❝te vagy itt a legnagyobb playboy!❞
❝az én esetemben inkább playgirl...❞
━amelyben hana csalás útján kerül be a bluelock projektbe. vajon meddig tudja eltitkolni, hogy ő valójában egy lány, miközben egy csapat helyes sráccal lesz összezárva? és közü...
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
2018. ÁPRILIS, JAPÁN
A délutáni edzés végén fáradtan huppantam le a fűre, nekidőlve a focikapu fém kapufájának, és próbáltam újra egyenletesen venni a levegőt. Az arcomba tűzött a nap, a fehér mezem az izzadságtól a hátamra tapadt, és rózsaszín, hevenyészett fonatokba font hajam csatakosan lógott a vállamra. Habár testem minden apró porcikája egy kiadós, jéghideg zuhanyért könyörgött, meg kellett várnom, míg a csapatom többi tagja végez az átöltözéssel, és hazaindul. Nem hagyhattam, hogy meglássák a bordáimat díszítő, élénk kékből lassan sápadtzölddé halványodó foltokat, engedetlen viselkedésem bűnös lenyomatait.
Lecsavartam kulacsomról a kupakot, hogy legalább kínzó szomjúságomat enyhítsem, mikor is apró sikkantásokra lettem figyelmes a pálya széléről.
━ Oh, wow... ━ A csapatkapitányunk, Eiko hangja vagy öt oktávval magasabbra ugrott a szokásosnál, ezért kíváncsian felpillantottam, hogy meglássam, mi okozta hirtelen örömét. Mikor megláttam a csillogó szemek célpontját, nem bírtam ki unott ciccegés nélkül. ━ Reo Mikage személyesen! Csak nem azért jöttél, hogy az edzésünket figyeld, Reo-sama?
━ Nagyon ügyesen játszottatok ━ hallottam a fiú diplomatikus válaszát. Röhejesnek gondoltam a hazugságát. A legtöbben csak azért vettek részt a fociedzésen, hogy kipipálják a kötelezően választott délutáni szakkört, és ehhez mérten a csapatunk színvonala közel sem ütötte meg az elégségest. Tavaly sem sikerült nyernünk a regionális válogatón, és biztos voltam benne, hogy ez idén sem lesz másként. Nem mintha nagyon a szívemre vettem volna a női focicsapat sorsát. Én szinte az összes délutáni szakkörre és klubra beiratkoztam, hogy minél később kelljen hazatérnem szeretett ,,otthonomba". Ha nyerünk, nyerünk, ha veszítünk, akkor veszítünk, nem számított. Amíg itt futkározhattam másfél órán keresztül, addig biztonságban voltam.
De persze Reo minden helyzetben a megfelelő dolgokat mondta. Hallottam, hogy a lányok fáradhatatlanul kuncognak körülötte, és nem kerülte el a figyelmemet, ahogy egyikük-másikuk az egyenruhába bújtatott karján is végigsimított. A Mikage Vállalat örököse a legnépszerűbb srác volt a Hakuho Középiskolában, és hírnevét a temérdek pénznek köszönhette, amelyet egy nap majd biztosan a szüleitől örökölni fog. Hiszen egyke volt, ezért nem is volt kérdéses, ki fogja tovább vinni a családi vállalkozást.
Nem hiszem, hogy valaha akár egy szót is váltottunk volna udvarias köszönésen kívül. Én nem az a fajta voltam, aki mások társaságát keresi, ő meg amúgy sem volt két másodpercnél tovább egyedül. Valaki mindig ráakaszkodott, hogy nyalizzon neki, vagy kikérje a véleményét, esetleg kölcsön próbáljon kérni tőle. Rémesen fárasztónak tűnt az élete, de ő egyszer sem panaszkodott, és mindenkihez kedvesen és barátságosan fordult.
- Igen, mit sem szeretnék jobban, mint hazakísérni titeket, lányok, de talán majd máskor... Igazából azért jöttem, hogy Takeuchi Hanával beszéljek.
