Idegen (Aragorn fanfiction)

9. fejezet

A hágón átkelve Etheliel alig bírt haladni. A derékig érő hó és a fagyos szél teljesen lelassította őket. A lány vacogva próbált utat törni magának és Gimlinek, akivel egymás segítették. A törp alig volt magasabb a hobbitoknál, de zömökebb és erősebb volt. Etheliel magasabb volt, de nem olyan erős, mint Gimli. Hát, egymást segítették, míg a hobbitokat Aragorn és Boromir cipelte. Egyedül Legolas járt könnyen.

- Ó, hogy szeretnék én is tünde lenni - zsörtölődött Etheliel. Azt hitte, a süvítő széltől senki sem hallja meg, de Gimli mögötte mégis válaszolt.

- Ne akard, kislány, mind törékeny csontozatú!

Legolas elhaladva mellettük egészen a sor elejére ment.

- Furcsa hangokat hozz a szél - mondta értetlenül.

- Ez Sarumán! - kiáltotta el magát Gandalf, és abban pillanatban kisebb hólavina zúdult feléjük. Szerencsére nem esett rájuk, de Etheliel tudta, ami késik, nem múlik.

- Megpróbálja leomlasztani a hegyet! - kiáltotta Aragorn. - Gandalf! Forduljunk vissza!

- Nem! - kiáltotta a mágus. - Losto Caradhras, sedho, hodo, nuitho i ruith * - kántálta.

Ám erőfeszítése hiábavaló volt. A hegybe villám csapott és lavinát zúdított rájuk.

Kiáltva lapultak a falhoz. Etheliel levegő után kapva tűrte, ahogy ellepi a dermesztő fagy. Úgy érezte, minden porcikája megfagyott. Még a lélegzés is nehezen ment, hiszen úgy érezte, apró jégcsapokat lélegez be.

Ahogy a hózuhatag megállt, megpróbált feljutni a tetőre, de a hó nehezebb volt, mint gondolta. Képtelen volt megmozdítani. A pánik egyre jobban elhatalmasodott rajta, amikor egy kar tört át a hórétegen és ragadta meg.

Etheliel levegő után kapva pislogta ki a szeméből a havat. Fölötte Legolas állt. A lány összekoccanó fogakkal köszönte meg a tündének a segítséget.

- Le kell jutnunk a hegyről! - kiáltotta Boromir. - Rohan kapuja felé, a Nyugati úton az én városomba!

- A rohani kapu túl közel visz minket Orthanchoz - szállt vitába a férfivel Aragorn.

- A hegyeken nem jutunk át, hát, menjünk le alá - szólt közbe Gimli is. -, Mória bányáin keresztül.

Etheliel reszketve ölelte át magát. Ha nem középen haladt volna, akkor már rég visszafordult volna. Minél előbb le kellett jutniuk innen, különben mind megfagynak.

- Döntsön a Gyűrű hordozója - felelte Gandalf.

Frodó ijedten pillantott fel a mágusra, majd segítségkérően körbefordult.

- Tovább kell mennünk innen vagy a hobbitok mind meghalnak! - kiáltotta Boromir.

Gandalf tudomást sem vett a férfiről.

- Frodó? - kérdezte helyette.

- Menjünk a bányákon át - döntött végül a hobbit.

- Legyen, hát - felelte a mágus és pillantása Ethelielre ugrott. A lány lehunyt szemmel állt, mint aki pont ezt nem akarta hallani.

Gandalfnak fogalma sem volt, mit láthatott a lány, de nem volt más választásuk.

*********

Éjszaka lett, mire elérték a bánya kapuját. Etheliel még mindig reszketett és nem csak amiatt, mert a ruhái átáztak a hótól. Félt attól, ami rájuk várt. Fogalma sem volt mit csináljon, hogyan akadályozza meg a dolgokat.