Új lakótárs / BTS /Felfüggesztve/

•15•

Domi hajnalban kelt és várta, hogy Jungkook kopogjon. De nem tette. Aztán mégis. Halkan, de biztosan  kopogni kezdett. Domi megnyugodott és visszaaludt. De csak pár óráig, ugyanis valaki bejött a szobába, karjaiba vette Domit és levitte az ebédlőbe. Óvatosan rátette őt az egyik székre, majd mosolyogva leült Domi mellé. Taehyung volt az. Ő hozta le Domit. A többiek is ott ültek az asztal körül.
- Jó reggelt Domi! - köszönt széles vigyorral Taehyung.
- Reggelt' - mondta Yoongi is, majd megjátszott, hüledező fejjel megkérdezte a lánytól; - Használod a Tae szolgálatot? - erre mindenki csak nevetett. Domi alig ébredt fel, nagyon hirtelen vitték le ide, egy kicsit belepirult az egészbe, de ő kemény. Totál. Szóval bírta a strapát.
- Aha. Amúgy jó reggelt nektek is - mondta végül. A többiek is "jó reggelt"-et kívántak, majd reggeli után Domi felszaladt átöltözni.

"Valami olyat vegyél fel, ami lehet macskaszőrös" - küldte sms-ben Minho. Miután felöltözött, ki akart menni, de a folyosón teljes lendülettel nekiütközött a lefelé futó Jiminnek, aki valami dobozokat vitt volna le a lépcsőn. Domi beverte a fejét, Jimin meg a lábát.
- Bocsii - mondta Domi sajnálkozva és felállt. - Jól vagy?
- Persze, nyugi - mosolyodott el Jimin, majd megint rohanósra vette a formát és leszaladt a lépcsőn. Késésben volt.
Domi már másodjára megkönnyebbült, majd észrevett valamit a földön. Egy rózsakvarc lánc volt. Rá ez volt írva: "Anyától". Az egyik gyöngy nyitható volt. Domi megrázta a fejét. Nem, nem nézi meg, mi van benne. Aztán "véletlenül" megnézte. Egy levél volt benne, egy kis papírka. Kihajtotta.

"Drága Jiminem!
Tudom, hogy nem vagyunk egymáshoz közel, nagyon messze lakom tőled. De mennem kell. Itt hagyok mindent és mindenkit. Ugyan nem szeretném, de érzem, hogy nem bírom sokáig. Ne feledd: a szeretetem irántad örökké tart. Apád nem tudhatja meg, hogy haldoklom. Holnap beutazunk egy messzebbi faluba, ahol nyugodt az élet. Már nincs sok időm hátra. De bízom benne, hogy megleszel nélkülem is. Nehéz, de tudd, hogy mindig szeretni foglak! Téged és apukádat is!
Anyu"

A lány csak nézett. Gyorsan vissza kéne adnia Jiminnek. Vissza tette a papírt a gyöngybe, majd visszacsukta.
- Jimin, elhagytál valamit! - futott utána Domi. Hamarosan meglátta a fiút. Valami kocsiba pakolta a dobozokat. - Ez leesett a földre.
- Oh, köszi - vette el gyorsan a fiú Domitól a láncot.

Domi ezután átrohant a címre, amit még tegnap kapott Minho-tól. Kertes ház volt, ami ritka Szöulban. Persze nem a belvárosban állt. A lány becsengetett, de mivel senki sem jött ki, csak kinyitotta a kaput és belépett. A kert tele volt virágokkal és három macska köszöntötte az érkezőt.
- Szia - simogatta meg az egyik macskát, aki válaszul hangos dorombolásba kezdett. A többi is odagyűlt, mindegyik simogatást akart.

Hirtelen valaki leguggolt Domi mellé. Minho volt az. Kicsit kócos hajviseletben volt és egy jókora adag macskatápot rakosgatott bele az állatok tálkáiba. Mindezt közvetlenül Domi mellett.
- Ugye, milyen cukik? - kérdezte.
- Igen, főleg ő - mutatott Domi az egyik cicára.
- Ő Soonie. Nagyon aranyos, de annyi kaját tud enni, amennyit még sosem láttál. - mosolyodott el.
- Gondolom sokba kerül eltartani. Főleg három macskát.
- Igazából nem olyan nehéz. Ők anyáékkal élnek egyébként, csak most a nyárra elhoztam őket. Így például nagyon könnyű eltartani, plusz nincs gondom a pénzzel sem. Rengeteget kapok fizetésül. Bár látszik rajtuk, elég ducik szegények. - gondolkodott el Minho.
- Amúgy te mit dolgozol? Van valami szakmád? - kérdezte érdeklődve a lány, mivel érdekelte, honnan van ilyen sok pénze.
- Gyakornok vagyok a JYP-nél. De elég lájtos cucc. Legalábbis ebben az évben. Mivel hamarosan debütálunk. Vagyis remélem.
- Mi? Komoly? Hányan lesztek? Mesélj!
- Hát jelenleg tizenegyen vagyunk gyakornokok, de csak kilencen fognak közülünk debütálni. De még nem tudom, hogy kik, elvileg pár nap és kiderül. Eléggé várom már. Vannak jófej srácok, Chan is gyakornok például. A banda nevét még nem nagyon tudni, ugyanis van pár felvetése kedves Ent. Leaderünknek, de szerintem valami extra lesz.

A nap hátralévő részében Bangchan is beugrott macskanézőbe. Domi nem volt már ott sokat, de jót beszélgetett a fiúkkal. Eléggé lázba hozta ez a debütálás dolog. Menő lenne, ha sikerülne Chanéknak.

A lány hazafelé vette az utat egy gyors köszönés után. Egy negyedóra gyorsgyaloglás után haza is ért.
- Helló - köszönt, amint belépett a házba, de csak Yeonjun és Namjoon köszönt vissza, mert a többiek aludtak. Igen, ilyen korán.

Domi ezek után már csak kajált egyet és ment meglátogatni Jimint, mert miért ne. A fiú nem aludt, csak heverészett az ágyán.
- Csáó - köszönt be Domi a szobába. - Bejöhetek?
- Aha - válaszolt Jimin. Domi belépett.
- Mizu?
- Szunyálni akartam de nem sikerült - felelt Jimin, majd kicsit óvatosabb formára vette a szót. - Figyu, te ezt a láncot... Szóval... Találtál valamit benne?
- Én...? - hosszas csend következett. Csak bámulták egymást.
- Gosh. Komolyan? - kérdezte a fiú, mert egyértelműen le tudta olvasni Domi arcáról, hogy talált benne valamit, sőt, el is olvasta. A lány csak bólintott.
- Bocsánat...
- Nem gond....