Idegen (Aragorn fanfiction)

2. fejezet

Etheliel a pultnál várta, hogy a fogadós meghozza neki a kért dolgokat. Egyik kezét a pulton pihentette, míg szemével a körülötte lévő embereket fürkészte.

Mikor az egyik férfi túl közel jött és csúfosan rávigyorgott, jött csak rá, hogy elfelejtette visszahúzni a csuklyáját.

- Hello, kislány - a férfi foghíjas mosolya taszította a lányt. Hát, még mikor megpróbálta maga után húzni.

Etheliel megpróbálta finoman a férfi tudtára adni, hogy már pedig ő nem fog sehova sem menni vele, de mikor egy váratlan pofon csattant az arcán, ő sem fogta vissza magát. A férfi orra olyan gyorsan tört el, hogy a körülöttük lévők alig látták a mozdulatot, ahogy a lány a pultra csapta a férfi fejét. Ők már csak igazán a vért és a lecsúszó testet látták.

A lány felszakadt ajkakkal, de felemelt állal távozott.

Senki sem merte megállítani.

***********

A szobába már úgy tért vissza, hogy a csuklya a fején volt. Nem akarta, hogy Aragorn azt higgye, hogy még ezt az egyszerű feladatot sem tudja ellátni.

Az ételt az asztalra helyezte, ő maga pedig minden szó nélkül a kandalló előtti székre ült.

A hobbitok mind ágyban voltak és kíváncsi szemeket meresztettek felé, de a lány nem mozdult.

Vándor az ablak előtt ült és kifelé figyelt. Hirtelen egy borzalmas hang szelte át az éjszaka csendjét, amitől a fejébe ismét belehasított a fájdalom, de a halk szisszenését elnyomták a kintről beszűrődő hangok.

- Kik ezek? - kérdezte Frodó.

- Hajdan emberek voltak - fordult el az ablaktól Aragorn. - Büszke királyok. Majd az álnok Sauron a hatalom gyűrűiből kilencet nekik adott. Ők kapzsiságuktól elvakítva szó nélkül elfogadták és egymás után a sötétség uralma alá kerültek. Azóta az árny szolgái lettek - pillantott ki ismét az ablakon a férfi. - Ők a nazgulok. Lidércek. Se nem élők, se nem holtak. Mindig megérzik a gyűrű jelenlétét. Az egy gyűrű ereje vonzza őket. Örökké üldözni fognak!

Ethelielt kirázta a hideg. Aragorn mesélt neki nagyvonalakban Sauronról és az egy gyűrűről, de a részletekre nem tért ki. És most ezek a lidércek megrémítették.

- Pihenjetek - mondta végül a férfi. - Pirkadatkor indulunk - pillantása a kandalló előtt üldögélő lányra tévedt, és mikor biztos volt benne, hogy a hobbitok mélyen alszanak, felkelt és felé vette az irányt.

A lány elé hajolt és kezével óvatosan lehúzta a fejéről a csuklyát.

- Az öklödön lévő vér eléggé beszédes, Etheliel - mondta halkan Aragorn.

Etheliel lesütötte a szemét.

- Bocsánat - felelte. - Elfelejtettem visszahúzni a csuklyámat és egy férfi erőszakoskodott. Tudom, hibáztam, hiszen mindig azt mondtad, hogy maradjak rejtve - pillantott fel bűntudatosan a lány.

- Nem haragszok rád - rázta meg a fejét a férfi. - A hibáiból tanul az ember, habár nem örülök, hogy megsérültél.

Aragorn a sarokban álló dézsához fordult és egy rongyot mártott a vízbe. Aztán óvatosan a lány ajkához érintette.

Etheliel elmosolyodott.

- Jól vagyok.

- Tudom - bólintott a férfi. Pillantása nem eresztette a másikét. Tudta, hogy Etheliel megvédi magát, ha kell, és ügyesen is csinálja, de attól még aggódott és dühös volt a férfire, aki megtámadta. Legszívesebb megölte volna, amiért kezet mert emelni egy nőre, és ráadásul pont Ethelielre. De a lány kezén lévő vér bizonyította, hogy a férfi, ha nem is a kellő büntetést, de egy kis emlékeztetőt kapott abból, hogy mi vár rá, ha máskor is a nem kellő személlyel kezd ki.

