Új lakótárs / BTS /Felfüggesztve/

•6•

Éjjel lehetett már, amikor valaki kopogni kezdett. Domi ránézett Jiminre, ő csinálja-e a zajt, de a fiú békésen aludt. "Bazdmeg, ez Jungkook lesz" - forgatta a szemeit, majd kinyitotta az ajtót. "Nagy meglepetésére" Jungkook állt az ajtó előtt.
- Most az ajtód szakadt be? - kérdezte unottan a lány.
- Nem, csak van egy idegen a szobámban és nem akarok ott aludni...
- Gratulálok. - sóhajt fel Domi. - Milyen idegenről beszélsz?
- Hát, fekete haja van, fiú, talán akkora, mint én és...
- Nem. Úgy értem, hogy ismered-e és hogyan jött be?
- Nem ismerem, mondtam már, hogy idegen! És bemászott az ablakon. Úgyhogy én meg kijöttem - vont vállat a fiú.
- Nekem nincs több helyem. Vagy kitúrod Jimint, esetleg melléfekszel, ha van még hely, vagy kimegyek és megnézem azt az "idegent". - felelte a lány.
- Oké. Nézd meg légyszi... - kérlelte Jungkook.
- Jól van na. De te addig itt maradsz. Komolyan mondom, nem tudok tőled aludni.

Domi fáradtan felballagott Jungkook lakásához. Semmi kedve nem volt ehhez, de nem akart még egy állatot befogadni, hogy állatkert legyen a lakásából.
- Ki van itt? - kérdezte álmosan. - Ja bocs. Ha nem jössz elő, átvágom a nyakadat.
- Domi? - kérdezte egy ismerős hang.
- Ki vagy?
- Eun-woo... - válaszolt az illető. (Igen, AZ az Eunwoo!) Dominak felcsillantak a szemei. Eun-woo egy régi osztálytársa volt, és nagyon jóban voltak egymással.
- Woonie? Hát te vagy az?
- Úristen, Domi! - ölelte meg a fiú.
- Mesélj el mindent!
- Oké, de azért egy teának örülnék.
- Persze, hozok. Vagyis inkább menjünk le. Ez Jungkook szobája.
- Jungkook? Az a flegma fiú, aki kiment innen?
- Nem is flegma. Csak idegesítő. Na mindegy. Mesélj te is. Sok éve nem láttalak!

Domi és Eun-Woo lesiettek a konyhába. Halkan elosontak Hoseok mellett (aki még mindig a kályha mellett aludt), majd becsukták a konyhát.
- Halkan beszélhetünk. - mondta Domi, miközben a teát készítette. - Cukorral?
- Igen, kérlek. Amúgy hogy vagy? Nem is tudtam, hogy itt laksz.
- Én meg azt nem, hogy visszajöttél Londonból! - nevetett fel Domi. Eun-woo tizenegy éve költözött ki Londonba, amikor még gimnazisták voltak, így Dominak nélküle kellett folytatnia a tanulmányait. Úgy volt, hogy Eun-woo ott is fog lakni Londonban, de úgy látszik, visszatért.
- Ugyan, már egy éve itthon vagyok, Koreában. Csak éppenséggel Busanba vittek első útjaim. - felelt Eun-woo. Domi bólintott.
- Na de engem az foglalkoztat, hogy miért jöttél be Jungkook szobájának ablakán?
- Nem magamtól jöttem ide. Feldobtak egy labdát a tetőre, én meg le akartam szedni. Tudod, van az a... valami Seokjin. Megengedte, hogy leszedjem a labdát, mert ő nem akarta. Azt mondta, hogy tegyek meg neki egy szívességet: ijesszem meg azt, aki a harmadik emeleten lakik. Három lakás is volt az emeleten, szóval random választottam egyet. Azt a fiút ijesztettem meg ezek szerint. - Domi e szavak hallatára felnevetett. Biztos volt benne, hogy Jungkook megint ellopta Jin kajáját.
- Komolyan? Nem nagyon tudom elhinni - mondta őszintén a lány. - Ja, és a másik két lakásban senki sem lakik. Úgyhogy jól választottál.
- Profi vagyok - nevetett fel Woonie.

Miután Domi kiszolgálta teával, újabb beszélgetés vette kezdetét.
- Egyébként milyen itt lakni? - kérdezte Eun-woo.
- Nagyon rossz. De a ház lakói jófejek... általában.
- Húú király. De miért rossz?
- Áh, hosszú történet. Kábé minden áthallatszik a falakon, a többiek meg állatok.
- Pff. Akkor nem tudom, hogy tartod őket jófejnek. Nálam az első az, hogy ne baromkodjon az illető. Összejöttél valakivel, amióta nem láttalak?
- Csak Se-wollal, de az két éve volt, szakítottunk. Te?
- Tudod, járok most egy bizonyos Angelica Roth-tal. Londonban ismertem meg. Gyönyörű lány - mosolyodott el Woonie.

Egy óra múlva a fiú elhagyta az épületet, Domi pedig akkor döbbent rá, hogy Jungkookot egy légtérben hagyta Jiminnel, aminek nagyon rossz következményei lehetnek. "Ha ezek toxikusan verik egymást, én elköltözöm" - gondolta magában. De amint felért a lakásába, azt látta, hogy Jungkook és Jimin egymás mellett alszanak a háttámla nélküli kanapén.

Domi is hamar elaludt...