Enemy Love - Ellenséges Szerelem (Befejezett)

25.Rész

Már rég besötédedett, és kábé a harmadik film felénél járunk amikor Noah telefonja csörögni kezd.

- Ki az? - kérdezem.

- Nem tudom, azonnal megnézem! - feleli, és amikor ránéz a képernyőre az anya felirat villan fel, ő pedig azonnal felveszi.
- Figyelj, nyugodj meg! Azonnal ott vagyok, oké? Már is indulok! - teszi le a telefont.

- Mi történt? Mi a baj? - ülök fel, én is majd végig nézem ahogy magára veszi pólóját, majd elkezdi a kocsi kulcsát keresni.

- Figyelj Picur... - kezdi miközben a fotelen matat. - Figyelj nekem most muszály el mennem... de..., - vesz nagy levegőt majd magára veszi bőr dzsekiét is. - Nem leszel egyedül, mert szólók Peternek itt marad majd veled míg én jövök.

- Hadd menjek veled én is kérlek! - csusszanék a talpamra de kezeit a combomra helyezi.

- Nem vihetlek magammal. Otthon akadt egy kis probléma, de hamarosan jövök.

- Noah... - nézek rá aggódva majd arcát kezeim közé veszem. - Ugye rendben leszel?

- Persze - mosolyog rám édesen. - Tudom azt ígértem nem hagylak magadra egy perce sem, de...

- Sshhh... Ne mondj semmit! - ölelem át.

- Mi lenne velem nélküled te lány! - puszil homlokon majd kisétál, és rá öt percre Peter szó szerint beront az ajtón.

- Szia! - nyit be lihegve. - Mi történt? Azt mondta Noah maradjak veled, talán veled van valami? - néz rám aggódva.

- Nem mondta el neked?

- Még is mit? - vonja fel szemöldökét.

- Az anyja hívta. Gondolom valami történt más különben, nem rohan így el.

- A francba! - dörzsöli meg arcát. - Azért nem mondta el hová megy mert nem akarta hogy én is vele menjek!

- Gondolod hogy majd valami hülyeséget csinál? - ülök fel újra idegesen.

- Ne aggódj a kishúga is ott van, előtte biztos nem fog semmit csinálni.

- Nem vagyok benne biztos - sóhajtok.

- Nyugi Sophie. Nem lesz semmi baj! - nyugtat majd az ágy rácsára dőlök.
Vajon mi történhetett? Semmit sem halottam, hogy miről beszéltek. Vajon mit fog most tenni? Olyan hamar felhúzza magát bármin, és most az édesanyjáról, meg a kishúgáról van szó.

- Peter...

- Igen?

- Figyelj... tudom hogy ez nem a legalkalmasabb idő, de .... Szóval Noah...

- Szeretnél valamit megtudni róla? - szól közbe határozottan.

- Tudom hogy nem szép dolog ilyet kérdezni, mert te vagy a legjobb barátja... de annyira zárkózott ilyen téren. Sohasem mond semmit magáról, vagy a családjáról.

- Én vagyok az egyetlen akinek eddig beszélt. Ezekről a dolgokról, tényleg nem szeret beszélni. Igazából nekem se mondott volna semmit sem, ha nem megyek el nálunk és  nem látom meg hogy mi történik.

- Akkor most elmondanád?

- Még első évesek voltunk, és akkoriban is szerettünk bulizni, főleg hogy gólyák voltunk. Akkor Noah még nem volt kolis, és minden nap haza járt... részegen a bulik után is. Ez persze az apjának egyáltalán nem tetszett, pedig Noah soha nem csapott zajt, vagy ordibált volna amikor haza ért. Mindig normálisan viselkedett bármilyen részeg is volt. Viszont az apja valahogy folyton bele kötött. De hogy a lényegre térjek ami miatt teljesen megutálta az apját az az hogy... - vesz egy mély levegőt. - Noah ki fog nyírni ha ezt elmondom neked Sophie! - vakarja meg tarkóját.