playboy » bluelock

35. szerencse

Hallottam, ahogy a fehér mezesek egymás közt kezdenek vitatkozni és tanácskozni, de Rin után fordulva visszaindultam a térfelünkre a gólja után. Bachira furcsa tekintettel figyelte Rint és Isagit a szélről, nem tudtam eldönteni, hogy mi miatt tűnhetett el a mosoly az arcáról hirtelen, de jelenleg más dolog foglalkoztatott.

━ Tudod, néha szólhatnál, mielőtt passzolsz ━ dumáltam az elsőszámú játékos hátának kissé bosszúsan. ━ A többiek mind képesek legalább egy tizedmásodperccel előtte jelezni, ha rúgni akarnak, de te mintha elvárnád, hogy az elmédben olvassak, vagy valami.

━ Ha rendesen odafigyelsz, látni fogod, hogy mikor fogok passzolni, nem? ━ kérdezett vissza idegesítően, amiből már sejtettem, hogy ennyi erővel a falnak is beszélhetnék, még azzal is többre jutnék, mint Rinnel.

━ Nyilván próbálok figyelni, de elfelejted, hogy közben egy vadembert is távol kell tartanom magamtól! ━ utaltam Barou-ra, aki alig hagyott számomra nyugtot a meccs alatt. ━ Elég lenne egy gyors szó, vagy akár csak egy pillantás, de...

━ Akkor a másik csapat is egyből észrevenné, hogy mit akarok csinálni. Már csak egy gól maradt hátra, addig még te is kibírod, nem?

━ Mivel nem hagysz választási lehetőséget... ━ dünnyögtem elégedetlenül, de hamar feladtam, hogy megpróbáljak érvelni vele, mert időközben vészesen teltek a másodpercek, és Isagiék csapata már készen állt az ellentámadásra. Tényleg jobb lenne minél hamarabb befejezni ezt a menetet, mert közben már nem csak a nyelvem és a felsőtestem sajgott, de a csuklóim és tenyerem is. A végén tényleg darabokban kell majd engem felpakolni a hordágyra, ha a fiúk továbbra is ennyire komolyan fogják venni ezt az összecsapást.

A labdát vezető Isagi előtt Barou rohant, aki egyenesen felém irányította dübörgő lépteit. Tényleg nem hagynak öt percnyi pihenőt sem az embernek? Így mégis hogyan folytassam a játékot, ha minden pillanatban amiatt kell aggódnom, hogy mikor törik el a gerincemet is?

Isagi Baro-t használta fel csaliként arra, hogy előretörjön, és az összegyűlt tömegből kilőtte a labdát egy távolabbi, üres térségbe, arra várva, hogy a leggyorsabb játékosa időben odaérjen. Chigiri és Aryu kezdtek teljes sebességgel a szabadon maradt labda után rohanni, és végül fej-fej mellett haladtak, miközben Chigiri megszerezte a passzt. Mind a kapunk irányába kezdtünk el szaladni, készen arra, hogy végső erőnkkel is megküzdjünk az utolsó pontokért.

Isagi a csapatból kitörve átlósan kezdett szaladni, utat nyitva egy passzolási lehetőségnek, ami azért volt különösen bajos, mert így esélye nyílt a saját képességét, egy közvetlen lövést esetlegesen megkockáztatni.

Egyedül Rinnek sikerült lépést tartania Isagival, mert ők ketten voltak azok, akik mintha a legtöbb lehetséges történést előre bekalkulálták volna a számításaikba, és az oldalra kinyújtott karjával megpróbálta az alacsonyabb fiút odébb tolni.

Már tényleg azt hittem, hogy blokkolni fogja az ellenfelet és megmenekülünk. Ám Isagi előreláthatta a történések ezen alakulását, mert ahelyett, hogy a várható módon csak simán megpróbált volna kapura rúgni, egy közvetlenül hátracsavart saroklövéssel verte át a nyomában haladó Rint. A labda a háló jobb felső sarkában landolt, kikerülve a holografikus kapusunkat, és rögtön fel is hangzott a gólt jelző éles sípszó fülsértő hangja.

Már megint behoztak minket, és ezúttal egyáltalán nem vesztegették az időt. Isagi diadalmasan felüvöltött, miközben Chigiri örömében a hátára ugrott.

━ Felzárkóztunk! Te vagy a legjobb, Isagi!

Amíg ők ünnepeltek, én igyekeztem lenyelni a torkom falára ragadt rémületet. Nekik is már csak egyetlen gól hiányzik ahhoz, hogy nyerjenek! És ha ők nyernek, elveszik tőlünk Bachirát, és mi pedig eggyel lejjebb kerülünk, és ha az alsóbb szinten is veszítünk, akkor Rint vagy Aryut választják, és ha a kettes szinten is veszítünk, akkor teljesen egyedül maradok és kiesek, mert az utolsóként maradtakat elküldik és örökre kizárják a programból, és akkor ki tudja, mennyi időre búcsút kell intenem Reónak és Naginak, és megint magamra maradok, egyedül, barátok nélkül, az iskolában, és nem lesz senki, akinek be tudnék számolni azzal, hogy miket tesz velem az anyám, miután leissza magát, és...