playboy » bluelock

11. új stratégia

2018. NOVEMBER, JAPÁN

Az étkezőben olyan sokáig várakoztam, hogy szomorú zöldsalátám összeesett, és a rizsem is kihűlt, de végül erőfeszítésem nem volt hiábavaló. Az élénklila tincsek birtokosa ezúttal Nagi társaságában érkezett az ebédhez – vagyis fogalmazzunk úgy, hogy az ezüsthajú a másik hátán cipeltetve magát jelent meg a kiürülő helyiségben. Az ismerős látványra önkéntelenül is mosolyra húzódtak az ajkaim. Intettem nekik, és Reo az ételek kikérése után megindult magányos asztalom felé, egyszerre két tálcát egyensúlyozva a kezei közt. Csodálkoztam, hogy nem ejti el őket, miközben hátulról még egy óriásbébi súlya is húzza a hátát.

━ Nektek is ma volt az első meccsetek, ugye? ━ kérdezte Reo vidáman. A nyálam csorogni kezdett, mikor megláttam az előtte lévő méretes hamburgert. Nagi szemét dörzsölgetve emelte fel a fejét, hogy megnézze, mégis kivel beszél a barátja. Mikor rájött, hogy ki vagyok, hirtelen sokkal éberebbnek tűnt.

━ Oh, Hana. Nem tudtam, hogy te is még itt vagy.

Reo erősen oldalba bökte, mire fájdalmasan feljajdult.

━ Az ő neve már Haruka ━ sziszegte Reo, de szerencsére senki sem volt a közelünkben, aki meghallhatta volna Nagi elszólását.

━ Bocsi, de azért nem kell bántani ━ nézett rá Nagi rosszallóan.

━ Miért, azt hitted, hogy nem húzom ki ilyen sokáig? ━ vigyorogtam Nagira, és valahogy legyűrtem a torkomon a megkeményedett rizst. Nagi bölcsen nem válaszolt, úgyhogy Reóhoz fordultam. ━ Igen, ma küzdöttünk meg az X csapattal, de egy tragédia volt... Sajnos veszítettünk.

━ Ne már! ━ tágultak ki levendulaszín íriszei. ━ Mi történt?

Elmeséltem neki a káoszt, ami a meccs első pillanatában kitört, és hogy mindenki csak a maga érdekében próbálta ellopni a labdát, hogy gólkirályként továbbjuthasson. Beszéltem neki a kíméletlen Barou-ról és lövéseiről, majd a mérkőzés utolsó perceiről, amikor végre sikerült egy darab gólt szereznünk. Reo feszülten figyelt, de Nagi csak ette némán a tonkatsu-ját. Úgy tűnt, még mindig meg van sértődve Reóra az előbbi támadása miatt.

━ Ugye tudod, hogy csak két csapat juthat tovább? ━ kérdezte Reo aggódva. ━ Muszáj, hogy a mi csapatunk és ti legyetek a továbbjutók!

━ Még hátra van három meccs, ne aggódj ━ nyugtatgattam meg, habár kevéssé bíztam a csapatom erejében. Ahhoz egy csoda kéne, hogy ezek a srácok elkezdjenek normálisan, az önzőségüket félretéve játszani. ━ És nektek hogy ment az első összecsapás?

━ Oh, nyolc-nullára nyertünk az Y csapat ellen. ━ Reo próbált szerénynek látszani, de nem jött össze neki. ━ Képzeld, Nagi és én is három gólt lőttünk!

━ Wow, ez hihetetlen! ━ Valóban nem néztem volna ki Nagiból, hogy képes lenne megerőltetni magát, de úgy tűnik, Reo kedvéért hajlandó a saját komfortzónájából is kilépni. ━ Nagyon ügyes vagy, Nagi!

Dicsérően megsimogattam puha, ezüstszürke tincseit, mire kissé felemelte a fejét az asztalról.

━ Csak azért csináltam, hogy kiválthassam a telefonomat ━ motyogta védekezően.

━ Öhm, miről beszélsz?

━ A gólszerzésért pontokat lehet kapni ━ magyarázta Reo. ━ Egy gól egy pontot ér. Egy pontért kaphatsz steak-et vagy masszázst, háromért visszakapod a telefonod, ötért adnak egy rendes ágyat, tíz pontért pedig egy szabadnap jár, amikor elhagyhatod a Blue Lock-ot.

A csodálkozástól tátva maradt a szám. Én erről mégis mikor maradtam le? Ha Reónak igaza van, akkor jelenleg egy pontom van. Habár majd megvesztem egy jófajta húsért, mégsem akartam egy egyszerű ebédre elpazarolni a keservesen megszerzett gólomat. A telefonomra nem volt szükségem, hiszen senkivel sem beszéltem szabadidőmben a két jóbarátomon kívül. Egy ágy már sokkal csábítóbbnak ígérkezett, hiszen akkor legalább már nem kellett volna attól félnem, hogy Igaguri álmában megfojt. De a legfőbb nyeremény, egy kimenőnap... a falak bezártsága kezdett fojtogatóan hatni a mentális egészségemre. Úgy örültem volna egy szabadnapnak a városban!