School Shooting

10:20

- Valahogy ki kell hívnunk a zsarukat - jelentem ki, miután halkan becsukom az ajtót megunk mögött. - Ha be tudunk menni a portára...

- Hárman vannak ott, éppencsak el tudtunk surranni előttük idefelé jövet - rázza meg a fejét Rob határozottan. Russel tőlem a lehető legmesszebb van, a terem hátuljában, míg a végzősök kettőnk körül állnak.

- És az igazgatói? Ott a vezetékes - ötletelek tovább.

- Azzal kezdtük - sóhajt a lány lemondóan. - Elvágták a kábeleket.

- Basszameg - túrok bele a hajamba. Majd villámként csap belém a felismerés, és elsápadok. - Az öcsém is ott van - súgom rémülten.

- Ismerve az öcsédet, őt nem kell félteni - simítja a hátamra Rob a kezét, ezzel is próbálva lenyugtatni. - Olyan, mint én. Nem lesz baja. Most inkább koncentráljunk arra, hogy mit kezdjünk a helyzettel - tereli a figyelmemet.

Kell vennem néhány mély levegőt, hogy lenyugodjak, és koncentrálni tudjak. Robnak igaza van. Előbb meg kell oldanunk a helyzetet, ráérünk utána aggodalmaskodni a történteken.

- Van valami ötleted? - kérdezi Rob, ezzel újból magára vonva a figyelmemet.

- Kellene, hogy legyen? - teszem fel a kérdést döbbenten, kissé rosszallóan.

- Te vagy a zseni, nem én - vonja meg a vállát könnyedén. Elképedve nézek rá. Zseni?

- Mi történt a stréberrel? - tudakolom kissé gúnyosan.

- Szerintem hamarabb gyújtanám fel ezt a helyet, minthogy élve kijussunk innen - jegyzi meg, figyelmen kívül hagyva a kérdésemet. Már nyitja a száját, hogy folytassa, de a kezemet felemelve vonom össze a szemeimet, erősen gondolkodva.

- Felgyújtani a helyet... - jegyzem meg félhangosan, és felcsillan a szemem. - Te egy zseni vagy! - jelentem ki, és már kerülöm is ki, hogy odalépjek a legelső pdahoz, felvéve róla a kémia könyvet.

- Ugye tudod, hogy csak vicceltem? - kérdezi aggódóan, kissé megijedve.

- Nem érted - állapítom meg, és vadul keresek a könyvben, amíg megtalálom a jó oldalt. Úgy fordítom felé, és a többiek felé is, hogy a lehető legkevesebbet takarjak ki belőle az ujjaimmal. - Nekünk füst kell! Méghozzá nem is akármilyen, hanem mérgező!

- Kezdjek aggódni? - néz rám Rob elbizonytalanodva.

- A suli néhány pontján van kirakva érzékelő, különféle mérgező gázokra! Ezek azonnal jeleznek a tűzoltóságon és a rendőrségen is, de hogy ne keltsenek pánikot, nem szól idebent a riasztó a tűzjelzőkkel ellentétben! - hadarom, miközben megrázom egy kicsit a könyvet. - Ha beindítjuk, harminc, maximum negyvenöt percen belül itt lesznek kiüríteni a helyet. A főbejáraton fognak bejönni. Ott rájuk fognak lőni, és azonnal tudni fogják, hogy valami nincs rendben, és hívják az erősítést! - magyarázom tovább, egy egészen büszke mosollyal. - És itt a recept hozzá, és elvileg minden alapanyag van itt - intek körbe. Rob erre már értően elvigyorodik.

- Ravasz kis boszorka vagy - dicsér, de éles szemmel nézek rá válaszul.

- Nem vagyok boszorka - morgom.

- Ez akár még működhet is - kapja ki a kezemből a könyvet a lány, hogy tanulmányozza a receptet.

- És hol vannak az érzékelők? - kérdezi az egyik fiú komolyan.

- A plafonon helyezték el őket az apám szerint, de pontosan nem tudom - ismerem be kelletlenül.

A következő pillanatban sikítások szűrődnek be kintről, közvetlenül egy lövés hangja után.