𝓔𝓿𝓮𝓻𝔂 𝓓𝓮𝓼𝓽𝓲𝓷𝔂 𝓲𝓼 𝓗𝓪𝓻𝓭

7.

- Édeskevés információnk van - kezdte másnap Sam. A Jackkel töltött éjszaka után valamikor pirkadat után értünk vissza a bunkerbe. Ezúttal repültünk, így percek alatt otthon voltunk. Az egész csendes volt és békés. Sam és Dean még javában aludtak, Castiel pedig nem volt jelen. Mondjuk nem is bántuk, legalább így minden feltűnéstől mentesen be tudtunk surranni a saját szobánkba.
- Hetek óta ugyanott rostokolunk, és nem haladunk egyről a kettőre - folytatta panaszáradatát a fiatalabb. Dean csak csendben a laptopját bámulta. Leülve a könyvtár napok óta nyomozásra kinevezett asztalához kézbe vettük az ügy mappáit. Fort Collins óta nem jelentettek újabb gyilkosságot, az eddigiekről pedig senki nem beszélt. Legjobb tudomásom szerint Rory testét a helyi kórház szállította el, ahol átadták a halottkémnek. Ma mindenképp oda fogunk menni, hátha találunk valamit, ami eddig elkerülte a figyelmünket.
- Panaszkodás helyett inkább dolgozz - vetette oda Dean, pillantását le se véve a képernyőről. Laptopja mellett egy üveg sör és a mobilja kapott helyet, holott még délelőtt tíz óra sem volt. De nem is számít, valahogy képes voltam megszokni még akkor is, ha nem mindig nézem jó szemmel.
- Azt csinálom - felelte Sam, majd visszafordult az előtte heverő könyvhöz. Ha jól láttam, Rowena egyik varázsgyűjteményét bújta. - Csak azt mondom, hogy talán ez az eddigi legbonyolultabb ügyünk.
- Az árnyvadászok sosem voltak piskóták - válaszolta a bátyja.
Mosolyogva hallgattam vitatkozásukat. Valahogy annyira magától értetődő volt, hogy rettenetesen furcsa lenne, ha a Winchester tesók között egyszer béke honolna. De talán így a legjobb. Soha nem tudtak egyetérteni, amiben meg igen, az is ritkaságszámba ment. Szinte piros betűs ünnepként tarjtuk számon Castiellel.
- Oké, mit tudunk eddig? - kérdezte Dean. Laptopja pereme fölül figyelt.
- Nem sokat - feleltem. - Valaki árnyvadászokat kezdett gyilkolni, az ok egyelőre ismeretlen. Az árnypiacon nem sok sikerrel jártunk, senki nem hajlandó információt szolgáltatni egy oldalt nem választott árnyvadásznak. És ez eléggé megnehezíti a nyomozást.
- Mi köze van ahhoz, hogy nem választasz oldalt annak, hogy nem adnak ki infókat? - pillantott rám Sam kérdőn.
- Nem mindegy, mit mondanak el. Attól függ az információ mértéke és mennyisége, hogy melyik oldalon állsz. Ám nekem semmit nem mondanak, mivel senkihez nem vagyok hű.
- El kell ismerni, azért ti is tudtok köcsögök lenni - szúrta közbe Dean.
- Néha nem is tudod, mennyire - forgattam a szemem.
- Azon tanakodtam, vajon köze lehet-e valamelyik gyilkossághoz az árnyvilágban - mondta Sam. - Esetleg valaki folytatta az egyiket, vagy egy megrögzött fanatikus újrakovácsolta a Kört.
- Az nem lehet. Egy az, tudnék róla. Kettő, mindenkit, aki valaha is a Körhöz tartozott, a Gardba vitték és bezárták. Valentine azért elég meggyőző tudott lenni, és olyan képességek birtokában volt, hogy senki nem merte megkérdőjelezni. Aki akkor nem állt át, utána sem tette. Ugyanez igaz Sebastianra. Lehetnek még olyanok, akik követik a tanaikat, mégsem készítenek új hadsereget tudván, milyen kíméletlenül megbüntetik, ha kiderül. Az új vezetés korántsem piskóta, olyan, amilyen egykoron volt, pedig már sosem lesz.