***********

Alig kezdett világosodni, mikor elhagyták Brít. Aragorn ment elől, utána a hobbitok és a legvégén Etheliel, akinek az volt a dolga, hogy ügyeljen arra, nehogy bármelyik hobbit is lemaradjon. Mert hát lássuk be, a hobbitok nem éppen a feszes tempójú menetelésről voltak híresek.

- Hová viszel minket? - kiáltott előre Aragornnak Frodó.

- A vadonba - felelte a férfi.

- Honnét tudjuk, hogy ez a két vándor tényleg Gandalf barátja? - ütötte meg a lány fülét Trufa hangja.

- Ha az ellenséget szolgálnák, csinosabbak lennének. És hamisabbnak tűnnének - felelte Frodó, amitől Etheliel halkan felkuncogott.

- A hölgy elég csinos - kotyogott közbe Pippin és vetett hátrafelé egy pillantást. Etheliel kedvesen mosolyogva nézett vissza rá.

- De Vándor elég hamisnak tűnik - mondta Trufa.

Etheliel látta, ahogy Aragorn feje egy picit oldalra mozdul, és tudta, hogy ő is hallotta a hobbitokat.

- Nem tehetünk mást, bíznunk kell bennük - válaszolta Frodó és előrébb sietett.

- Ne aggódjatok, kedves hobbitok - szólalt meg Etheliel, amire a maradék három rá kapta a tekintetét. - Nem esik bántódásotok. Segíteni jöttünk, nem ártani. Völgyzugolyban biztonságban lesztek.

- Völgyzugolyban? - kérdezte lelkesen Samu. - Hallottátok? Völgyzugolyba megyünk! Találkozunk a tündékkel!

Úgy tűnt a hobbitokat megnyugtatta a lány mondanivalója, mert hamarosan köré gyűltek és kérdezgetni kezdték.

- Tényleg nem emlékszel semmire? - kérdezte meghökkenten Pippin.

- Tényleg - felelte szomorúan a lány. - Vándor talált rám és segített. Azóta együtt utazunk.

- Sajnáljuk, hogy elvesztetted az emlékeidet - mondta Trufa. - De, hé, mi segíthetünk újakat szerezni!

A négy hobbit vidáman kezdett cseverészni. Meséltek neki a mindennapi életről a Megyében, és Ethelielt megmosolyogtatta az igyekezetük, hogy minél inkább felvidítsák őt.

Az egész napot meneteléssel töltötték. Időközben az eső újból eleredt, ami még inkább lelombozta a hobbitok kedvét, akik már így is nyüzsögtek a fáradtság miatt.

Éjszakára álltak csak meg, hogy aztán másnap hajnalba ismét útra keljenek. Etheliel látta, hogy a hobbitok nincsenek hozzászokva az utazáshoz, mert bár hiába indultak neki csak pár órája, mégis alig kilenc után már nem bírták tovább és megálltak.

- Vándor! - kiáltott előre a lány, mikor látta, hogy a férfi nem vette észre, hogy megálltak.

Aragorn kérdő pillantást vetett rá, mire ő egy apró fejintéssel a hobbitokra bökött.

- Uraim - szólította meg őket, mire mind a négy hobbit egyszerre nézett rá. - Sötétedésig nem állunk meg.

- Mi lesz a reggelivel? - szólalt meg kétségbeesetten Pippin.

Vándor értetlen pillantást vetett rá, mire a lány halkan felkuncogott.

- Hisz ettél - felelte végül a férfi.

- Hát, igen, egyszer - felelte a hobbit, amire Etheliel már nem bírta tovább és hangosan elnevette magát. - De mi lesz a második reggelivel?

Aragorn összeráncolta a szemöldökét és minden szó nélkül tovább indult.

- Ez még sosem hallott második reggeliről - osztotta meg a nézetét Trufa Pippinnel.

- És tízórairól? Ebédről? Uzsonnáról? Teáról? Vacsiról? - sorozta a kérdéseivel barátját Pippin - Ezeket csak ismeri nem?

- Nem vennék rá mérget - állt meg egy pillanatra Trufa.

Aztán hirtelen egy alma repült át a bokrok felett, és Trufa éppen csak elkapta. A hobbit mosolyogva megpaskolta Pippin vállát, a kezébe nyomta az almát és tovább ment. A következő alma Pippin fejét találta el, amitől Etheliel újból felnevetett.

A lány segített Samunak és Frodónak visszapakolni Billre, a pónira, majd maga előtt kezdte őket terelgetni.