Idegen (Aragorn fanfiction)

15. fejezet

A másnapjuk ugyanúgy telt, mint az előző. Egésznap eveztek.

Etheliel nem volt hajlandó senkire sem nézni. A napja nagy részét, lehunyt szemmel töltötte.

Aragorn látta, ahogy néha-néha megremeg és fájdalmasan összeráncolja a homlokát, amiből arra következtetett, hogy Ethelielnek újabb látomásai vannak. De hogy egész nap? Az nem volt jellemző.

A férfi különös tekintettel méregette időről időre.

Etheliel estére konkrétan úgy nézett ki, mintha az egész napját végigküzdötte volna. Gyenge volt, imbolygott és a fejében tomboló fájdalom olyan nagy volt, hogy az álom is elkerülte.

- Éjszaka kelünk át a tavon – intézte szavait Aragorn a többiekhez, miközben kivette a csomagját a csónakból. – A csónakokat elrejtjük, gyalog megyünk tovább! Északról közelítjük Mordort!

- Ne mond! – Gimli, aki eddig egy sziklán ült most felállt és morcosan bámult a vándorra. – Szerinted olyan könnyű utat találni Emyr Muiron keresztül? Amely borotvaéles sziklák áthatolhatatlan labirintusa? És ezután jön csak a java – legyintett pipájával Aragorn felé. -, a rothadó és bűzölgő Holtláp, ameddig csak a szem ellát!

Etheliel fél szemmel látta, ahogy Legolas tekintete kitágul, ahogy az erdő fái között pásztázott valamit.

Ő tudta nagyon jól, mit lát a tünde. És nem állt szándékában a szükségesnél több időt itt tölteni.

- Arra vezet az utunk – felelte nyugodtan Aragorn. – Azt tanácsolom pihenj le, hogy visszanyerd az erőd, törp uram – vágta még oda.

Gimli elmérgesedő tekintettel morrant fel.

- Hogy visszanyerjem?! – kérdezte felháborodottan.

Aragorn alig fordult el, Legolas rögtön hozzálépett, és őt követte Etheliel is.

- Indulnunk kell – szólalt meg a tünde, de Aragorn hamar leintette.

- Nem. A közelben orkok ólálkodnak, csak az éj leple alatt indulunk!

- Engem nem a túlpart aggaszt – vetett ellen Legolas. – Egy árnyék és egy fenyegetés kezd úrrá lenni a gondolataimon. Valami baj közeleg.

- Pontosan ezért kell elindulnunk – szólalt meg halkan Etheliel. – Nem maradhatunk itt.

A két férfi rákapta a tekintetét, de míg Legolas kíváncsian, addig Aragorn kétkedve nézett le rá.

- Miért?

- Nem csak orkok támadása fenyeget minket. A Gyűrű belülről is megpróbál szövetségest keresni – pillantott fel határozottan Aragornra a lány.

A férfi, amint meglátta a színtiszta igazságot Etheliel szemében, megmozdult és körbenézett a társaságon.

- Boromir – jelentette ki, amikor észrevette, hogy se Frodó, se a férfi nem volt közöttük. Mindannyian sietve indultak a két férfi keresésére.

Etheliel Pippinnel és Trufával indult elsősorban Frodó keresésére, de a két hobbit hamar menedéket keresve elbújt, amint egyre több uruk támadott rájuk.

Etheliel temérdeknyi orkkal küzdött egyszerre, mikor hirtelen Trufa és Pippin rohanni kezdett, ezzel magukra vonva a figyelmüket. Egyre több ork követte őket és hiába próbálta a lány feltartoztatni őket, túl sokan voltak.

Körbekerítették őket.

Az egyik uruk túl közel jutott Pippinhez és Trufához, azonban Etheliel túl távol volt tőlük. Szerencsére azonban Boromir időben érkezett és levágta az orkot. Ezután együtt harcoltak tovább és egy darabig úgy tűnt, hogy sikerül visszaverniük őket, csakhogy Boromir elkövette azt a hibát, hogy megfújta Gondor kürtjét.

Egyre több ork érkezett és egyre nehezebb volt velük megküzdeni. Etheliel pontosan tudta, hova fog vezetni ez az egész, ha nem tűnnek el innen gyorsan.

