playboy » bluelock

05. a meghívó

FÉL ÉVVEL KÉSŐBB, 2018. NOVEMBER, JAPÁN

Az elmúlt fél év alatt sok izgalmas változás történt az életemben. Először is Reo az apja befolyásának segítségével újjáélesztette hamvaiból az iskola fiú focicsapatát, és a közös gyakorlásunk segítségével meccset meccs után nyertek a regionális selejtezőn. Én és a lánycsapat nem jutottunk tovább, de ez várható volt, ugyanis a többiek sokkal kevésbé voltak motiváltak a küzdelemre, mint jómagam. Gyakran maradtam a lelátókon órák után, hogy figyeljem a fiúcsapat edzéseit, és mindig elvarázsolt, hogy Reo és Nagi a nulláról indulva mennyit tudtak fejlődni. Azt hiszem, az ilyen esetekre mondják azt, hogy született tehetség. Reo gyors adaptációja a különböző helyzetekhez és Nagi trapping technikái együtt halálos duót alkottak. Kicsit úgy éreztem, hogy a háttérbe szorulok ebben a hármas barátságban, de nem tudtam haragudni rájuk. Tökéletesen kiegészítették egymást, én pedig amúgy is hozzá voltam szokva, hogy a háttérben tevékenykedjek.

Mindeközben mindhárman betöltöttük a tizennyolcat, és az idei év volt az első alkalom, hogy valaki felköszöntsön a születésnapomon. Mikor Reo új edzőcipővel ajándékozott meg, miután látta, hogy a sajátomnak már a talpa is levált, csak nehezen tudtam visszafojtani a könnyeimet. Nagi is vette a fáradságot, és meglepetésemre egy apró plüssmackót nyomott a markomba az edzésünk után. Úgy éreztem, az életemben kissé kezdenek jobbra fordulni a dolgok, habár az otthoni helyzet továbbra sem volt rózsás – de hát voltak olyan dolgok, amiken nem lehetett változtatni.

A november hűvös szelekkel és reggeli harmattal köszöntött minket. A sálamat az arcom elé húztam, hogy kicserepesedett ajkaimat védjem a hidegtől, mikor hangos dudálásra lettem figyelmes. Elmentemben láttam, ahogy Reo limuzinja elzúg mellettem. Továbbra sem engedtem neki, hogy eljöjjön értem vagy hogy hazavigyenek, akárhányszor is ajánlotta fel nekem a lehetőséget. A szégyen megölt volna, ha a fiúk rájönnek, hogy miféle környéken élek.

A Hahuko Középiskola nyitott kovácsoltvas ajtajában kiszúrtam a lila és az ezüst üstököt, a fiúk ugyanis pár perccel előttem értek oda. Együtt vonultunk be a kövekkel kirakott úton, és elvegyültünk a diákok sokaságában.

━ Mi az első órád? ━ kérdezte Reo.

━ Művészettöri ━ álltam félre, mielőtt a diákcsorda átgázolt volna rajtam. ━ Nektek?

━ Fizika ━ sóhajtott fel Reo nem túl lelkesen. Nagi máris a telóján játszott, így túlságosan el volt foglalva a játékostársai lelövésével, és oda se bagózott ránk.

━ Akkor délután majd összefuthatunk a pályán ━ intettem nekik búcsút, és elindultam a termem irányába. Nem akartam elkésni, ugyanis a tanár előszeretettel feleltette a későket. És igazán nem akartam már kora reggel egy karóval indítani.