- És Emma? Említetted, hogy a szülei nem Sebastian keze által haltak meg - Dean belekortyolt a sörébe.
- Az más. Malcolm Fade, Los Angeles főboszorkánymestere nekromanciát hajtott végre. Megégette és vízbe fojtotta a testeket, amelyekről levágta a kezet és telerajzolta démoni írásjelekkel.
- Igazad van, nem egyezik - biccentett Sam, és visszamerült Rowena könyvébe. Ebben a pillanatban Jack toppant be a könyvtárba. Leült Dean mellé, és várta a fejleményeket.
- Eddig semmi, kölyök - felelte Dean, majd egy mozdulattal lecsapta a laptop fedelét.
- Azon gondolkodtam, hogy igazad lehet a szektát illetően - pillantottam Jack irányába. Kíváncsian várta a magyarázatot. - Elvégre nem tudok senkit, akinek oka lenne elpusztítani minket. Hacsak nem maga Raziel angyal vetemedett valami ilyenre, bár azt kötve hiszem. Mióta "létrehozott" minket nem is láttuk. Hiába hívtuk, nem tolta ide a képét.
- Sajnálom, hogy ezt tőlem hallod, de az angyalok már csak ilyenek - mondta Dean újabbat kortyolva a söréből.
- Ez sértő volt - szólalt meg egy hang a könyvtár ajtajából. Castiel lépett be, arcán nem látszódott sértettség, inkább egy mosoly bujkált Dean megjegyzésére. A másik asztaltól odahúzott egy széket, immáron pedig teljes lett a csapatunk.
- De ha nem az angyal, akkor ki? Vagy mi? - tette fel a kérdést Sam, amire egyikünk sem tudott válaszolni.
Mélyet sóhajtottam, majd ismét Jackre vezettem a pillantásom.
- Nem szívesen mondom ezt, de azt hiszem, van még egy hely, ahova el kell mennünk.
- És mi lenne az? - kérdezett vissza.
- Kicsit másabb, de talán biztosabb forrást tud adni, mint az árnypiac.
- Hogy érted, hogy másabb? - kérdezte Sam, hangjában némi félelemmel.
- A Tündérek Udvara - mondtam ki szinte azonnal. - Veszélyes hely, ugyanis a tündérek képtelenek hazudni. Mágiájuk örökre magához láncol bárkit, aki nem rendelkezik tiszta elmével. Elbódítanak és megbűvölnek, hogy soha ne akarj elmenni onnan.
- Ha képtelenek hazudni, az nekünk csak jó - vidult fel Dean.
- Nem olyan egyszerű, mint hiszed. Igen, nem tudnak hazudni, ám nem mindegy, milyen kérdést teszel fel nekik. Egyetlen válasz is eltérít az utadról, és mire észbekapsz, máris a rossz oldalon találod magad.
- Neked is segítenek? - kérdezte Sam. Bólintottam.
- A tündérek mindenkinek segítenek, aki kéri. Egy a bibi. Mivel nem voltak jelen, amikor aláírtuk a hidegbékét, börtön, sőt, mi több, kivégzés jár, ha valakit rajtakapnak, hogy egy tündérrel beszél, nagyon ügyelni kell a biztonságra. Talán jobban, mint eddig.
- Hogyhogy nem írták alá? - dőlt előre Castiel a széken.
- Sebastian mellett álltak a sötét háborúban, úgy hitték, az lesz a nyertes oldal. Rajtuk kívül senkit nem tudott maga mellé állítani, személyesen a királynővel beszélte le a dolgot. Azóta az Ellentündérek Udvarának Királya meghalt a Tündérek Udvarának királnyője pedig nyomtalanul eltűnt. Kieran egyesítette a két udvart, az ő fennhatósága alá tartozik minden tündér. Ők a fekete bárány, a folt a hímzett takarón, a kibúvó, ha valami igazán rosszban sántikálsz.
