❝te vagy itt a legnagyobb playboy!❞
❝az én esetemben inkább playgirl...❞
━amelyben hana csalás útján kerül be a bluelock projektbe. vajon meddig tudja eltitkolni, hogy ő valójában egy lány, miközben egy csapat helyes sráccal lesz összezárva? és közü...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nem aludtam túl jól: a nap kínos eseményei beférkőztek a tudatalattimba és rémálmok formájában kísértettek, ezért nem csoda, hogy miután órákig álmatlanul forgolódtam, megint utolsóként ébredtem fel. Reméltem, hogy az ebédlői incidenst végignéző csapatok hamar meg fognak feledkezni a tegnapi kis közjátékról, mert ahányszor eszembe jutott a jelenet, szabályosan kirázott a hideg a szégyentől. A második válogatót nem indítottam valami szerencsésen, de ha sikerül villantanom az elkövetkezendő meccseken, talán azzal elfeledtethetem a többiekkel a kínos pillanataimat.
Gyorsan megmostam az arcom, hogy felfrissítsem magam (a szemem alatti sötét karikákon ugyan ez nem sokat segített), majd céltudatosan a büfé felé indultam meg, mert úgy sejtettem, Bachira biztos nem bírta kivárni a hosszú szunyókálásom, és nélkülem ment el reggelizni. Reméltem, hogy még nem késtem le a kajaosztást, bár sejtésem szerint az étkező a nap huszonnégy órájában elérhető volt.
A folyosón sétálva észrevettem néhány takarítórobotot, amelyek kerekeiken gurulva fújták le a padlót fertőtlenítőszerrel, vagy szívták fel beépített fúvókáikon keresztül a felszálló port, és megpróbáltam óvatosan kerülgetni őket, ám az egyikük határozottan elém gurulva elállta az utamat. Sejtettem én, hogy a robotok egy napon okosabbak lesznek, mint mi, és átveszik majd felettünk az irányítást, de arra nem voltam felkészülve, hogy ilyen hamar meg kell majd küzdenem eggyel. Még a kék lámpái is úgy világítottak, mint két keskeny, gonosz szemecske.
Az egyik kék lámpából egyenes fénynyaláb vetült a szemembe, elvakítva a retinámat, és hevesen pislogni kezdtem, hogy teszteljem, nem vakított-e meg a támadóm.
A döbbenettől megütközve bámultam a robotra, ami száznyolcvan fokos fordulatot vett, és elkezdett gurulni a büfétől ellentétes irányba. Tehát mégsem akart megölni, csak leellenőrizni a személyazonosságom, de mégis miért volt erre szükség? Ugyan ki akarna beszélni velem? Hacsak...
A felismerés hidegzuhanyként ért, a rémülettől elszorult a torkom és izzadni kezdett a tenyerem. Biztosan jó oka van annak, hogy ittlétem óta először hívattak valahova.
Ego valahogyan rájött a titkomra, és most beszélni akar velem. Gépies mozdulatokkal eredtem a robot nyomába, miközben a gondolataim olyan hevesen cikáztak a fejemben, mint egy megvadult madárraj. Biztosan meg fogja kérdezni, hogyan jutottam be a Blue Lock-ba feltűnés nélkül, és honnan szereztem hamis levelet meg személyigazolványt, de mégis mit válaszolhatnék neki? Kizárt, hogy Reót beköpjem, mert ha kiderül, hogy az ő segítségével jutottam be, akkor lehet, hogy őt is elbocsátják a programból. Basszus, ugye emiatt nem fogok jogi bajba kerülni? Még csak tizenhét éves vagyok, nem akarok börtönbe vagy javítóintézetbe kerülni! A jövőbeni munkáltatóim látni fogják, hogy priuszom van, és sehol sem fognak alkalmazni! Úristen, örökké munkanélküli leszek és az utcára kerülök és...
