Sztárszerelem

Címlapsztori

Önismereti utazás a Balaton parton, avagy amit a Tv nézők nem látnak

Egy jól sikerült estének is meglehetnek a következményei. Ezt én a saját bőrömön tapasztaltam meg, ugyanis egy ilyen görbe este következménye az, hogy benne szerepeltem a Sztárszerelem legújabb évadában. Barátnőimmel a diplomaszerzést ünnepeltük meg, amikor az egyik barátnőm kitalálta miért nem jelentkezek, hisz úgy is kedvelem Krisztiánt. Persze egyikünk se gondolta volna, hogy a határidő előtt fél órával beküldött jelentkezésnek lesz bármilyen eredménye, úgy gondoltuk egy kis szórakozásnak tökéletes lesz. Aztán megkaptam az e-mailt, hogy beválogattak és ringbe kell szállnom több másik nővel Molnár Krisztián szívéért.

Először visszatáncoltam. Utáltam az ilyen műsorokat, mert tudtam a többség előre meg volt rendezve így hosszú győzködés árán adtam csak be a derekam, hogy mégis elmegyek. Az állásommal játszottam, de kockáztattam, mert úgy éreztem el kell mennem. Ha másért nem is, hát azért mindenképpen, hogy Krisztián szemébe mondjam a véleményemet. Hogy mennyire csalódtam benne, és, hogy tőle nem ezt vártam volna. Szerintem nem csak én egyedül gondoltam így. A Sztárszerelem nem Krisztiánnak való, ő ennél sokkal több és nem értettem miért vállalta el ezt a hülyeséget. Ugyan miért kéne neki egy műsor ahhoz, hogy megtalálja élete szerelmét? Több száz rajongója volt, kedvére válogathatott volna, de ő nem. Ő elvállalta ezt a hülye műsort és ezzel rántott magával engem is.

A villába érve felfordult az életem. Természetesen már azonnal megmondtam neki a véleményemet és kézzel, lábbal tiltakoztam, konkréten könyörögtem neki, hogy küldjön haza, hogy ez a műsor nem nekem való, de nem hallgatott rám. Elengedte a füle mellett a könyörgésemet és bent tartott engem. Ha őszinte akarok lenni, talán a lelkem legmélyén örültem annak, hogy nem küldött haza, de akkor még olyan halványan pislákolt ez bennem, hogy nem is foglalkoztam vele. Haza akartam menni és kész. Nem éreztem biztonságban magam a kamerák kereszttűzében és nem értettem, hogy mások, hogy tudnak megnyílni Krisztiánnak, úgy, hogy tudják a titkaikat az egész ország látni és hallani fogja. Ennek a véleményemnek nem egyszer hangot is adtam, szépen az agyára mentem Zalánnak és Krisztiánnak, aki azt hiszem pont ezért kedvelt meg engem. Mert már az első pillanatban más voltam, mint a többiek és ez tetszett neki. Én pedig szépen lassan elkezdtem élvezni a villában töltött időt. Leginkább akkor voltam boldog, amikor el bírtam szabadulni a kameráktól és végre őszintén tudtam Krisztiánnal beszélgetni.

Azzal az elhatározással mentem el a műsorba, hogy nem fogok Krisztiánba beleszeretni. Nem fogom elé dobni a szívemet, hogy aztán ő a legvégén mást válasszon, én pedig ott maradjak darabokra robbant szívvel. Ezt neki is megmondtam. De hazudtam. Hisz már akkor régen szerettem, még ha szerelemmel nem is, de kedveltem őt és nem egyszer elképzeltem már, hogy milyen lenne vele. A műsorban pedig ténylegesen megtapasztaltam, hogy milyen lenne vele és tetszett. Élveztem minden egyes percet, amit Krisztián társaságában tölthettem el, boldog voltam, hogy megismerhetem azt az oldalát, amit csak kevesen ismertek.

Sokáig tagadtam magamban azt, amit iránta éreztem. Mégpedig félelemből. Annyira megbénított a félelem, hogy nem engem fog választani, hogy nem mertem átadni magam az érzelmeimnek. Ez miatt pedig sokat sírtam és sokat veszekedtünk, azért mert elfojtottam magamban az érzelmeimet és nem tudtam elhinni Krisztiánnak komolyan érdeklődik irántam és soha nem okozna nekem fájdalmat. Aztán eljött a pillanat, amikor rádöbbentem nincs félnivalóm. Krisztián szeretett engem. Végre boldog voltam és úgy vágtam neki az utolsó előtt medálceremóniának, hogy tele voltam lelkesedéssel. A lelkem végre megnyugodott, mert tudtam Krisztián szeret engem és engem fog választani.

Tévedtem. A Sztárszerelem stábjának többé már nem voltam érdekes. Azzal, hogy megnyugodtam és nem drámáztam, már nem volt mitől érdekes a műsor. A színvonalat pedig tartani kellett, mert azt nem engedhették meg, hogy a történetnek boldog vége legyen. Dehogyis! Az úgy nem lenne buli. Ők szépen kitalálták, hogy mi lenne, ha a legjobb barátnőm csatlakozna hozzánk az utolsó hétre, hogy legyen egy kis dráma. A legjobb barátnőm, akivel elválaszthatatlanok voltunk, úgy tett mintha nem is ismerne engem, mintha nem tudta volna, Krisztián milyen fontos nekem az életembe. Keresztülgázoltak rajtam és teljesen tönkre tettek. A legjobb barátnőm elcsábította a férfit, akit szeretek, a férfi, akit szeretek pedig hazudott nekem, hogy ő nem olyan, ő nem okozna nekem fájdalmat. Ketten együtt olyan sebet ejtettek rajtam, ami soha nem fog igazán begyógyulni. Tehetnek, bármit soha nem tudják semmisé tenni, hogy lefeküdtek egymással. És az egészre még az sem mentség, hogy Krisztián nem tudta Zoé a legjobb barátnőm. Ha szerelmes belém, akkor nem csal meg. Ha szeret, akkor nem gyengül el! Ha pedig ilyen a szerelem, akkor köszönöm én nem kérek belőle.

Azonban van valami, amit meg köszönök a Sztárszerelemnek. Köszönöm, hogy rávilágítottak arra a saját életemet kell élnem és saját döntéseket kell hoznom, nem pedig mindig másokra hagyatkozni! Köszönöm, hogy megmutatták, hogy kik az igaz barátok! Köszönöm, hogy a műsor által megismerhettem önmagamat és kiléphettem a komfortzónámból! Köszönöm, hogy új embereket ismerhettem meg és megtanulhattam, hogy nem minden a külső! Köszönöm, hogy nekik köszönhetően újra egymásra találtunk a gyerekkori legjobb barátnőmmel, akivel a kapcsolatunk ott folytatódott ahol abba hagytuk! Köszönöm, hogy megerősítettek abban, hogy mindig az első megérzések a helyesek. És köszönöm, hogy tönkre tettek!

Gratulálok! Remélem, meglesz a kívánt nézettség!

(A cikket csak azután lehet közölni, hogy a Sztárszerelem véget ért a Tv-ben. Korábban való közlés vagy egyéb változtatás jogi következményeket von maga után)