- Ergo tökéletes - vágta rá Dean.
- Valahogy úgy. Mivel nincs helyük a Tanácsban, nem is tudnak jelenteni a Klávénak. Persze ez nem azt jelenti, hogy akkor meggondolatlanul vágjunk bele, mert talán ennek van a legnagyobb rizikója.
- Persze, értjük - felelte Sam. - Ismét ketten mentek? - pillantott rám és Jackre.
- Miért hagyjak ki egy olyan bulit, ahol bármit kérdezek, igazságot kapok válaszul? - kérdezett vissza vidáman.
- Azért ez így nem igaz. Hazudni nem tudnak, de ez nem jelenti azt, hogy igazat fognak mondani. Elferdítik a valóságot annyira, hogy azt hidd valósnak. Tőrbe csalnak és csapdába ejtenek, hogy képtelen legyél logikusan gondolkodni. Éppen ezért kell gondosan megfontolni, milyen kérdést teszünk fel nekik. Mert nem mindegy, mit kapunk válaszul.
- Értettem - bólintott Jack.
- Úgy hiszem, mindenről tudnak, ami az árnyvilágban történik. Mondjuk nem is nagyon értem, miért nem oda mentünk elsőnek - tettem fel magamnak a kérdést.
- Legyetek óvatosak - szólt Cas. - Ha tündérmágia tényleg rettenetesen erős, mint mondod, csak Isten a tudója, hogyan hatástalanítsuk.
- Ez igaz - helyeseltem. - Cristina és Mark egyszer a tündérek földjén jártak, ahol az egyik mulatság alkalmával összekötötték őket. Egy szalagot tekertek a csuklójuk köré, ami biztosította, hogy képtelenek legyenek elszakadni egymástól. Ha az egyikük nagyobb távolságra ment, mindketten megérezték. A bőrük mintha égetett volna, és hatalmas kínokat éltek át.
- Még elmondva sem hangzik jól, hát még átélve - borzongott meg Sam.
- A tündéreknek csak egy valami számít istenigazából. Oké, két dolog. A háború és a szerelem. Ám képesek lennének feláldozni a háborút a szerelem oltárán.
- Alvilági kupidó -jelentette ki Dean, és belekortyolt a sörébe.
- Rosszabb. Amíg az általunk ismert kupidó csupán nyilakat lődöz, hogy az emberek szerelembe essenek, a tündérek vérrel és vasököllel büntetnek mindenkit, aki ellenszegül a szerelemnek. Pláne annak, amit ők hoztak létre. Ha két embert összekötnek, akkor azt jelenti, hogy soha nem fognak tudni elválni egymástól. Lehet, a végzet amúgy is egymásnak teremtette őket, és ha így van, a tündérek pedig összekötik a személyeket, az egy életre szól. Talán még kettőre is.
- Hova menjünk, ha romantikus ásó-kapa-nagyharangot akarunk? A tündérekhez - nevette el magát Sam.
- Valahogy úgy.
- Jó ötlet, hogy ti mentek? - kérdezte Castiel. - Ha igaz, amit a szerelemről mondasz...
- Te akarsz menni Deannel? - szóltam közbe. - Mert részemről annak sincs semmi akadálya - tettem fel védekezőn a kezem, mire Dean megdobott egy papírgalacsinnal.
- A tündérek várhatnak, először a halottkémhez megyünk Fort Collinsba, hátha megtudunk valamit Rory halálának körülményeiről - jelentette ki Sam, ezzel pontot téve a tündérekre.
- Oké - bólintottam. - De ezúttal Jack is jön - kötöttem az ebet a karóhoz. Jack nélkül még egyszer nem megyek Fort Collinsba, sőt, sehova, és jobb, ha ebbe beletörődnek.
