Enemy Love - Ellenséges Szerelem (Befejezett)

2.Rész

Eljött a mai nap is! De annyira fáradt vagyok, ez a tegnap esti beavatás teljesen lefárasztott. Ahogy feljöttem este a szobámba azonnal forró zuhanyt vettem. De mindegy is, mert a mai napom nem ronthatja el semmi sem! Elkészülök majd indulok is az első órámra, de előtte veszek magamnak egy frissítő latett. Még jó hogy minden ilyen közel van egymáshoz. Ahogy sétálok a terem felé, valaki akkora erővel jön nekem, hogy majdnem elesek, de az illető még időben elkap.

- Ne haragudj jól vagy? - tart karjaiban.

- Persze nem történt semmi baj! - mosolygok rá.

- Biztos? Nem ütöttelek meg? - fürkészi arcom a srác. Elég aranyos, barna haj, barna szemek, magas, izmos tipikus egyetemista.

- Ne aggódj tényleg jól vagyok!

- Akkor jó... A nevem Luke! - fog kezet velem.

- Az én nevem Sophie!

- Milyen szép neved van! - mosolyog rám.

- Köszönöm, de hová rohantál ennyire?

- Jó hogy mondod! Kezdődik az infó órám! - rohan tovább, de azért vissza kiált. - Örülök hogy megismertelek Sophie, majd még találkozunk! - int, de hiába is mondanék bármit nem hallaná meg.

Végre a teremhez érek ahol kezdődik az óra. A nyüzsgő diákok közt gyorsan helyet foglalok, majd hirtelen csend lesz amikor a tanár megszólal.

Az óra hátra levő részén mindenki hallgatja a tanárt, és jegyzetel ahogy én is, majd hirtelen ajtó nyitodás hallatszik... Gondolom megjöttek a kesősök. A gimiben is így volt mindig. Az óra végén megkapjuk a jövőheti anyagot amiből majd írnunk kell.

Ahogy sétálok ki a teremből, azzal a tegnapi sráccal megyek szembe aki kikapott az ágyból.

- Áhh szia Picur! - koppint az orromra, én pedig nagyon meglepődöm ezen. - Jól vagy... a tegnapi után? - kérdezi én pedig egy pillantra beleméjülök vadító zöld szemeibe.

- Öhmm... igen jól! - rázom meg fejem.

- Akkor jó... - teszi kezét vállamra majd tovább sétál, én pedig miután veszek egy nagy levegőt elindulok a következő órámra.

***

- Szia Sophie! - szegődik mellém hirtelen Abby.

- Szia!

- Nah milyen volt az első napod? ‐ vigyorog.

- Azt hiszem, elég jó! ‐ bólogatok elégedetten. - És a tiéd?

- Az enyém is nagyon jó volt.

- Figyelj... azt tudod merre van a könyvtár? Teljesen kiment a fejemből!

- Attól függ mit szeretnél ott csinálni! - fonjai össze karjait majd felhúzza szemöldökét.

- Szerinted, mit csinálnak a könyvtárban a diákok?

- Nah ezt most hagyd abba! Biztos hogy nem mész tanulni mert ma buliba megyünk!

- Egyáltalán nincs kedvem hozzá! - szögezem le.

- Megígértem a bátyádnak hogy az első buli amiről tudni fogok oda azonnal elviszlek!

- Abby... Tényleg nincs kedvem menni. Fáradt vagyok! - folytatom, de ő rezzenéstelen arccal össze font karokkal áll előttem. - Majd legközelebb! Ígérem! - vigyorgok rá, de most sem mozdul. - Ugye nem fogod feladni? - engedem le vállaim sóhajtózva.

- Nem!

- Jólvan... - adom be a derakam, mire nyakamba ugrik.
- Ez az! Ma jól kicsípjük magunk, és bebaszunk! - vigyorog miközben karja még mindig a nyakamba van.