Sztárszerelem

Ezt nem tudom lenyelni

Az volt a jó Tündiben, hogy keveset beszélt és szeretett hallgatni. Miután kiválasztottuk, hogy mit vegyen fel, valamint, hogy melyik bikinit húzza, átmentünk az én szobámba, ahol segített nekem választani, bár nem volt sok választási lehetőségem. A ruhát nem terveztem lecserélni, bikinim pedig kettő volt, plusz egy fürdőruha.

-         Szerintem legyen a csíkos – mondta Tündi.

-         Nem megy a ruhámhoz. Inkább felveszem a fehér fürdőruhát – rántottam meg a vállam.

Bár a csíkos bikini, amit a csajokkal vettem nagyon jól állt rajtam, már csak azért sem azt választottam, hanem ezt az egyszerű fehéret. Semmi kedvem nem volt a randihoz és ezt nem is nagyon rejtettem véka alá. Egy nagyobb táskába, aminek oldalára az volt hatalmas betűkkel írva, hogy könyvfüggő, belepakoltam mindent, amire szükségem lehet. Naptej, törülköző, könyv, a kis noteszem, egy toll, a fülhallgatóm és már meg is voltam. A földszintre leérve, aztán eszembe jutott, hogy ma nekem kéne főzni.

-         Mond meg Krisztiánnak, hogy maradok itthon. Főznöm kell – néztem Tündire.

-         Ugye tudod, hogy ezt nem teheted meg? – kérdezte meglepetten.

-         Dehogynem – húztam ki magam, aztán beléptem a konyhába, felcsaptam a pulton lévő szakácskönyvet és elkezdtem lapozgatni.

Már épp elkezdtem volna pucolni a krumplit, amikor Zalán, mint egy eszelős berontott.

-         Kurvára elegem van belőled Adrienn! Mégis miért kell mindent megnehezítened? Olyan rohadtul nehezedre esne alkalmazkodni és beilleszkedni ide? – ordított rám.

Magam elé meredtem, ujjaim őrült erővel szorították a kést, és egy pillanatig átfutott a fejemen, hogy a krumpli helyett Zalánt fogom feldarabolni. Valószínűleg Zalán is erre gondolhatott, mert sóhajtott egy nagyot, kihúzott egy széket és leült velem szembe, kezével megdörzsölte az arcát és fáradtan rám nézett.

-         Nem így kell megoldani a problémákat! Semmi sem lesz azzal jobb, hogy megsértődsz!

-         Te ezt kurvára nem érted Zalán és fogalmad sincs arról, hogy mi bánt! – szegeztem rá a tekintetem.

-         Akkor mond el!

-         Nem vagyunk olyan viszonyban, hogy a bizalmamba avassalak, hogy aztán te szépen ellenem fordítsad azt, amit elmondtam – húztam gúnyos mosolyra az ajkam.

-         Rendben! Kapsz fél percet, hogy kihúzz innen és elmenj a kibaszott randidra, különben Isten a tanúm rá, hogy elintézem, végig itt maradj!

Vicsorogva meredtem rá, majd ledobtam a kést az asztalra és kisiettem a villából. A többiek a stég végében vártak rám, Tekla és Krisztián együtt nevetgéltek, Tündi pedig kisé magányosan ácsorgott, időnként bele-beleszólt a beszélgetésbe. Ahogy elviharzottam előttük a sétahajó felé, menet közben megragadtam Tündi kezét és magam után vonszoltam, majd felléptem a sétahajóra. A kapitány utasítását követve felmentünk a fedélzetre, ahol megterített asztal várt minket, négy főre és egy pincért állt az asztal mellett. Fintorogva pillantottam az asztalra és már attól émelyegni kezdtem, hogy belegondoltam együtt kell velük kajálnom, randi címszó alatt. Elengedtem Tündi kezét, táskámat ledobtam az egyik székre, aztán a hajó elejébe sétáltam és a korlátra könyökölve komoran figyeltem, ahogy a hajó propellere felkavarta a vizet és egyre jobban távolodni kezdtünk a parttól.

-         Mi jött rád? – állt meg mellettem Krisztián, mire megfeszültem és összepréseltem a szám. – Na, jó idefigyelj! Velem ezt ne csináld oké? Semmi kedvem folyton azon gondolkodni, hogy mégis mi a franc bajod van mindig! Rajtad kívül mások is vannak még és az Isten szerelmére nézz rám, ha hozzád beszélek!