Új lakótárs / BTS /Felfüggesztve/

•5•

FIGYELEM! Egy kis rész lesz, amiben lesz egy nagyon kis vér, de tényleg nagyon apró, tehát nem levágnak valakit vagy ilyenek. Amúgy tényleg olyan pici, hogy nem is kéne szólnom, de már kaptam régen olyan mondatokat, amik miatt inkább kiírom xd

Fél egykor hirtelen valaki kopogott. Domi felriadt rá, de tudta, hogy Jungkook az. "Már megint" - forgatta a szemét a lány.
- Annyira unom, hogy VALAKI - hangsúlyozta ki a szót. - folyamatosan felkelt, a falon lévő kopogásával!
- Tudom... De légyszi engedj be... Tragédia történt a szobámban és mindenkinek kőből van a szíve, nem engednek be... - magyarázott Jungkook a lány ajtaja előtt.
- Jó, akkor gyere be - mondta ingerülten Domi és kinyitotta az ajtót.

A jövevény rögtön beszökött hozzá.
- Mi van, fázol? - kérdezte a lány.
- Aha...
- Tessék - nyújtott Jungkooknak egy takarót, aztán odadobált a sarokban lévő kanapéra (aminek tönkrement a háttámlája, így az nem volt) pár párnát. Jungkook bevitte oda a takarót és elhelyezkedett.
- Na mesélj. Mi történt? - kérdezte Domi kíváncsian.
- Valamelyik hülye nyitva hagyta az ablakot. Tudod, nekem van egyedül a harmadik szinten a lakásom, és ott nagyon fúj a szél. Hatalmas szél volt és kiesett a fél ablak. Tönkretette az egész szobámat. Átmentem a többiekhez, de a fél társaság rámcsapta az ajtót, a többi meg alvást színlelt.
- Nem lehet, hogy valaki aludt is? - ráncolta a homlokát Domi. Neki ez már sok volt.
- De, Yoongi.
- Oké...
- Köszi, hogy beengedtél!
- Szívesen meg minden, de reggel költözz vissza a szobádba, és ha kell, segítek rendet rakni.
- Kösziiii - válaszolt Jungkook és pár perc múlva elaludt.
"Hogy mik történnek ebben a házban" - sóhajtott fel Domi, majd ő is elaludt.

Reggel mindenki Jungkookot kereste, de Domi értesítette őket a tragikus helyzetről, így mire a maknae felébredt, már rend volt a szobájában. Mindenki segített rendet tenni, kivéve ugyebár a legfiatalabb tagot (Jungkookot, hiszen neki csinálták), a beteg Taehyungot és Jimint. De azért az ablak visszafúrását inkább nem bízták Namjoonra, amit Domi nem értett, de Jin elmagyarázta, hogy ha Namjoon kezébe kerül egy tárgy, az garantáltan tönkre megy.

Domi nem tudta, hogy Taehyungot vagy Jimint látogassa-e meg először a rendrakás után, de végül Tae mellett döntött, hiszen ő van rosszabb állapotban.

Lerohant a fiú szobájához és bekopogott. Nem jött válasz.
- Taehyung, hogy vagy? - próbálkozott Domi. - bejöhetek...?
De ismételten nem érkezett válasz. Domi megpróbálta kinyitni az ajtót, de az beragadt. Valaki szándékosan tette ezt, látszott rajta. Domi nagyon megijedt. "Hogy lehet valaki ekkora bunkó?!" - kérdezte magában, aztán nem zavartatta magát, mivel az éjjeli buli után Yoongi megtanította Domit verekedni (mert a fiú rájött, hogy Domi ütötte fejbe, úgyhogy meg akarta tanítani, hogy normálisan is tudjon ütni), ezért belevert a tanult módszerrel az ajtóba, ami ki is nyílt.
- Taehyung! - rohant be Domi. És akkor látta meg, amit nem akart látni: Tae eszméletlenül feküdt a földön.
- Ezt nem hiszem el - a lány dühösen körbenézett. Tudta, hogy valaki ezt direkt csinálta, de fogalma sem volt róla, hogy ki. Ő most csak annyit tudott tenni az ügy érdekében, hogy rohadt gyorsan felhívta a mentőket.

Egy öt perc múlva odajött mindenki Taehyunghoz és riadtan figyelték őt. És nem telt sok időbe, a mentők is megérkeztek. Kihurcolták Taehyungot és elvitték a kórházba.

Domit egy dolog aggasztotta ezen kívűl: Jimin nem jött ma le a szobájából, és nem jött le most sem.
- Srácok, mi van Jiminnel? - kérdezte.
- Mittomén - válaszolta Jin. - Nem elég baj, hogy Taehyungot elvitték?
- Lehet alszik - vonta meg a vállát Yoongi.
- Attól még, hogy te folyton alszol, neki nem kell. - vágta rá Hobi.
- Ja, szóval húzzál le takarítani. - helyeselt Namjoon, így Yoongi kénytelen volt elnapolni a reggeli alvást.

