Sztárszerelem

Ajánlott levél

Timivel egész éjszaka fent voltunk. Filmet néztünk, nasit zabáltunk, video chateltünk egy órát Ritával, aki éppen egy esti buliba készülődött. Eleinte még nehezen viselte az időváltozást, de mostanra már teljesen megszokta és imádja Los Angelest és imádja Tylert. Az apját még mindig nem imádja, de minden mást igen. Mi pedig imádtuk, hogy boldog és ezerszer megnyugtattam, hogy nem haragszom, amiért nem hagyott ott csapot-papot és utazott haza hozzám, csak mert nekem szerelmi bánatom volt. Építse csak a Los Angelesi karrierjét.

Az éjszakai kukorékolásnak az lett az átka, hogy reggel nyolckor karikás szemekkel, ásítozva, zombiként jelentünk meg a konyhában, köszönhetően a szomszédnak, akinek kedve támadt csütörtök reggel füvet nyírni.

-         Itt még mindig nem ismerik azt a szót, hogy alvás? – ásítozott Timi és levágta magát az asztalhoz, fejét a karjára hajtotta és ott nyöszörgött, amíg én főztem magunknak kávét.

A hűtő felé tartva, kipillantottam az ablakon, a fejemet csóváltam, amiért anya a kertben kapált a napsütésben, pedig nem egyszer mondtuk már neki, hogy ne a legnagyobb melegben akarjon kertészkedni, és a kapálás rá ér. Egyik évben apával meguntuk, hogy anya nyáron folyton a kertben van, és vettünk egy kecskét, aki lelegelte a füvet, anyának legnagyobb rémületére.

-         Ó, de korai Zsombi – jegyeztem meg csodálkozva.

-         Zsombi? – kapta fel a fejét azonnal Timi felélénkülve és engem odébb lökve majdnem belemászott a mosogatóba annyira nézett kifelé. – Hol van?

-         Valószínűleg kint a földeken – pillantottam a fali órára.

-         Olyan szemét vagy – könyökölt oldalba erősen. – Mi lesz a reggeli? – lépett oda a hűtőhöz miközben belekortyolt a kávéba. – Ó, maradt még palacsinta. Nyami – vette ki a tányért és leült az asztalhoz.

Magamnak összedobtam egy szendvicset, aztán a mai programról beszélgetve megreggeliztünk. Az volt a terv, hogy elmegyünk strandolni, de amint befejeztük a reggelit, belépett a konyhába Zsombi, a postát tartva a kezében.

-         Sziasztok, szép hölgyek – mosolygott ránk. – Szép, kócos hölgyek – javította ki magát, mire Timi azonnal a haját kezdte igazgatni és próbált közben nem feltűnő lenni.

-         Mit hoztál? – vettem el tőle a postát.

A tekintetem csak átsiklott a Tescos és a Lidls újságokon, a Líra magazinját viszont boldogan magamhoz öleltem, majd lehajoltam a lapok közül kicsusszanó papírért, amin az én nevem állt és az, hogy ma bemehetek átvenni a levelemet, amit érkezett. Megpróbáltam kivenni a postás kézírásából, hogy kitől jöhetett levelem, de olyan csúnyán írt, hogy lehetetlenség lett volna elolvasni.

-         Mit terveztetek mára? – kérdezte Zsombi kíváncsian.

-         Strandolni akartunk menni.

-         És mi lenne, ha strand helyett eljönnétek velem driftelni? Verseny lenne. Lehetnétek a szurkolóim – ajánlotta fel és mosolyogva nekidőlt az ajtófélfának.

-         Eszedbe ne jusson még egyszer elvinni a lányomat olyan helyre! – lépett be anyu a konyhába és kedvesen megsimogatta Zsombi karját. – Szeretünk, tudod, de…

-         Azért ennyire nem – fejezte be Zsombi nevetve.

-         Magamtól se mennék. Percekig rókáztam utána – idéztem fel borzongva. – De Timi szívesen elkísér téged! Totálisan oda van az extrém sportokért – toltam előre a vonakodó barátnőmet.