Új lakótárs / BTS /Felfüggesztve/

•4•

- Hé, gyere le! - hallatszott egy hang. Namjoon hangja. Domi álmosan felöltözött és ránézett az órájára.
- FÉL TIZENKETTŐ VAN?! - erre még a szomszédok is garantálan felkeltek.

Domi lesietett a "reggelihez". Rajta kívül mindneki ebédelt.
- Mit csináltál te odafönt? - kérdezte Hoseok.
- Aludtam - vont vállat a lány.
- BAZDMEG - kiáltott fel Taehyung. Mindenki kérdőn nézett rá.
És senki sem sejtette, hogy a tegnapi McDonald's felé vezető útjuk közben kapott sérülés mellé (amiről végül kényszeredetten beszámolt) reggel belelépett azokba az üvegdarabokba, amik hajdan még pohárként mutogatták magukat a polcon, és Jimin jóvoltából ripityára törtek. Taehyung reggel lépett bele, de nem tudta, miért fáj a lába, hiszen nem látta Chim produkcióját. Nem is foglalkozott vele, de most nagyon megfájdult és észrevette az üvegdarabot.

Domi ösztönösen ránézett Jiminre, vajon van-e lelkiismeret furdalása a fiúnak, de ő válaszul csak fapofát vágott.
- Bocsássatok meg, de inkább elmennék - jegyezte meg Jimin, mire mindenkinek elkomorult az arca.
- Menjél - engedte meg neki Namjoon, és Mochi fel is ment a szobájába.

Egy ideig nem szólalt meg senki.
- Lemaradtam valamiről? - kérdezte Domi, mire mindenkitől egy olyan "szerinted?!" pofát kapott.
- Jól van, honnan tudjam? Gondolom nem a fogadás miatt...
- Hogy mi? - kérdezte értetlenül Jin.
- Jó, mindegy - legyintett a lány.

Domi első dolga az evés után az volt, hogy túl esik a Jiminnel való beszélgetésen. Lassú, vontatott léptekkel haladt felfelé és egyfolytában a fiúk reakciói, Jimin fura viselkedése és a fogadás járt az eszében. "Amúgy helyes srác" - jegyezte meg magában Domi. De ez akkor sem segített előrébb jutni.

Hamarosan felért a második emeletre, ahol ő és Jimin is lakott, illetve Hoseok, de ez utóbbi inkább a kályha melletti beágyazott részen alszik a földszinten, ahol a konyha is van, így gyakorlatilag sosincs fent a szobájában.

- Jimin? - kopogott be Domi, azonban ahogy kopogott, véletlenül kissé meglökte az ajtót, így résnyire nyílt. "Szóval nincs zárva" - lelkendezett magában.
- Ki az? - kérdezte egy rekedt hang.
- Én vagyok, Domi.
- Gyere be - utasította Jimin. Ahogy a lány beért, látta, hogy a fiú kisírt szemekkel ült az ágyán.
- Megbeszélhetnénk, hogy mi a baj? - kérdezte Domi. A tegnapiakra nem szívesen emlékezett. - A fogadással volt valami?
- Micsoda? - kérdezte Jimin csodálkozva. - Dehogy! Az nekem nem jelentett semmit. Elvesztettem, hát elvesztettem. Ennyi.
Domi érzett valami csalódottságot. Ő sem tudta, miért. Mert két dolgot leszögezett magában: 1. Ha valamennyire, egy iciripiciricskét is tetszik neki Jimin, nincs oda érte, szóval ez ki van zárva. 2. Nem olyan egoista, hogy azt higyje, mindenkinek fontos.
- Akkor mi történt?
- Nos... Te lennél az első akinek ezt elmondom, szóval...
- Nem muszáj, ha nem akarod.
- Nem, épp ideje, hogy elmondjam valakinek. Szóval, a szüleim tegnap meghaltak... Azelőtt kaptam az értesítést, mielőtt megnyerted volna a fogadást. Tökre kivoltam. Sajnálom, ha megbántottalak valamivel... - sóhajtott fel a fiú. Domi azonban bíztatóan megölelte.
- Nagyon sajnálom! Hogyan haltak meg? - azonban erre Jimin lesütötte a szemét.
- Ha nem baj, erről nem szeretnék beszélni... Semmiről, ami a szüleimmel kapcsolatos...
- Jaj, dehogy baj!
- Csak egy ember tudhatja majd meg, az aki nagyon fontos nekem.
- De várj, a fiúk tudnak erről az ügyről?
- Nem, csak azt tudják, hogy nem minden oké velem. - mondta a fiú. Leült a kanapéra, de látszott, hogy stresszes.
- Hé, nyugi - fogta meg Jimin karját Domi. - Nem akarlak elszomorítani, de Taehyung abba az üvegszilánkba lépett bele, amit te kreáltál...
- HOGY MI?! - rémült meg Jimin. - Ne... Ne... Domi...
Jimin nagyon szorította a lány karját. Remegett. Nem csoda, hiszen Taehyung és Jimin nagyon jó barátok.
- Chill már - szólt rá Domi. - Nyugi. Nem a te hibád. Gyere, nézzük meg Taehyungot! A szobájában van.

Így aztán elindultak Taehyunghoz. A lakása az első emeleten volt.
- Taehyung! - rohant oda a lány - Na mondd, hogy vagy?
- Szarul - mondta Tae, miközben látszott rajta, hogy szenved. - Nem tudom, hogy miért voltak ott üvegszilánkok.
- Én voltam... - lépett be a folyosóról Jimin. - Hát... Ne értsd félre, nem neked tettem oda az üvegszilánkokat. Hanem... A... Szüleim meghaltak és...
Bocsánat...
- ... - Taehyung egy ideig kussban volt, mint mindenki más.
- Oké, megbocsájtok. Na gyere ide - adta meg magát Tae. Jimin odafutott hozzá, Tae pedig megveregedte a bűnös hátát. - Nem vagyok dühös. Csak figyelj magadra.
- Tae! Így kórházba kell menned! - aggodalmaskodott Domi.
- Biztos, hogy nem!! - válaszolt Taehyung.

A nap többi része csak úgy telt, mint a többi. Alvás, röhögés, kaja, alvás, alvás, röhögés Tae látogatás és kaja. Majd pedig alvás.
- Jó éjt! - köszönt el a többiektől Domi.
- Neked is - felelte Yoongi, majd mindenki más is.