playboy » bluelock

13. újjászületés

A meccs után gyorsan kirohantam az öltözőből, mielőtt fogadhattam volna a gratulációkat, mert ezúttal nem akartam megkockáztatni, hogy bárkinek a meztelen alsótestével kéretlenül szembe találjam magam. Nagy sietségemben nem figyeltem oda kellőképpen a környezetemre, és egyszer csak arra eszméltem, hogy valami szilárdnak, keménynek és élőnek ütközöm. A meglepetéstől és a koccanás erejétől kiszorult tüdőmből a levegő, de mielőtt alfelemmel felmoshattam volna a koszos járókövet, egy erős kéz ragadta meg az alkaromat és rántott vissza a talpamra.

━ Oh, ezer bocs, nem néztem a lábam elé... ━ hebegtem, még mindig nem teljesen érve magamhoz a hirtelen ért döbbenettől, és íriszeimet felvezettem az áldozatomra. Ami elsőre felhívta magára a figyelmemet, azok a fiú hihetetlenül zöld szemei voltak, amik fényesre csiszolt smaragdokként tündököltek irigylésre méltóan hosszú szempillái bölcsőjében. Sápadt arcát kétoldalról egy-egy hosszabbra nőtt, rozsdabarna tincs keretezett, a haja többi része viszont úgy nézett ki, mintha hetek óta nem látott volna fésűt. Az orra egyenes vonalú volt és enyhén arisztokratikus hatást kölcsönzött unott arcának, egyik szemöldöke viszont kérdőn felemelkedett szégyentelen bámulásom következtében.

Aztán észrevettem, hogy mi is zavart annyira vele kapcsolatban. Az undorító Blue Lock egyenruha helyett fehér pólót és koptatott farmert viselt, ráadásul márkás edzőcipő virított a lábain.

━ Hé! ━ fontam karba magam előtt a végtagjaimat enyhén bosszúsan. ━ Te miért vehetsz fel normális ruhát?!

A fiú szemöldöke, ha lehetséges, még feljebb kúszott a homlokán, és ajkai gunyoros, féloldalas mosolyba húzódtak. Sajnos be kellett vallanom, hogy szemtelenül jóképű volt, még annak ellenére is, hogy sütött belőle az arrogancia.

━ Szóval nem ismersz meg, huh? ━ döntötte oldalra a fejét, de mielőtt válaszolhattam volna, nyílt a mögötte lévő automatikus ajtó, és egy szemüveges, idősebb ürge botladozott ki mögüle.

━ Nem lehettél volna kedvesebb? Ha már Ego ilyen nagylelkűen megengedte, hogy megkapd a meccsekről készült felvételeket...

━ Várj a kocsinál ━ vetette oda neki a fiú flegmán. ━ Mindjárt megyek.

A bácsin látszott, hogy még lenne mondanivalója, de végül csak csalódottan megcsóválta a fejét, és elsietett, ezek-a-mai-fiatalok nézéssel az arcán. Legalább már kezdtem kapisgálni, hogy miért nem az egyenruhánkat viseli a srác.

━ Bocsi, azt hittem, te is velünk vagy, mert olyan... fiatalnak tűnsz ━ motyogtam zavartan. ━ De nem ismerlek meg. Találkoztunk már valahol?

━ Haha, vicces vagy ━ bámult le rám, de az volt a gyanúm, hogy ezt csak szarkazmusból mondta. ━ Hogy hívnak?

━ Figyelj, nekünk még azt tanították, hogy ne áruljuk el ismeretleneknek a nevünket... ━ A fiú csak megforgatta gyönyörű szemeit.

━ Én Sae vagyok ━ nyújtott kezet. Hát jó, ha nem árulja el a vezetéknevét, én sem fogom.

━ Haruka ━ fogtam vele kezet. A bőre kellemesen hűvös volt. Bezzeg az enyém tuti izzadságban úszott. ━ Szóval Egónak fogsz segíteni a projektben?

━ Nem. ━ Mielőtt még tovább faggathattam volna, kecsesen intett karkötőkbe burkolt csuklójával, és elindult arra, amerre a szemüveges csávó is eltűnt. ━ Még találkozunk, Haruka, ha sikerül bennmaradnod. Addig is... figyelni foglak.

━ Ez eléggé úgy hangzott, mintha valami perverz kukkoló lennél! ━ kiáltottam utána felháborodottan. Mintha hallottam volna halvány nevetését, de lehet, hogy csak a képzeletem játszott velem.