Idegen (Aragorn fanfiction)

5. fejezet

Völgyzugoly a legmerészebb képzeletét is túlmúlta. Etheliel ugyanolyan ámultan nézett körbe, mint a hobbitok, ha nem jobban.

Kék szeme cikázva próbált minél többet befogadni Imladris látványából. A vízesések, a fák és az épületek olyan csodálatosak voltak, hogy azt sem tudta, merre nézzen.

Aragorn mellette mosolyogva figyelte, ahogy a lány csillogó tekintettel bámul körbe.

- Köszöntelek titeket Völgyzugolyban - szólalt meg egy ismeretlen hang, amire Etheliel rá kapta a tekintetét. Egy férfi igyekezet feléjük. Hosszú barna haja a derekát verdeste, a lány még sem mondta volna, hogy nőies. Ahogy a férfi arcára nézett, nem tudta megállapítani a korát. Egyszerre volt idős és fiatal. Egyszerűen kortalannak tűnt, pedig a szemében olyan árny lakozott, ami arra utalt, hogy már sok mindent megélt az illető.

- Aragorn - szólította meg a férfit a tünde. -, Im meren le adgened.*

A férfi fejet hajtott a tünde előtt. A tünde mosolyogva fordult újból a hobbitok és a lány felé.

- A nevem Elrond. Hosszú és veszélyes utat tettetek meg. Jöjjetek, már vártunk reátok!

***********

- Jöjj, kedvesem, foglalj helyet!

Egy idős, szakállas férfi az egyik szék felé intett. Etheliel rögtön felismerte Aragorn elbeszéléseiből Szürke Gandalfot.

A lány enyhén mosolyogva biccentett, mielőtt elfoglalta volna a kínált helyet.

- Aragorn elmondta, hogyan talált meg és mi történt azóta - szólalt meg Elrond, aki egy másik széken ült.

Etheliel újból biccentett, amire a két férfi összenézett.

- Mond gyermekem, tényleg nem emlékszel semmire? - kérdezte Gandalf.

- Nem - felelte halkan a lány.

- De álmodban látsz képeket?

- Igen.

A két férfi újból összenézett.

- Látni a jövőt igen ritka képesség - mondta Elrond úr. - Igazán rendkívüli lehetsz, ha a Valák ezzel áldottak meg.

- Nem érzem magam rendkívülinek - rázta meg a fejét a lány. - Nincsenek emlékeim.

- Néha elvesztünk valamit, néha kapunk valamit.

- Ön mit gondol, mit kellene csinálnom ezzel a képességgel?

- Amon Súlnál láttad Frodót, ahogy megsebesül - szólalt meg ezúttal Gandalf. - És Aragorn szerint látsz egy csapatot is - nézett kérdőn a lányra, amire az biccentett. - Szeretnénk, ha csatlakoznál, ahhoz a csapathoz és segítenéd a küldetésüket.

Etheliel szeme kitágult.

- Mégis milyen küldetést? - kérdezte.

- A holnapi napon mindent meg fogsz tudni gyermekem, egyelőre legyen annyi elég, hogy Középfölde sorsa múlhat rajta - mosolyodott el Gandalf, de a lányt hajtotta a kíváncsiság és idegesítette, hogy nem adnak neki egyenes választ. - Holnap összeül egy tanács, amin szeretnénk, ha ott lennél.

Etheliel érezte a mágus hangjában az elbocsájtást, így biccentett egyet és felemelkedett a székéről. Csendben elhagyta a szobát, de fogalma sem volt, merre is mehetne. Nem akart visszatérni a szobájába, így sétálni indult.