Idegen (Aragorn fanfiction)

7. fejezet

Etheliel mosolyogva hallgatta Trufa és Pippin csevegését. A két hobbit azonnal mellé csapódott, ahogy elindultak. Esélyt sem adtak másnak, hogy hozzászóljon.

Frodó és Samu is a közelében ment. Mögöttük nem sokkal lemaradva Aragorn lépkedett. A férfi mosolyogva figyelte, ahogy a négy hobbit körbeveszi Ethelielt. A lány úgy nézett ki, mint egy tyúkanyó a csibéivel, holott az összes hobbit idősebb volt nála.

Hamarosan Gimli is csatlakozott hozzájuk. És Etheliel végre megszólalt, hogy a törpöt faggassa népének szokásairól.

Gimli azonnal lelkesen magyarázni kezdett a lánynak, és Pippin meg Trufa féltékenyen nézte, ahogy valaki más rabolja el Etheliel figyelmét.

- Lenyűgöző mily' könnyen maga köré gyűjti az embereket – szólalt meg Legolas Aragorn háta mögül.

- Pedig nem szereti a figyelmet – felelte a férfi le sem véve a tekintetét a lányról. – Mindig is jobban szeretett a háttérben maradni.

- Mit számít, mit akar – szólt közbe mogorván Boromir. – Csak egy nő, aki egyedül arra jó, hogy melegen tartsa a férje ágyát.

Aragorn válla megfeszült.

- Én a helyedben jobban megválogatnám a szavaimat, jó uram – felelte. – Az ember azt remélné, Gondor helytartójának a fiának jobb a modora és tisztességesebben bánik a nőkkel.

- Mit tudsz te a jó modorról? – vonta fel gúnyosan a szemöldökét Boromir. – Sorsodra hagytad a népedet! Mit tudsz te a tisztességről? Nincs szűkségem olyasvalaki kioktatására, aki olyan némberekkel veszi körül magát, mint az ott – bökött az állával Etheliel felé.

- Még csak nem is ismered őt – emelte fel a hangját Legolas.

- Nincs is rá szűkségem – mordult fel a másik. – Csak egy nő.

Legolas és Aragorn vetett egy pillantást egymásra. Mindketten egyetértettek, hogy felesleges bármit is mondaniuk, Boromir túl elvakult.

Némaságban folytatták az útjukat. Egyedül Gimli hangja szólt megállíthatatlanul, holott Etheliel már rég nem figyelt rá. Aragorn látta, ahogy a köpeny alatt megfeszül a lány háta, hiába próbálta takarni. Talán másnak nem tűnt volna fel, de ő ismerte minden rezzenését. A lánynak esélye sem volt előle elrejteni, hogy hallotta a beszélgetésüket.

Estére az erdőben vertek tábort. Míg Samu a vacsorával foglalkozott, addig Aragorn Legolassal körülnézett. Etheliel tűzifát gyűjtött.

Nevetéssel, jó kedvvel telt az este. Most még megengedhették maguknak, hiszen nem voltak még olyan messze Völgyzugolytól, hogy veszély leselkedett volna rájuk. Tudták, hogy ez hamarosan meg fog változni, így igyekeztek minden pillanatát kiélvezni.

- Aludnod kellene – szólalt meg halkan Aragorn, hogy ne keltse fel a többieket. A férfi Etheliel mellett feküdt nem sokkal. Egyedül Gimli volt fent, aki picit arrébb pipázott.

- Mond, Aragorn, a férfiak többsége mindig úgy fog a nőkkel bánni, ahogy Boromir velem? – A lány hangja halk volt és szomorú.

Aragorn mélyet sóhajtott.

- Nem tudom, mit feleljek – mondta végül. – Eddigi életem során sok helyen jártam és sok mindent láttam. Láttam, ahol valóban semmibe vették a nőket. De olyat is láttam, ahol egyenrangúként kezelték őket. Ne hagyd, hogy egyetlen férfi elkeserítsen, Etheliel! Ebben a társaságban mindenki egyenrangúként kezel rajta kívül.

- Örülök, hogy aznap te találtál meg – mosolyodott el a lány. – Fogalmam sincs, mi lett volna velem, ha egy olyan férfi talál meg, mint Boromir.