Futás a célig /Az Útvesztő ff. I./

IV. FEJEZET [A támadás]

Vékony, apró árny suhant végig a fák között. Könnyedén ugrotta át a gyökereket, sziklákat, miközben alig vert fel port a lábán lévő, a napok során elég ramaty állapotba került cipő. Néha-néha megállt egy pillanatra, és elővigyázatosan körülnézett, majd mikor meggyőződött róla, hogy senki sincs a közelében, tovább futott.

Egy hét telt el azóta, hogy a lány megérkezett a Dobozzal. A Tábortűz utáni napon végre munkába állhatott, és minden erejével azon volt, hogy bebizonyítsa az őt továbbra is szkeptikusan figyelő fiúknak, hogy ő is éppen annyit ér, mint például Gally. Igyekezett a lehető legjobban végezni a dolgát, még akkor is, ha az csupán öntözésből, trágyázásból és gyomlálásból állt. Világos, rövidujjú pólója, amit a ruhahiány miatt az érkezése óta kénytelen volt viselni, tele lett sötét föld- és halványzöld fűfoltokkal. A körmei alatt töménytelen mennyiségű piszok ült meg, hiába piszkálgatta őket szinte a nap minden percében.

Minden fájdalma és fáradsága ellenére is elégedett volt, mert végre úgy érezte, sikerült nagyjából beilleszkednie a Tisztás életébe. Még mindig voltak, akik kétkedve méregették, de a legtöbbjük egyenlő félként bánt vele - épp, ahogy akarta.

Komolyabb ellenségeket hál' Istennek nem szerzett magának - barátokat azonban igen. Thomasszal és Minhóval szívesen beszélgetett, ám mivel a fiúk sajnos egész napjukat az Útvesztőben töltötték, ritkán jutott erre idejük. Serpenyőnek gyakran adott tanácsokat az aznapi menüt illetően, és Chucknak is sokszor segített, amikor a Tisztás legfiatalabb tagjára olyan feladatot bíztak, amit egyedül nem tudott volna megcsinálni. A legtöbb időt azonban még így Newttal töltötte - legtöbbször akaratán kívül, de mivel együtt dolgoztak, akaratlanul is beszélgetésekbe kellett keveredniük. A lánynak igaza volt abban, amit a Tábortűz estéjén mondott - máris pletykáltak róluk. Azonban úgy volt vele, hogy még így is jó helyzetben van - Newtot mindenki tisztelte valamennyire, hiszen hiába nem ő volt a legerősebb vagy a legvakmerőbb, mégiscsak ő volt Alby helyettese, és senki sem kereste vele önként a konfliktust.

Egyvalami azonban nem hagyta nyugodni. Egyik este, mikor befejezték a vacsorát, megpillantotta Thomast, Minhót és Bent. Feléjük indult, hogy váltson velük néhány szót elalvás előtt, azonban ekkor felfigyelt rá, hogy a fiúk ahelyett, hogy a függőágyak felé tartanának, egyenesen az erdő mélye felé veszik az irányt. Miután meggyőződött rőla, hogy senki sem figyeli, csendben utánuk eredt. Egészen egy fából épített kis házig követte őket, amit azért furcsált, mert azt hitte, a srácok már mindent megmutattak neki. Ezt a helyet azonban még sosem látta. A három fiú eltűnt a kunyhóban. Elfogta a kíváncsiság, és megpróbált hallgatózni, azonban egyetlen ablakot vagy nyílást sem talált. Mivel nem akart az ajtónál álldogálással kockáztatni, úgy döntött, kivár egy alkalmas pillanatot, amikor beosonhat a viskóba.

És ez a pillanat most eljött.

Megbotlott egy kiálló gyökérben, de nem esett el. Egyre gyorsabbra fogta a lépteit, hiszen tudta, hogy nincs sok ideje. Már estefelé járt, és az elmúlt napokban megfigyelte, hogy bár hivatalos takarodó nincs, Albynak szeretett szokása végigjárni az ágyakat, és megnézni, mindenki megvan-e. Még éppen maradt annyi ideje, hogy körülnézzen, de sietnie kellett.

Pár perc múlva fel is tűnt előtte a kicsiny házikó, gondosan elrejtve az erdő legmélyére. Elégedetten elmosolyodott, és kissé ráérősre fogta a lépteit. Ahogy odaért, és megpróbálta lenyomni a kilincset, csalódottan vette észre, hogy zárva van.

Hát persze.

Nem hagyta, hogy ez a kis zavaró tényező megakadályozza a tervében. Már észrevette, hogy mivel fémhiány miatt zárat nem tudnak építeni, a fiúk mindig két reteszt használnak - egyet felül, egyet alul. A lány aggodalmasan körülnézett, valami hosszú és hegyes után kutatva, és elégedetten markolt fel a földről egy vékony ágacskát. Visszaidézte Chuck és Newt mozdulatait, amelyeket akkor alkalmaztak, amikor az egyik fiú, Danny magára zárta a vécét, utána pedig elájult. Óvatos, apró mozdulatokkal kellett dolgoznia, különben könnyen eltörhette volna a reteszt.