Enemy Love - Ellenséges Szerelem (Befejezett)

6.Rész

Sziasztok tegnap annyi jó kommentet kaptam tőletek hogy nagyon sok energiát tudtam meríteni belőle, és most sikerült is elhoznom az új részt nektek. Köszönöm a sok támogatást imádlak titeket, és jó olvasást mindenkinek🥰🥰🥰🥰

Noah szemszöge.

- Apa, kérlek ne engedj! Kérlek...

- Hmm, mi ez? - dörzsölöm meg szemeim.

- Nem akarok menni! Nem akarok elmenni! Kérlek... - kiabálja melettem Sophie álmában, majd ide oda ficánkol.

- Sophie! Sophie! - próbálom ébreszteni.

- Anya ne! Ne csináld! ‐ folytatja tovább, majd kicsit hangosabban rá szólok, és a óvatosan megpofozom, mire hirtelen felül.

- Apa! - lihegi, és csak úgy hullanak a könnyei, majd hirtelen rám néz, és megölel.

- Jól vagy Picur? - ölelem vissza, mert látom mennyire rémült.

- Csak... csak egy álom volt...

- Nekem nem úgy tűnt! - válaszolom, mire elenged, és megtörli szemeit.

- Csak egy álom volt! - mondja újra.

- Rendben leszel? ‐ nézek rá aggódva. Tudom hogy hazudik. Vajon mi történhettet vele, és a szüleivel?

- Megleszek... bocsi hogy felébresztettelek!

- Semmi baj! - simogatom meg vállát, és visszafekszünk mindketten. Majd tíz perc elteltével, amikor már majdnem vissza alszom...

- Noah?

- Hmmm? - dünnyögöm az álmosságtól.

- Éhes vagyok... - suttogja.

- Hajnali két óra van Picur! - suttogom én is.

- Tudom, de éhes vagyok...- válaszolja lágy hangon.

- Akkor menj, és egyél.

- Fagyit akarok!

- Fagyit akarsz enni? - nyitom ki szemeim mert meglepődök, de nem fordulok felé.

- Igen...

- Menj, és egyél fagyit. Van a hűtőben!

- Egyedül? - kérdezi, és hangjában valami furcsa csilingelést hallok.

- Igen, menj nyugodtan.

- Hmm... rendben. Te biztos nem jössz? - kérdezi újra, mire elmosolyodom.

- Köszi nem. Menj csak!

- Oké... - feleli, és látom magam előtt ahogy bevágja a durcit. Hallom ahogy feláll, a lépteit, és bár próbál lassan kiosonni valaminek még is neki ütközik, majd szitkozódva bezárja az ajtót.

Már újra megint kezdenék álomba merülni amikor hallok egy hatalmas csattanást kintről. Azonnal felpattanok majd szaladok le a konyhába, amikor meglátom őt. A hütő ajtaja tárva nyitva, ő pedig lábujjhegyen próbálja erélni a csokis fagyit, közben a lába alatt szana szét van törve egy savanyúságos üveg. Bár meg kell hagyni elég szép látvány ahogy a polóm felcsússzan épp a feneke alá, nah de nem ez a lényeg. Oda rohanok hozzá, majd szó nélkül felkapom, és felültetem a pultra.

- Hé mitcsinálsz? - néz rám dühösen. - Már majdnem megvolt!

- Micsoda? Hogy összevágd magad, vagy elcsúsz a savanyú lében?

- Megoldom, én feltörlöm! - szállna le mikor rá nézek kicsit komolyabb tekinettel, így összefont karokkal félre vágja a fejét.

- Szép mondhatom! Az éjszaka kellős közepén, össze törsz itt mindent, és még te vagy durcás! - kezdem össze szedni a szilánkokat, majd felmosok.