Domit ezek a szavak nem nyugtatták meg. Inkább felment a második emeletre, ahol az ő szobája is van, de nem a sajátjába ment be, hanem Jiminébe.
- Hali - köszönt be az ajtón keresztül.
- Szia... - hallott Domi suttogást.
- Bejöhetek? - kérdezte.
- Be.
Domi belépett, de a mai napon már másodjára fagyott meg az ereiben a vér. Jimin karja tiszta sebes volt, ő maga meg fáradt és látszott rajta, hogy sírt. Amikor Domi bejött, el akarta rejteni a karját.
- Jesszus... - állt hülyén Domi - Te meg... MI A FRANCOT CSINÁLTÁL??

Domi megragadta Jimin sebes karját, és dühösen nézett a fiúra, aki úgy megijedt, hogy be akart bújni az ágya alá.
- MIT KÉPZELSZ TE?! HOGY CSINÁLTAD ÉS MIÉRT???
- Én csak... - próbált szóhoz jutni a fiú, de nem sikerült. Látszott rajta, hogy hirtelen érte a lány érkezése. Domi körbepillantott a szobában. Aztán egyszercsak meglátott egy ollót és egy bicskát, ami az ágy mellett hevert, gondosan eltakarva, csakhogy Jimin véletlenül félrelökte a a rejteknek alkalmazott dobozt, mikor Domi benyitott. Mindkét tárgy enyhén véres volt. (Hát igen, ennyi, nem kell túl reagálni, direkt finoman fogalmaztam)
- TE GAZEMBER - pofozta meg a sajátos módszerével Domi. Ha úgy csinálta volna, ahogy Yoongi tanította neki, egyel több ember került volna kórházba.
- MIT CSINÁLTÁL? - Domi szeme könnyes lett. "Miért ilyen szar ez a nap? Tae a kórházban, Jimin meg vagdossa és szúrogatja magát!"
- Tönkrement a fűtés? - kiáltott fel Yoongi, aki alattuk lakik és elege lett az ordibálásból. Domit ez nem érdekelte, hanem mégegyet pofozott Jiminen, majd berohant a saját lakásába.

Domi behúzódott a sarokba, az ágya mellé. Össze-vissza zakatolt az agya. Taehyung megsebesült a McDonald's felé, majd belelépett az üvegdarabokba, azután valaki szándékosan ártott neki. De ki? Jimin ki van zárva, hiszen le se jött a lakásából. A fiúk biztosan nem tettek volna ilyet. Most meg elvitték a kórházba. Aztán ott van Jimin, aki konkrétan depressziós lett, és bántja önmagát. "Talán túl szigorú voltam vele" - tört elő Domiból a lelkiismeret furdalás. - "segítenem kell neki, de gyorsan!"

A lány felpattant és visszafutott Jiminhez. Az előbb említett a takarója alatt volt.
- Jimin-sshi - szólította meg Domi, és belépett az ajtón. - Bocsáss meg, hogy leordítottalak... Csak... Nem szeretném, hogy veled is olyanok történjenek, mint Taehyunggal. Akkor már csak hatan lennénk, ami unalmas lenne...
Ezzel sikerült mosolyt csalnia Jimin arcára.
- Hogy segíthetnék? - ült le aggodalmasan az ágy szélére Domi.
- Csak legyél velem. Boldogabb leszek tőle, ha valaki velem van. - mondta bizonytalanul Jimin. De végül bólintott, csak úgy magának, hogy "igen, ez segíteni fog".
- Rendben. De te akkor abbahagyod a magad vágdosását és nem depizel ebben a szobában. Oké?
- Igen...
- Jut eszembe. Taehyung korházba került.
- Tudom...
- Honnan? - lepődött meg Domi. Erre számított a legkevésbé.
- Tegnap este mondta, hogy ő nem bírja tovább, aludni nem tud, tisztában van vele, hogy legkésőbb holnap elviszik kórházba, ezért ne szóljak senkinek, de... Kábítószer.

Domi ijedten hallgatta a történetet.
- Nem akartad megállítani?
- Őt? Ha akartam volna is, nem tudtam volna. Nagyon makacs.
- Tehát nem akartad?
- Amíg boldog, addig nekem nyolc.
- Legalább tudjuk, mi történt vele... - vígasztalta magát Domi - de a kábítószert el kell tüntetni. Meg kell semmisíteni. Ha megtalálja valaki, baj lesz.

Így hát délután a három jómadár (Jimin, Domi és természetesen Jungkook) elindult a nyomornegyedbe, majd elrejtették a kábítószert.
- Siess már! - sürgette Jungkook Domit. - Ha meglátják, végünk!
- Kész van!
Szerencsére senki sem látta őket, úgyhogy nyugodtak lehettek.

-Time skip-
~Este~

Domi le akart feküdni, aztán rájött, hogy nem hagyhatja Jimint egyedül. A fiú már kint várt Domi ajtaja előtt, amikor az át akart menni Jiminhez.
- Már itt vagy? Gyere be - tessékelte be a lakásba a lány. Odatelepítette Jimint a támla nélküli kanapéra, ahol Jungkook is aludt, majd mély álomba szenderültek.