármat találtunk.
— Tehát büntetés jár, ha egy árnyvadász felkeres egy tündért — felelte Donna.
— És ugyanez igaz fordítva is — biccentett Claire.
Donna és Jody Alex és Sam társaságában a mellettünk lévő asztalnál dolgozott, jobbra tőlünk pedig a nyomozás eddig megszerzett információi és kellékei kaptak helyet. Ennek tetején csücsült Claire. Körülötte Castiel sündörgött, Dean pedig a könyvek gerincét nézegette Patience-szel, hátha találnak valami használhatót. Kaia fel-alá járkálva az ügy aktáit böngészte, hol leült mellénk, hol felállt, de ő volt az egyetlen, ki állandóan mozgásban volt. Egyszer az áldozatok képét vizsgálta, aztán a törvénykönyv akadt a kezébe, egyszóval mindenbe belenézett. Ellenben Jack és én csak ültünk egymással szemben, miközben arra próbáltunk rájönni, vajon mire való az ujjunkon lévő gyűrű. A tündérmágia amellett, hogy hihetetlenül erős, rendkívül bonyolult is, és szinte képtelenség megfejteni. Néha, amikor azt hisszük, hogy tudjuk a megoldást, nem számolunk valamivel, ami mindig a tündérek malmára hajtja a vizet.
— Bár lenne valami — sóhajtott Jack alig hallhatóan. Mindenki elmerült a saját gondolataiban, így ha meg is hallották, betudták annak, hogy mi is velük nyomozunk. Sejtelmük sem volt a gyűrűkről.
— A tündérek a legrafináltabb nép, akiket ez a világ valaha is látott — szóltam. — Mindig megtalálják a kiskapukat és a kibúvókat, hogy ne kelljen semmiért sem felelősséget vállalniuk.
— Pedig azt hittem, olyanok, mint Csingiling — felelte Jack elgondolkodva, ám amikor kérdőn pillantottam felé, megmagyarázta. — Csingiling Pán Péter tündére, akinek porától képes repülni. Azok a tündérek kedvesek voltak.
— Ez attól függ, ki mit ígér egy tündérnek. Akár az életeddel is fizethetsz, ha valami olyat kérsz. Lehet Pán Péter is odaadott neki valami hasonlót, azért ábrázolták így Csingilinget. Mert Péter olyannak látta, amilyennek szerette volna.
— Meglehet — bólintott, de több szót nem ejtett Csingilingről és Pán Péterről. — Hol tudunk információt szerezni a tündérek eszközeiről?
— Én sem tudom — vontam vállat. — Konkrét feljegyzések egyik tündérről sem találhatóak, azonban Zara apja kezdeményezte az alvilágiak csoportosítását és rendszerezését. Annál biztosabbat keresve sem találunk.
— Az a Zara, aki bezárta előttetek Idris kapuit? — húzta résnyire a szemét. Bólintottam. — Akkor nem. Kizárt. Nem fogok olyan árnyvadászokkal üzletelni, akik megvetik a saját népüket.
— És ha nincs más esélyünk? — pillantottam rá kétségbeesve. Nekem sem fűlt a fogam, hogy felkeressem Zarát vagy Manuelt, elvégre hazaárulónak és szakadárnak kiáltottak ki, de ha ez az egyetlen lehetőségünk, hogy információt szerezzünk a tündérekről, legyen.
— Úgy tudom, a Klávé csak készített róluk egy adatbázist — szólalt meg Claire, ki az asztalunkhoz lépve rákönyökölt. Halkabban folytatta. — Azt nem vette nyilvántartásba, milyen fegyvereik vagy eszközeik vannak. Vagy legalábbis nem tudok róla.
— Akkor lényegében csak azt tudjuk meg, mennyi tündér van az udvarban — Jack gúnyos szemforgatással válaszolt.
— Nem kell mindjárt sértegetni, csak mert ötletelek! — csattantam fel.
Mindannyian felkapták a fejüket hirtelen kirohanásomra, Claire viszont csak lemondóan lehajtotta a fejét a karjára.
— Kölyök, mit művelsz? — kérdezte Dean teljesen higgadtan. Jack azonban hevesen reagált.
— Semmit! — kiáltotta, majd akkora hévvel pattant fel, hogy felborította maga mögött a széket.
— Gyerekek, nyugodjatok le — csitított minket Jody. — Elhiszem, hogy mindenkinek nehéz időszakok ezek, de meg fogjuk találni a megoldást. Minden ötletet szívesen veszünk, legyen akármi is az. Együtt képesek vagyunk rá.
— Igen, számtalan rosszabbat is legyőztünk már ennél — helyeselt Donna, ki lábait az asztalra dobta. Jó tudni, hogy vannak, akik lazán kezelik az ilyen helyzeteket.
— Legyen démon vagy maga a sátán, nem számít — ütötte össze két öklét Kaia. — Jöjjenek csak. Egytől egyig elintézzük őket.
— Pontosan — pacsizott le vele Alex.
Bárcsak ilyen egyszerű lenne — gondoltam magamban. Az hagyján, hogy meg kell oldanunk egy gyilkosságot még azelőtt, hogy újabb áldozat kerülne elő, de mindennek tetejébe még ott van a mi ügyünk a tündérekkel. Rendesen bepaliztak mindkettőnket, és ha tovább foglalkoznak velünk, az sem kizárt, ott ragadunk akár hetekre. No meg, az sem elhanyagolható tény, hogy érzek valamit Jack iránt. Sejtem, vagyis tudom, hogy ő nem, és akármi is alakult ki köztünk azon az éjszakán az ágyamon, közel sem az, amit én szeretnék. És bár lehet, hogy sokat kérek, hogy ezt az égiek képtelenek megadni nekem, de ha nagyon küzdök, akkor is csak álom marad?