Futás a célig /Az Útvesztő ff. I./

IX. FEJEZET [Máshogy]

— Ezt találtuk.

Thomas hangja úgy vágott bele a kunyhó csendjébe, mint kés a vajba. Astrának eddig fel sem tűnt, milyen visszhangos is tud lenni a Tanácsterem. Körbenézett a körülötte állók arcain - Thomas eltökélt tekintetén, Minho kétkedő ajkain, Serpenyő, Winston és Derek kíváncsi szemein, Newt kutató pillantásán és Gally könyörtelen tekintetén. Bár mióta a Tisztáson élt, nem egyszer került kellemetlen helyzetbe, a feszült légkört, amely akkor és ott uralkodott a házikóban, még sokáig nem feledte.

Mielőtt idehozták volna, Astra többször is alaposan megvizsgálta a hengert, így a szőke hajú vezető arckifejezéseiből pontosan ki tudta következtetni, melyik érdekes és baljós részletet fedezte fel éppen. Abból, ahogy a szeme értetlenül felcsillant, a lány tudta, hogy most pillantotta meg a különös, sárga kerettel kiemelt betűsort, amelynek jelentését egyikük sem sejtette.

V. E. SZ. T. T.

— Ezek a betűk vannak az ellátmányokon is — nézett fel értetlen tekintettel Newt, utalva a korábban a Doboz segítségével felküldött ládákra, tele élelemmel és eszközökkel.

— Igen — válaszolta Thomas gyorsan. — Ha pedig ez egy szervezetnek vagy társaságnak az emblémája, akkor ez azt jelenti, hogy...

— Hogy a Siratókat az készíti, aki ideküldött minket — kapcsolódott be a beszélgetésbe lelkesen a lány. — És, ha jól tudom, ez az első rendes nyom, amit három év alatt találtatok, ugye?

A fiúk helyeslően bólogattak, és még Gally is biccentett, bár kelletlenül.

— Newt — nézett a szőke hajú fiúra a lány. — Újra vissza kell mennünk. Ki tudja, hova vezet el ez!

A kék és a barna szem pillantása egy másodperc erejéig egybefonódott, azonban amilyen hirtelen megtörtént, olyan gyorsan el is múlt. Newton látszott, hogy kissé kényelmetlenül érzi magát a vezető szerepében, ugyanakkor pontosan tudja, mit várnak tőle a többiek. A szőke a fejét véleményre várva Gally felé fordította, akinek szemében rögtön felcsillant a ravaszság - kezdettől fogva csak érte várt.

— Látod, mire játszik, igaz? — kérdezte erőteljes hangnemben. Az Építők elöljárója nem finomkodott. — Megszegi a szabályainkat, és minket is rá akar venni, hogy vegyük semmibe őket! Mostanáig a szabályok segítettek együtt maradni! Miért kételkednénk most. bennük?

Astra látta, hogy minden jelenlévő Tisztárs (Newt kivételével) feszengni kezd ezekre a szavakra. Még Thomas és elbizonytalanodott egy pillanatra. Talán Gally egy kissé túlreagálta, de volt némi igazság a szavaiban. Bár Newt még mindig nem mondott semmit.

— Ha Alby itt lenne, egyetértene velem — húzta elő a Jokerjét Gally. — Ezt a két bököttet — mutatott Thomasra és Astrára egyik kövér és hosszú ujjával — meg kell büntetnünk.

A két "bökött" egymásra nézett, majd vissza Newtra. Néhány másodpercig néma csend uralkodott a sátorban. Astra úgy érezte, ha még egy darabig tartanák ezt az állapotot, a külvilág zajait is meghallhatnák. Nagyot nyelt, mert Gally kőkemény tekintetétől a nyálnak riadt, fémes íze lett a szájában.

— Igaza van — törte meg végül a csendet Newt. Gally szeme felcsillant, a lány pedig érezte, ahogy a mellette álló Thomas karjaiban pattanásig feszülnek az izmok. — De Gally, elfelejted a tényt, hogy én magam adtam engedélyt erre az akcióra. Sem Thomas, sem Astra nem szegett szabályt — Gally szája elnyílt a csodálkozástól, de Newt nem hagyott időt az ellenkezésre. Tekintetét máris a lány felé fordította. — De abban egyetértek, hogy nem hagyhatjuk, hogy a Futárokon kívül bárki is az Útvesztőben szaladgáljon. Szóval tegyük hivatalossá... — a szőke hajú fiú meglepő ünnepélyességgel és komolysággal nézett Astrára. — ... a holnapi naptól Futár vagy.