playboy » bluelock

08. a továbbjutók

2018. NOVEMBER, JAPÁN

A falba épített nagyképernyőn Kira Ryosuke ikonja jelent meg, felette nagybetűkkel nyomtatva a VESZTES felirat villogott.

Az említett személy megkövülve ült a földön. Az orrából a vér lassú cseppekben hullott az alapzatra. Egy pillanatra megsajnáltam elhűlt tekintetét látva. Úgy nézett ki, mintha a halálos ítéletét kapta volna meg.

━ Isagi? ━ nézett fel a kiejtőjére. ━ Mit csinálsz?

━ Várj... mi ez? ━ Isagi is ugyanolyan döbbentnek tűnt, mint a világoshajú. ━ Ne haragudj. Csak... a labda a semmiből jött felém, és...

━ Heh? Ne szórakozz ve━

A gondolatmenetét Ego ütemes tapsolása szakította félbe, akinek vakondképe újra felvillant a kivetítőn.

━ Csiszolatlan gyémántok, itt csak az eredmények számítanak. A játékos, akitől megszabadulunk, Kira Ryosuke, diszkvalifikálva.

Kira egész testében remegni kezdett a szavak hallatán.

━ Ez baromság. Hogyan lehetséges, hogy a jövőbeli karrierem tönkremegy... valamiféle idióta játék miatt? Én vagyok a Japán futball jövője!

Az iránta érzett sajnálatom rögvest el is párolgott beképzeltségét hallva. A srác magából kikelve kiabálni kezdett Egóval, a fogócska értelmetlenségét ecsetelve. Ego erre teljes hidegvérrel magyarázni kezdte a feladat célját. Elmondta, hogy a Blue Lock-ban mindennek köze van a futballhoz. A szobát pont akkorára tervezték meg, hogy lefedje egy futballpálya büntető területét. Mivel a meccsek góljainak 75%-a ezeken a kereteken belül történik, ezért ez az ideális pozíció a góllövéshez, kitűnő edzésgyakorlatot biztosítva nekünk. Emellett az átlagos időmennyiség, amit a játékos a labdával tölt egy 90 perces játék során, csupán 136 másodperc, épp annyi idő, ami most nekünk is rendelkezésünkre állt a többiek kiejtésére. Ego szerint Kira abban a pillanatban, hogy el lett találva, elfogadta a vereségét, és nem tett semmit a fennmaradó 1 másodpercben, amit még kihasználhatott volna.

Így már egész érthetőnek tűnt ez a hülye feladat, de persze én sem gondoltam volna, hogy ez a megfelelő módja a képességeink felmérésének.

━ Egy csatár vállalja a felelősséget, és az utolsó pillanatig küzd ━ zengett Ego hangja. ━ Isagi Yoichi egy magánál magasabb rangút célzott meg, és nem a mozdulatlan Igagurit. Bachira Meguru ellopta tőle a labdát, és a legerősebb után ment. Takeuchi Haruka pedig felismerte Bachira lövésének röppályáját, és rúgásával rásegített, hogy a passz célba érjen. Ez a győzelem önző rögeszméje, melyet nem befolyásol a csoport józan esze. Ez az egoizmus egy csatárnál, amit keresek. Vesztettél, mert megszöktél előle. Kira Ryosuke, menj a francba.

Egészen zavarba ejtett, hogy Ego név szerint is megemlített, de nem voltam benne biztos, hogy igaza van. Nem puszta egoizmusból rúgtam bele a labdába, csupán nem akartam, hogy Bachira legyen az a szerencsétlen, akinek öt perc után el kell hagynia a projektet. Lehet, hogy hiányzik belőlem az az eltökéltség, amire egy igazán jó játékosnak szüksége lenne a túléléshez?

━ Bachira a semmiből jött rám! ━ üvöltött fel olyan hangosan, hogy összerezzentem. Az arcán kidagadtak az erek, és úgy nézett ki, mint aki mindjárt agyvérzést kap.

━ Kira... ━ Isagi is egész rémültnek tűnt.

━ Hé, nyugodj le ━ szóltam rá a szőke fiúra, mert kezdett nagyon idegessé tenni a kiabálása. Egész életemben egy bántalmazó otthonban kellett felnőnöm, ahol egy percre sem érezhettem magam biztonságban, ezért kifejezetten érzékenyen érintett, ha bárki felemelte a hangját a környezetemben.