School Shooting

8:17

Reggeli után visszaszaladok az emeletre, egyenesen a fürdőbe, hajat szárítani és fogat mosni. Az öcsém türelmetlenül kiabál fel, hogy csipkedjem magam. Már csak azért is húzom még az időt, hogy az agyára menjek. A puszta jelenlétével mérgezi a levegőt, tönkre tesz minden jókedvet, egydolytában káromkodik, és még az ajtókat is csapkodja. Ennyi bosszú nekem is kijár.

Elégedetten nézek a tükörbe. A mai nap nincs tesim, így a tökéletesen göndör tincseimnek esélyük sem lesz szétcsúszni. Minden reggel ellenőrzöm, hogy mikor elhagyom a házat, kifogástalanul nézzek ki, és ez a lehető legtovább így is maradjon. Elvégre az ember nem mutatkozhat akárhogy Russel Black előtt.

Russel Black a végzősök királya, és kereken három hónapja keresi a társaságomat. Az iskola szépfiúja, minden évben a bálkirály, és tökéletes mosolya van. Ami azt illeti, kicsit idióta, de ez kit érdekel, mikor olyan dögös, hogy ránézel, és instant orgazmusod lesz tőle? Zöld szem, fekete haj, szépen kidolgozott izmok, és egy összevont tesin volt alkalmam megcsodálni mind a hat kockáját is. Basszameg, azt hittem, ott fogok elnyáladzani a látványtól.

Egy két lábon járó isten, a könyveim főkaraktere, vagy a fő mellékkaraktere, akibe a főszereplő halálosan szerelmes. Milliószor képzeltem már el, hogy esetemben ő a főszereplő, aki megment engem, és halálosan szeret engem. Majd elvesz feleségül, lesz három gyerekünk, egy kutyánk, két macskánk, és boldogan élünk, amíg meg nem halunk. Tudom, talán egy kissé... a megrögzöttje lettem, amin nem segít az a tény, hogy valamiért velem tölti majdnem minden szünetét, három teljes hónapja. Ami tőle nagy szó, tekintve, hogy korábban minden héten más lány társaságában lehetett látni, vagy a haverjai mellett. Mostanában kicsit mintha még őket is hanyagolná.

- Charlie, ha nem tolod le a seggedet, én esküszöm, hogy... - kezdődik lentről a dühös ordítás. A szememet forgatom, és nem várom meg, hogy befejezze a mondatot, hanem kinyitva az ajtót félbeszakítom.

- Akkor mi lesz, öcsi? Megint csapkodsz néhány ajtót? Vagy nem élvezhetem a fantasztikus társaságodat napokig? - kérdezem gúnyosan, közben lefelé ugrálva a lépcsőkön. Ezúttal is el kell mosolyodnom tőle.

- Nagyon szellemes - vicsorog rám, de nem is reagálok rá. A konyhaajtóba megyek, és felkapom a táskámat, majd a hátamra csapva intek apának, aki mosolyogva int vissza.

- Vigyázzatok magatokra! - szól még utánunk, ahogy kilépünk az ajtón. Minden reggel ezzel búcsúzik, de sosem vár rá választ, így csak becsukom az ajtót, és szedem a lábam, hogy ne maradjak le Aarontól.

- Kinek is csíped így ki magad? - kérdezi hirtelen.

- Mit érdekel az téged? - vágok vissza.

- Csak azt ne mond, hogy szaros Black miatt töltesz el minden reggel órákat a fürdőben - fordítja felém a fejét lesúlytóan. Viszket a tenyerem, hogy tarkón vágjam.

- Először is, maximum egyetlen órát vagyok bent, azt sem egy huzamban - javítom ki mérgesen. - Másodszor pedig, ne beszélj így róla. Kedves fiú, veled ellentétben - emlékeztetem, próbálva az ő lesúlytó hangját használni. A pillantása alapján igazán gyenge próbálkozás volt.

- Black egy gyökér, és totál idióta. Ha már annyira pasit akarsz magadnak, legalább egy értelmeset fogj ki - próbál rám hatni, egészen kedvesen. A mondandója azonban eltereli a figyelmemet arról, hogy éppen egész törődően viselkedik.

- Majd én eldöntöm, kivel járok, és kivel nem! Te csak maradj ki belőle! - sziszegem neki dühösen, a táskám pántjára markolva. Az ujjaim elfehérednek, és meggyorsítom a lépteimet, hogy lehagyjam. Nem szól utánam, nem állít meg, de nem is hagynám neki.