23. a második szint

97 13 34
                                    

Egyértelmű volt, hogy Ego nem fog rajtunk kegyelmezni, de igazán kirakhatott volna néhány rágcsát vagy üdítőt, amíg várakozunk, mert a szám is annyira kiszáradt, mint a dörzspapír

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Egyértelmű volt, hogy Ego nem fog rajtunk kegyelmezni, de igazán kirakhatott volna néhány rágcsát vagy üdítőt, amíg várakozunk, mert a szám is annyira kiszáradt, mint a dörzspapír. Az egyik sarokban megpillantottam a magas, kékeszöld szemű fiút, aki akkora műsort csinált a második válogató kezdetén, de a többiek teljesen ismeretlenek voltak számomra. Felvezettem a tekintetemet a kijelzőre, hogy elolvashassam a következő utasítást: 3 fős csapat szükséges a továbbjutáshoz.

Huh, ez érdekes. Vajon azokkal kell összeállnunk, akikkel egyszerre végzünk, vagy várhatunk a többiekre? Felpezsdített a lehetőség, hogy játszhatnék újra Reóval vagy Nagival ennyi kihagyás után, de aztán szinte rögtön elkapott a kételkedés jéghideg zuhanya. Vajon egyáltalán lenne kedvük velem összeállni? Mi van, ha inkább Zantetsuval tartanának? Lehet, hogy a szemüveges fiú sokkal jobban beleillett a duójuk mellé, mint én. Hiszen én nem tudok olyan sebesen futni, mint ő! Basszus, mi lesz velem, ha nem engem választanak? Akkor teljesen magamra maradok! Talán megkérhetném még Bachirát, de abban sem vagyok biztos, hogy szívesen játszana megint velem. Lehet, hogy már unja az arcomat, és inkább egy új ember mellett próbálná ki magát, ami segítené a fejlődését.

Oké, Hana, nyugodj le, ezekkel a kényszergondolatokkal csak a saját sírodat ásod. Több, mint százan vannak a Blue Lockban, csak találsz két olyan szerencsétlent, akik hajlandóak lesznek veled egy csapatot alkotni!

━ Nagi! ━ derült fel az arcom, mikor besétált ezüsthajú barátom is a helyiségbe. ━ Szép munka!

━ Oh, Han... ruka. Végeztél is?

━ Csak egy perccel előztelek meg ━ mondtam apró mosollyal, és felmutattam a kijelzőpanelre. ━ Addig nem lehet továbbmenni, amíg nem alkottunk háromfős csapatot. Szeretnél esetleg...

━ Az lenne az elegáns megoldás, ha azok állnának össze, akik az első háromként végeztek ━ hallottam meg egy ismeretlen, dallamos hangot. Egy irtó magas, irtó hosszúhajú fiú sétált oda a sarokban álldogáló Itoshi Rin felé. Elfordultam, hogy ne tűnjön úgy, mintha hallgatózni próbálnék, de így is elértek hozzám a szavaik.

━ Nem érdekel, hogy kikkel fogok egy csapatot alkotni. Csak toljátok ide a seggeteket, mert nincs kedvem egy örökkévalóságig várni.

━ Pff ━ forgattam meg a szemeimet keresztbe tett karokkal. Tényleg ő lenne Sae testvére? Végülis a különös szemszínük egész árulkodó, és a nem emberi társalgásra kitalált személyiségük is hasonlított. ━ Hogy lehet, hogy még a bátyjánál is bunkóbb?

Nagi kérdőn összeráncolta a homlokát, majd a tekintete mögém vándorolt, és meredten bámulni kezdett egy pontot a vállam fölött.

━ Basszus ━ sziszegtem halkan. Lehet, hogy a kelleténél hangosabban tettem a megjegyzéseket. ━ Mögöttem van, ugye?

━ Mit mondtál a bátyámról?

Összerezzentem, elmormoltam magamban egy rövid fohászt, és az ártatlanság maszkját felhúzva az arcomra megfordultam. Itoshi Rin fenyegetően fölém tornyosult: ugyan a magam százhatvankilenc centijével a lányok között mindig is magas termetűnek számítottam, de Rin így is majdnem egy fejjel magasabb volt nálam. Résnyire összehúzott, zöldeskék szemeit hosszú, éjfekete szempillák keretezték ━ ebben a vonásában tényleg kísértetiesen hasonlított Sae-re, ha már másban nem is, mert a bőre jóval sápadtabb, a haja pedig árnyalatokkal sötétebb volt a másik fiúénál.

playboy » bluelockWhere stories live. Discover now