playboy » bluelock

03. reo kérése

2018. MÁJUS, JAPÁN

Nagi Seishiro a maga sajátos módján kiemelkedő jelenség volt a Hakuho Középiskolában. A maga 190 centijével minden diáknál magasabbra tornyosult, emiatt fehéresszürke üstökét az ember már méterekről kiszúrta a folyosón haladva. Nagy, viharszürke szemei voltak és ártatlan vonásai, de azt hiszem, ezzel ki is merült a jó tulajdonságainak a listája. Nagi inkább arról volt híres, hogy soha semmihez nem volt kedve – nem volt kedve válaszolni a tanár kérdéseire, ha felszólították, nem volt kedve lefutni a kötelező köröket tesiórán, és nem volt kedve elmenni az ebédlőig, mondván, még az emésztés is túlságosan fárasztó munka a számára. Rühelltem a hozzá hasonlóan lusta és életképtelen alakokat. Az ember azt hinné, hogy tizenhat évesen már valamennyire megkomolyodnak a fiúk is, de sajnos neki még továbbra sem nőtt be a feje lágya.

Hozzám hasonlóan ő is kívülálló volt, csak az volt a különbség, hogy míg én azért kerültem az embereket, hogy megőrizzem a titkaimat, ő szimplán túl fáradt volt ahhoz, hogy bárkivel is egy percnél hosszabb beszélgetést lefolytasson. Hallottam, hogy különcnek és furának hívják a háta mögött, de szerintem az ő hallószervéig el sem jutott a dolog. El volt foglalva azzal, hogy egész nap a telefonját nyomkodja, és a hülye játékaival játsszon még órák alatt is. Ő volt az utolsó tanuló ebben a tetves iskolában, akivel büntetőmunkát akartam volna végezni.

De az élet újra és újra bizonyította, hogy szerencsétlen csillagzat alatt születtem.

Miután Mrs Yamada lerúgta a cipőjéről a ráköpött rágógumit, szúrós pillantást vetett kettősünkre, és láttam rajta, hogy magában a végzetünket tervezgeti. Ha lehetősége adódott volna rá, már biztos megfojtott volna bennünket.

━ Üljenek le, és vegyék elő a tankönyveiket és a munkafüzetüket.

Leültem az első padba, és Nagi is követte a példámat, langaléta testét lazán ledobva a székre. Virágos öblítőillata volt, ami a cseresznyefák virágzására emlékeztetett, a szeme alatt pedig jókora sötét karikák díszelegtek, árkokként barázdálva jóképű arcát. Nem értettem, hogy lehet ennyire fáradt, mikor szinte az összes tanóra közben aludt.

━ A gyakorlást kezdhetik a 8. leckétől. Másfél óra múlva visszajövök, hogy leellenőrizzem, mennyit haladtak az anyaggal. ━ Csalódottan néztem a léptei nyomán becsukódó ajtóra. Tehát esélyt sem ad rá, hogy titokban kiosonjunk és hazamenjünk.

Volt még egy oka a világi lustaságán kívül, ami miatt nem szívleltem Nagit: ő volt az egyetlen ebben a flancos középiskolában, aki egy elemibe járt velem, és emiatt sokkal többet tudott a magánéletem hátteréről, mint szerettem volna. Szerencsére volt annyi esze (vagy empátiája?), hogy a gimibe érkezésünk után senkinek sem beszélt a korábban velem történtekről, de időről-időre magamon éreztem a tekintetét. Habár üresen ásító, galaxisszerű szemeiből sosem voltam képes kiolvasni, hogy mire gondol, tudom, hogy nem felejtett el. Tudtam, hogy emlékszik mindenre, és gyűlöltem őt érte, még ha nem is tehetett róla.

━ Sokan beszélnek rólad mostanában ━ jegyezte meg öt percnyi tanulás után, és a hirtelen témaváltásra felkaptam a fejem.

━ Gondolom, csupa rosszat mondanak...

━ Úgy is mondhatjuk. ━ Na, legalább Nagi mindig kimondta az őszintét. Még akkor is, ha fájt. ━ Te és Mikage barátok lettetek?

━ Azt szereti, ha Reónak szólítják ━ vetettem közbe, és most már egyre kíváncsibbá tett. ━ Miért érdekel?

━ Oh. Tegnap beszélt velem. ━ Nagi mintha maga is meglepődött volna ezen a tényen. ━ Nekem jött, és kiesett a kezemből a telefon, de éppen játékban voltam, és nem akartam veszíteni... szóval elkaptam a lábammal. Teljesen odáig volt ettől.