playboy » bluelock

10. a foci nulláról

2018. NOVEMBER, JAPÁN

Én a pálya bal szárnyán álltam, Bachira a jobb oldalon, Isagi meg középen, így mi hárman alkottuk a frontvonalat. A sípszóra Bachira passzolt a kezdőkörben álló Isaginak, akinek az arcán máris verejték csillogott, habár még nem is kezdtünk el mozogni. Megértettem az idegességét: hiszen ez volt az első alkalom, hogy mások ellen fogunk megküzdeni a Blue Lock-ban. A labdát maga előtt vezetve megindult, de egyből három fehér mezes játékos, az X csapat tagjai rohantak rá. Isagi tétovázva megállította talpával a golyóbist, és körbepillantott. Szinte hallottam az agyában a fogaskerekek csikorgását: merre rúgjon? Passzoljon hátra nekem vagy Bachirának, esetleg próbáljon meg áttörni rajtuk? Bachira szaladni kezdett az irányába, de mielőtt beérte volna, Raichi termett mellette, és mindenki megrökönyödésére elvette Isagitól a labdát.

━ Hé, mit csinálsz, Raichi? ━ tiltakozott Isagi.

━ A szabályok szerint a gólkirály továbbjut, nem igaz? Nem érdekel a csapat. A magam módján csinálom.

━ Jól beszélsz, Raichi ━ jelent meg Kunigami is, és kirúgta Raichi lába alól a labdát. ━ Ha ez itt így működik, nem bánom, ha a magam játékát kell játszanom.

━ Mit csináltok? ━ kiabált Igaguri.

━ Vágjunk bele! ━ rohant előre a másik védő, Naruhaya is.

━ Idióták ━ morogtam az orrom alatt. Még három perc sem telt el a játékból, de máris legyőzte őket a törékeny férfi egójuk. Ha ez így kezdődik, akkor csúfos véget érhetünk.

━ Hé! Mi lesz a pozícióinkkal? ━ kérdezte Kuon aggodalmasan.

Kunigami és Raichi egymásnak feszültek izmos karjaikkal, és fogukat csikorgatva próbálták ellökni a másikat, de figyelmetlenségük végzetesnek bizonyult: egy fehér mezes srác, aki a 7-es számot viselte, elcsente előlük a labdát, és futni kezdett a térfelünk felé. Ám meglepetésemre röpke két másodperc után tőle is elkerült a labda: egyik saját csapattársa, a 9-es mezű cselezte ki ügyesen, sarkával a levegőbe röpítve a fekete-fehér gömböt.

A fehérek is hozzánk hasonlóan egymás ellen kezdtek harcolni. A legtöbben a mi csapatunkból is a torlódás köré gyűltek, végtagok csapódtak végtagoknak, és az egészből egy hatalmas káosz született, ahogy marták egymást és kiabálva szitkozódtak. Isagi, Bachira és én megkövülve figyeltük az események eme fordulatát.

Az emberi hústömegből hirtelenjében egy magányos alak tört ki: a felzselézett hajú, vérvörös szemű játékos a labdát valami csoda folytán megszerezte, és még a birkózó fiúkon is sikerült túljutnia. Isagi bátran elé állt, hogy megkísérelje feltartóztatni, de a fehér mezes egy esernyő csellel magas ívben átlőtte felette a labdát, így végül esélye sem maradt megállítania őt.

━ Ne haragudj, Kuon, feléd tart! ━ kiáltott Isagi.

Kuon és Imamura ketten rohantak Barou felé, hogy megfékezzék. Barou mindkettőjük lába között átrúgta a labdát, és belőtte az üresen maradt kapuba a gólt, megszerezve a meccs és egyben az X csapat első pontját is. A kijelzőn felvillant a GÓL! felirat, és az állás 1-0-ra váltott át. Üdvrialgás és ujjongás tört ki a fehérek között.

━ Figyeljetek, és emlékezzetek a szavaimra, amatőrök. Számomra a labda nem a barátom vagy bármi ilyen hülyeség. Csak egy gömb alakú szolga, amely azért létezik, hogy ragyoghassak. A pályán én vagyok... a király.

━ Szép volt, Barou! ━ ünnepelték a társai. Hm, tehát Barou-nak hívják ezt az öntelt alakot. Sajnos be kellett vallanom, hogy tényleg tehetséges lehet, ha sikerült ennyi emberen átverekednie magát, de az arroganciája erősen taszított.