Enemy Love - Ellenséges Szerelem (Befejezett)

30.Rész

Mielőtt bárhová el indulnék, elbújok az egyik mosdóban, majd felveszem a telefont.

- Van tíz perced hogy a vész kijáraton kigyere!

- A vész kijáraton?

- Igen, le kell jönnöd a földszintre! A fiúk folyamatosan figyelik a doktornőt.

- Azt mondta hamarosan vissza jön hozzám, úgy hogy síetnem kell.

- Rendben! Tudod hogy a lift pár lépésnyire van a szobádtól, azzal simán lejutsz.

- Jól van ha bármi probléma van hívj!

- Rendben! - teszi le, én pedig a folyosón próbálok végig sétálni, természetesen kerülve az orvosokat. Ismernek hiszen régóta bent vagyok már. Ha meglátnak felöltözve, azonnal szólhatnak akar ők is az őröknek. Nem kockáztathatok! Muszáj kijutnom! Ahogy a szobám előtt elhaladok, szembe kerül velem a doktornő egyik asszisztense, ezért a tőlem jobbra lévő szobába benyitok és megvárom míg el megy. Nagyot sóhajtok, és tovább sietek a lifthez. Már csak pár lépésre vagyok, amikor kinyílik a lift ajtaja, és a doktornő maga sétál ki onnan. Annyi szerencsém van hogy a telefonját bámulja ezért időben sikerül el rohannom onnan. A francba! Nem azt mondta Dylan hogy a fiúk figyelik őt? A picsába is hozzám jött! Sietnem kell! Muszáj leszek a lépcsőn lemenni. Meg lesz az. Csak egy emelet. Semmiség.
Próbálom megoldani hogy ne figyeljenek fel rám, és hála istennek teljesen zökkenő mentesen jutok el a lépcsőig ahol gyorsabb tempóban próbálok lejutni amikor csörögni kezd a telefonom.

- Ez nagyon szép volt Dylan! Azt mondtad rajta tartják a szemüket, erre kajak szembe jött velem!

- Meglátott?

- Nem. Sikerült eltűnnöm előle, a lépcsőn tartok lefelé. Haahhh... A fejem... A francba! - kapok a homlokomhoz, majd a mellkasomhoz. A franc... Ne... Annyira szédülök...

- Noah! Noah hallasz? Jól vagy?

Nem ájulhatok el! Nem lehet! Most nem! A kurva életbe! Gyerünk Noah nem lehetsz ennyire gyenge! Ez nem te vagy! Megállok egy pillanatra a lépcsőn, majd zihálva kapok a mellkasomhoz, és amikor eszembe jut Sophie kétségbeesett tekintete, akkor újra erőre kapok. Soha többé nem fogsz... Ilyen arcot vágni! Soha többé... Nem fogsz szomorkodni! Erőt veszek magamon. Belélegzem, majd kifújom a levegőt, és előre tekintek! Elszántan, határozattan, és amikor meghallom hogy két férfi a nevemet ki ejti, elmosolyodom, de nem nézek hátra. Arra nincs időm! Futni kezdek, ahogy csak birok. Sportoló vagyok, nem foghat ki rajtam egy kurva emelet. Nem vagyok gyenge! Már többé nem! Futok, rohanok miközben a két férfi a nevem hajkurássza, én pedig mielőtt leérnék a lépcsőn oldalról átugrom a korlátot, és a veszkijáratig meg semmi állok. Mosolyra húzom a szám, amikor vissza nézek a két férfira, akik lihegve néznek utánam, mert már nem bírnak követni. A kijáratnál már a fiúk várnak rám. Azonnal kocsiba szállok, majd elindulunk. Felsóhajtok majd újra mellkasomhoz kapok. Olyan érzés mintha nem kapnék levegőt, és a gerincembe is bele hasít a hirtelen fájdalom. Peter azonnal felém kapja a tekintetét, akár csak a többiek.

- Ugye jól vagy? - teszi kezét vállamra.

- Rendben leszek... Semmi baj - válaszolok határozattan.

- Szóval most akkor hová is megyünk?

- Az apámhoz! Meg kell tudnom hogy ő volt az, aki kihozta a börtönből Ronaldot vagy sem. Már pedig... Minden porcikám azt sugallja hogy ő tette.

- Merre keressük? - kérdezi Isaac.

- Van egy olyan érzésem hogy a szeretőjénél van!

- Tudom merre lakik az a nő! - szólal meg Peter, miközben a várost figyeli.