- Szóval megcsináljuk a mérges gázt, eljutunk vele az öltözőbe, elájulunk, és imádkozunk, hogy időben kiérjen mindenki? - kérdez rá a másik lány továbbra is pánikolva. A barátnője igyekszik lenyugtatni, segíteni a légzésén, de láthatóan nem sokat ér el vele.
- Ti. Én megyek, és kihozom az öcsémet - jelentem ki határozottan.
- Biztosan nem! - mordul fel Rob. - Még megölnek! - rázza a fejét. Mérges, és biztos vagyok benne, hogy nem fog elengedni, hacsak nem győzöm meg valamivel.
- Ő sem tudott megölni - intek a halott férfi felé.
- Ő egyedül volt! - vág vissza, és láthatóan egyre idegesebb.
- Nem fogok erről vitázni! Ha annyira féltesz, gyere velem, de nem fogom hagyni, hogy még valaki meghaljon a családomból! - mordulok rá, elvesztve a türelmemet.
- Mi? - kérdezik ledöbbenve.
- A lövöldözés, amikor kiraboltak egy boltot, és meghalt egy zsaru felesége - pillantok körbe. - Az az anyám volt. Aaron és én pedig ott álltunk a sor végén, és végignéztem az egészet, míg Aaron nem látott belőle semmit, mert eltakartam a szemeit - jelentem ki. - Nem kérek a sajnálatból - fűzöm hozzá tárgyilagosan. - Már feldolgoztam. De még egyszer nem fogom hagyni, hogy megtörténjen - nézek keményen Robra. Állja a tekintetemet, és talán percekig is eltart, mire megadja magát, és óvatosan biccent egyet.
- De veled megyek - jelenti ki.
- Volna egy javaslatom - jegyzi meg az egyik fiú, mire rákapom a fejemet.
- Hallgatjuk - bíztatom.
- Kettesével szét tudnánk válni, és időt nyerni. El akarnak kapni mindenkit, ugye? És kábé tíz embert keresnek. Ha szétválunk, és külön helyeken rejtőzünk el, azzal húzhatjuk az időt. Bár megvannak a kockázatai ennek is, de... - fejti ki, elismerve az ötlete legnagyobb gyengéjét.
- Sokkal többet nyerünk, mint vesztünk vele - ért egyet Rob.
- Nem mondasz idiótaságot - adok neki igazat én is. - Minél több időt kell nyernünk, hogy a zsaruk kiérjenek, és betörjék az ajtót. Minél tovább kergetnek minket, annál nagyobb az esélye, hogy élve kikeveredünk ebből mindannyian - állapítom meg. - Ellenvetés? - pillantok körbe. Rémülten pislognak, de nem tiltakoznak semmilyen módon.
- Én biztosan nem fogom az életemet kockáztatni - jelenti ki Russel hátulról.
- Nem is hozzád szóltam, idióta - vágok vissza gúnyosan. - Tőlem te itt is remeghetsz - fűzöm hozzá lekezelően, Rob pedig felkuncog. Élesen nézek rá, de vagy nem érdekli, vagy szimplán észre sem veszi.
- Akkor kettesével szétválunk. Rebekah, te és Shawn maradjatok együtt, és rakjátok össze a mérget - rendelkezik Rob határozottan.
- Lopakodjatok be az öltözőbe, és ott rakjátok össze. Azonnal gáz lesz belőle, ha összerakjátok - magyarázom meg komolyan.
- Eszembe jutott még valami - csillan fel újból a fiú szeme. - A tető.
- Mi van vele? - mordul rá mérgesen a Rebekah nevezetű.
- Oda vezet egy tűzlétra is. Ha ketten fel tudnának jutni, mire kiérnek a zsaruk, le tudnak mászni, és figyelmeztetni őket - fejti ki részletesebben.
- Hány szabadulószobában is voltál eddig? - tudakolja a mellette lévő fiú cinikusan.
- Harminckettőben. Miért? - néz rá a fiú.
- Semmiért - legyint gúnyosan a másik. Mind felkuncogunk a jeleneten, ez pedig jól esik. Mintha egy kicsit minden a helyén lenne.
VOUS LISEZ
School Shooting
ActionA történetekben a sorsfordító napok mindig... különlegesek. Kiütnek a többi közül, bármilyen módon. A főszereplő érzi, hogy ez a nap más lesz. Máshogy süt a nap, különösen rossz kedve van, valami miatt izgatott, vagy készülnek valahová, esetleg külö...