Sztárszerelem

A szerelem ereje

Az elmúlt pár nap összefolyt előttem, minden este szórakozni mentem és minden este hagytam egy rakat hangüzenetet Krisztiánnak, amiket másnap reggel ki is töröltem. Ő pedig mindet megnézte, de egyre sem reagált semmit. Idegesített a csend. Szerettem volna, ha rám ír, hogy legyen okom veszekedni vele, de nem csinált semmit, emiatt pedig egyre jobban haragudtam rá és folyamatosan a telefonomat bűvöltem arra várva, mikor ír. Amikor épp nem dühöngtem, a családommal voltam és segítettem a ház körül. Reggelente, mielőtt még meleg lett volna hatalmas sétára vittem Dolfit, és a reggeli séták alkalmával Melisszával beszélgettem, akit hiába faggattam semmi konkrétat nem mondott. Annyit sikerült, csak kihúznom belőle, hogy az a terv, hogy Krisztián Melisszát válassza majd a legvégén. Utáltam, hogy nem mondott el mindent, de legalább megnyugtatott a tudat, hogy Krisztián nem állt szóba Zoéval.

-         Komolyan menni akarsz ma is? – kérdezte Timi fáradtan sóhajtva.

-         A helyi bulik mindig jók! – jelentettem ki és megálltam a tükör előtt.

Azt a lila ruhát viseltem, amit a medálceremónián, mégpedig azért, mert szerettem volna elküldeni Krisztiánnak, hogy lássa mit nem kaphatott meg. Megigazítottam magamon a ruhát, aztán bedugtam a konnektorba a hajsütővasat, és amíg arra vártam, hogy felmelegedjen Timire néztem.

-         Annyira nagy baj, hogy jól érzem magam?

-         Nem! De már kezdesz túlzásba esni! Egy pasi sem ér annyit, hogy minden este holt részegre idd le magad! Komolyan Adri! Te nem ilyen vagy!

-         Hát most már ilyen vagyok! Köszönd meg annak a szemétnek! Már vasárnap van, minden este ott magyaráztam neki és soha semmit sem reagált! – fújtattam dühösen majd ellenőriztem a hajsütővasat, hogy elég meleg-e már.

Már épp elkezdtem vasalni a hajam, amikor a Tv kikapcsolt.

-         Ugye csak szivatsz? Áramszünet? – kiáltottam fel dühösen, majd az ablakon kipillantva észrevettem egy fehér kocsit. – Na, remek – fújtattam és kisiettem a szobából.

Nem mentem messzire ugyanis megpillantottam egy kék nadrágos alakot, aki félig már a padláson volt.

-         Hé, te vagy a villanyszerelő? – kérdeztem. – Nem tudnál egy kicsit később dolgozni? Épp a hajamat vasaltam, buliba megyek – mondtam bosszúsan és összefontam magam előtt a kezemet. – Milyen bunkó – motyogtam magam elé és sarkon fordultam.

-         Ide adnád, kérlek a gége csövet? Lila színű!

A hangját meghallva azonnal megpördültem a tengelyem körül és a szívem a torkom környékére költözött. Tekintetem egy pillanatra a lila gégecsőre villant, aztán Krisztián lábára és dühösen felé indultam. Nem tudom mi volt a szándékom, egészen addig, míg oda nem hajoltam hozzá és jó erősen beleharaptam a vádlijába. Krisztián meglepetten ordított fel és felmenekült a padlásra én pedig a ruhával mit sem törődve utána vetettem magam és szó szerint rá vetettem magam.

-         Hogy van képed ide jönni? – támadtam rá dühösen.

-         Szállj le rólam – kérte, de nem szálltam le, helyette bele haraptam a vállába. – Ne harapdálj már!

-         Azt csinálok, amit akarok és mindjárt a faszodba is beleharapok – fenyegettem meg és beleböktem az ujjam az oldalába.

-         Ez testi sértés – tiltakozott.

-         A testen ejtett seb begyógyul, de a lelkin ejtett örökre megmarad – nevettem fel keserűen, mire mozdulatlanná dermedt és már nem próbált lelökni magáról.