Sztárszerelem

Lakat

Krisztián nem hazudott, tényleg alig, hogy megebédeltünk, begördült a villa elé egy kisbusz nagyságú kocsi, amiből kiszállt egy fiatal csinosan öltözött hölgy, a segítői pedig sorra hordták be a ruhákat a szalonba. Mindenki lelkesen várta, hogy felpróbáljon nem egy ruhát, a tökéleteset keresve, én viszont unottan ültem a fotelben, és a Pokoli erényt olvastam. Igen, még mindig ezt olvastam, pedig normális esetben egy könyvet két nap alatt ki szoktam olvasni, de most valamiért nem jött össze és ez idegesített. Az pedig még jobban, hogy a tervemből szinte semmi sem valósult meg. Terveim szerint minden időmet a könyvtárszobában töltöttem volna, erre voltam bent kb. egyszer. Szegény Józsi, ha ezt megtudja, képes és elüt engem a limóval.

-         Te nem válogatsz? – kérdezte kedvesen a stylist, mire felpillantottam a könyvből és szétnéztem a szalonban.

Összesen négy gurulós vállfa volt a szalon különböző pontján, és mindegyik előtt álltak legalább ketten, vagy éppen hárman. Semmi kedvem nem volt válogatni, a múltkor is untama az egészet, igaz, amikor ráakadtam a tökéletes ruhára hercegnőnek éreztem magam, de nem akartam megint végigcsinálni ezt a tortúrát.

-         Nem választanál nekem te? Stylist vagy, te tudod, hogy mi állna jól nekem – kértem, mire felragyogott az arca.

-         De szívesen. Igazából azért vagyok itt, hogy én vállasszak nekik is, de láthatod. Máris hozom neked a tökéletest, úgy látom arra senki se csapott le – sietett el, hogy megszerezze nekem a tökéletes ruhát.

Halvány mosollyal az arcomon tértem vissza a könyvhöz, de aztán győzött a kíváncsiság, becsuktam a könyvet és a stylistra néztem, aki felém közeledett egy fekete húzott ruhával, ami apró kis kövekkel volt teli, de egyáltalán nem volt csicsás.

-         Vedd fel – nyújtotta felém.

-         Biztos, hogy ez a tökéletes nekem? – kérdeztem kétkedve.

-         Bízz bennem!

Én pedig megbíztam benne, ezért is feszítek most ebben a fekete ruhában, amit mintha rám öntöttek volna. Nem volt mélyen dekoltált, nem volt túl rövid, egyszerű volt és pont ez az egyszerűség tette különlegessé. Ki merem jelenteni, hogy az én ruhám volt a legszolidabb, mind közül, bár Melissza ruhája majdnem letúrt az első helyről, ő egy púderrózsaszín koktélruhát választott magának, aminek ejtett válla és rakott szoknyarésze volt, a hatás csodás lett volna, ha az összképet nem rontja el a hatalmas masni a ruha elején. Nem is értettem amúgy, hogy kinek éri meg olyan ruhákat gyártani, amik masnisok.

-         Wow, hölgyeim mind elképesztően festetek – lépett be a szalonba Zalán, mire minden arc felé fordult, kivéve az enyém, én a többieket figyeltem és az elképesztő ruhákat.

Akadt egy kis ízlésficam egy két embernél, például Tündi egy narancssárga ruhát választott magának, és nagyon nem állt jól neki sajnos, de volt egy másik nő is, aki liba fos színű ruhát öltött magára, aminek anyagától azonnal viszketni kezdtem, pedig nem is rajtam volt.

-         Ki tartja magát a legesélyesebbnek, hogy elsőként kapja meg a lakatot? – kérdezte Zalán vidáman, mire Melissza felemelte a kezét, de vele együtt kb. mindenki.

-         Az jó – reagáltam le a látottakat, mire Zalán ajka mosolyra rándult.

-         Hölgyeim eltelt egy hét, ma este, a mai ceremónián kiderül, hogy kik azok a személyek, akikhez Krisztián közel került az elmúlt egy hét során. Ahogy elnézem, mindenki saját magát gondolja a legesélyesebbnek, kivétel ez alól a mi kis szerény Adriennünk. Megkérlek titeket, hogy fáradjatok ki az udvarra. Hamarosan csatlakozik hozzátok Krisztián is!