- Gyerünk, fussatok! – kiáltotta Boromir a két hobbitnak. Etheliel és a férfi egymás mellett küzdve igyekeztek minél jobban védeni a hobbitokat, míg azok köveket hajítottak az orkoknak.

Etheliel csak a szeme sarkából látta a feléjük repülő nyilat.

De a teste azelőtt mozdult, minthogy felfogta volna, mi is történik.

A Boromirnak szánt nyíl, az ő vállába fúródott.

Egy pillanatra minden elhalkult körülötte. Aztán Boromir talpra rángatta és maga mögé lökte. Etheliel összeszorított foggal rázta le magáról a két aggódó hobbit kezét és újra Boromir mellé lépve harcolt tovább.

Azonban a következő nyíl elől ellökte a férfi.

Boromir meginogva meredt előre egy pillanatra.

- Miért? – fakadt ki Etheliel.

- Az elsőt is nekem szánták – mosolygott rá szomorúan a férfi, és ez volt az első mosolya, amit a lányhoz intézett. – Ha az a végzetem, hogy itt meghaljak, akkor nem akarom, hogy feláldozd értem az életed!

Boromir összeszedve magát állt fel, hogy újabb orkot vágjon le, és habár Etheliel arcán könnyek csordultak le, ő is mellé állt.

Meg akarta védeni a férfit. Tudta, hogy képes rá, hiszen látta a jövőben. Most Boromir mégis ellenáll.

Ő pedig képtelen volt elviselni, hogy még egy társuk élete szárad az ő lelkén.

De elkésett.

A harmadik nyíl, ami kilőttek rájuk, Boromir mellkasát találta el, és a férfi képtelen volt már tovább küzdeni. Térdre rogyva, erőtlenül meredt maga elé.

Pippin és Trufa csatakiáltást hallatva vetette magát az orkokra, de esélyük sem volt. Etheliel kétségbeesetten próbálta kiszabadítani a két hobbitot, azonban egy erős ütés a fején mindent elhomályosított előtte. 

****************

Aragorn rohanva érkezett Boromir mellé. Körülöttük halott orkok feküdtek szerteszét.

- Elvitték a hobbitokat és a lányt – szólalt meg halk, gyenge hangon Boromir.

- Csitulj! – parancsolta Aragorn, miközben felmérte a férfi sérüléseit.

- Frodó? – kérdezte sietve a haldokló férfi. – Hol van Frodó?

Aragorn megtorpant a sebek vizsgálásában és majdhogynem bűntudatosan nézett fel Boromirra.

- Útjára engedtem.

- Megtetted, amit én nem bírtam. – Boromir megragadta Aragornt a nyakánál. – Elakartam venni a Gyűrűt.

- Ahhoz már nem férhetünk hozzá – ingatta meg enyhén a fejét a másik.

- Bocsáss meg! Nem értettem, cserbenhagytalak!

- Nem igaz, Boromir! Bátran harcoltál. Megőrizted a becsületed.

Aragorn megpróbálta kihúzni az egyik nyilat, de Boromir nem engedte.

- Hagyjad! Megérdemled – mondta a szemében önváddal. – A lány – kezdte, arcán egy szomorú mosollyal. -, Etheliel meg akart menteni. Ő fogta fel az első nyilat. Fel akarta áldozni magát helyettem. De hogyan is hagyhattam volna, hogy egy nő mentsen meg? – nevetett fel enyhén a férfi, de nevetése hamar köhögésbe fulladt. – Olyan bátor, Aragorn – sírt fel a férfi. – Hogy bánhattam vele olyan ellenségesen?

- Csss, Etheliel tudja, hogy nem volt szándékos.

-Igen, tudja – bólintott Boromir. – Ő mindent tud – folytatta elfúlóan.

Aragorn elkerekedett szemmel, enyhén hátrahőkölten nézett le a másikra. Vajon mióta tudja? Vagy csak a halál mondatja ezt vele?

Boromir remegő kézzel kinyúlt a kardjáért, és miután Aragorn odaadta neki, a mellkasához szorította.

- Követtelek volna testvérem...vezérem...királyom – lehelte szaggatottan Boromir. – Mentsd meg őket!

Egy utolsó kifújt lélegzet és Gondor helytartójának a fia elhagyta az élők sorát.