Dean összehúzott szemekkel meredt rám. Még a sörét is letette, annyira meglepte a dolog. Sam értetlenül pislogott, Cas pedig csak a fejét kapkodta köztem és Jack között. Talán megsejtett valamit, nem tudni.
- Nincs ellenvetésem, de talán biztonságosabb, ha csak hárman megyünk. Vagy ami még jobb, ketten - mondta Sam. Hangjában nem bujkált semmi gúny vagy lekicsinylés, egyszerűen elmagyarázta, hogyan is gondolkodik.
- Jacket nem először nézték árnyvadásznak, és ha képesek vagyunk ezzel akárkit megtéveszteni, talán előnyünkre is válik - feleltem. Tény, nem ez volt az igazság, de rejlett benne valami. Nem fogom eléjük tárni a valódi szándékom, azt elég, ha én és Jack tudjuk.
- Nem mond hülyeséget - pillantott Dean az öccsére.
- De négyen akkor sem mehetünk - vetette ellen Sam.
- Velük megyek - szólt közbe Cas. - A mennyek zsákutca, és kifogytam a kapcsolataimból, amiket felkereshetnék. Nem fogok ölbe tett kézzel itt ülni és várni, amíg lemészárolják az árnyvadászokat.
- Részemről rendben - felelte Sam, és Dean is beadta a derekát. Hogy mit fognak ketten csinálni a bunkerben, míg mi távol leszünk, nem tudom, de amíg nincs köze a nyomozáshoz, nem is nagyon érdekel. A tündérekhez nem mehetnek, a mágiájukra nincsenek felkészülve, és mire egyet pislantunk, máris két olyan Winchester fivér áll velünk szemben, akiket soha nem ismertünk. Vagy ami még rosszabb, kicsinálják egymást. Ugyanúgy benne van a pakliban.
- Induljunk - mondta Castiel, majd felállva a székről elkapta kulcsot a levegőben, mit Dean dobott felé, és kiment a kocsihoz, hogy beindítsa.
Én a szobámba mentem, összeszedtem pár cuccot. Egy tőrt rejtettem a kabátujjamba, egy pár dobócsillagot a bakancsomba, és az övemre szíjaztam egy szeráfpenge mellé Dean pisztolyát. Lehet, hogy szükségem lesz rá, bár ez az első alkalom, hogy magammal vittem. Reméljük, hogy nem kell élesben használnom. Felcsatoltam még az irónomat, és kilépve az ajtón teljes harci díszben pompáztam.
Sam és Dean eltűntek a könyvtárból, bár ahogy hallottam, Dean a konyhában matatott. Jack sem volt sehol, szóval kimentem a kocsihoz, és beszálltam a hátsó ülésre. Castiel már indulásra készen volt.
- Jacket hol hagytad? - érdeklődött kedvesen.
Mielőtt válaszolni tudtam volna, kinyílt az Impala bal ajtaja, és Jack szállt be. Kicsit bosszúsnak tűnt.
- Minden rendben? - kérdeztem.
- Nem találtam a mobilom - felelte, majd bekötötte magát. Végignézve rajta szemet szúrt, hogy átöltözött. Nem farmert és pólót viselt, amit általában szokott, hanem öltönyt vett fel ugyanolyan színű nyakkendővel, mint amilyet Castiel hord. Zakója belső zsebében megcsillant annak a szeráfpengének a markolata, amit a Magnussal való találkozásunk előtt adtam neki. Halványan elmosolyodtam a tudatra, hogy elhozta magával. Ezek szerint felfogta, mit jelentettek akkor a szavaim, és tiszteletben tartotta annak ellenére, hogy ő is pontosan tisztában volt mindkettőnk képességével. Az övé talán hatalmasabb, és sokkal nagyobb dolgokra hivatott, ezzel szemben az árnyvadászok szélesebb körben tudnak mozogni. Sok olyan dologra képes vagyok, amire Jack nem. Én védelmet adtam neki és a tudatot, hogy soha nem lesz egyedül, akármennyire is úgy tűnik.