Enemy Love - Ellenséges Szerelem (Befejezett)

8.Rész

Sophie szemszöge

Már lassan második hete hogy sikeresen elkerülöm Noah-t. Azóta az este óta egyáltalán nem beszéltem vele, sőt még a capmuson kívül se találkoztam vele, és egy buliba se mentem el. Persze az ablakból néha néha kinéztem... volt alkalom hogy egyik csaj szájából a másikba esett át, és szerintem nem csak a szájába. Mármint össze vissza csókolózik mindenkivel, mintha sorba állnának azért hogy megcsókolhassák, és... ő élvezi ezt. De az hogy egyszer kétszer meglestem nem azt jelenti hogy kémkedek utána, csak kicsit kíváncsi voltam rá ebben a két hétben hogy ha én nem vagyok a közelében, - ugye akkor nem tud piszkálni- és... még is mit fog akkor kezdeni... de ahogy észre vettem rajta nem igazán izgatja a dolog. Viszont... egy valami nem megy ki a fejemből... amikor a medencében voltunk, és annyira közel voltunk... és... és majdnem megcsókoltuk egymást, de Dylen pont közbe lépett. Vajon... mi történt volna?
Ezen gondolkodom a plafont bámulva, és bámulnám is ha valaki nem kezd hangosan dörömbölni. Ezt nem hiszem el! Ha megint valamelyik részeg seggfej lesz az én leütöm valamivel. Most is mindenki full részeg az udvaron, mert hát egyértelmű hogy az egyetem lényege a bulizás, nem pedig a tanulás. Próbálom a párnámba nyomni a fejem, és magamban azért könyörgök hogy az illető elmenjen de nem adja fel, ezért kinyitom.

- Végre! - lihegi a srác.

- Mit akarsz?

- Peter vagyok, de biztos ismersz!

- Igen, tudom ki vagy! Mit akarsz? ‐ fonom össze karjaim.

- Szükségem van a segítségedre!

- Miért, mi a baj?

- Noah... teljesen kifordult magából! Fogalmam nincs kihez fordulhatnék segítségért, rám nem hallgat!

- Akkor szólj a barátnőjének!

- Hailey-re gondolsz? Ő nem a csaja csak... úgymond barátság extrákkal kapcsolatban vannak!

- Mióta? - kérdezem egyhangúan.

- Most lesz asszem... második éve!

- Akkor az már nyitott kapcsolatnak számít.

- Lehet, de két hete hogy Noah teljesen kerüli, sőt még nem is beszélnek egymással!

- Hát ez elég sajnálatos, de én nem érek rá...

- Sophie nem kérném ha nem lenne fontos! - néz rám könyörögve.

- Mit akar már tőlem? Nem volt neki elég az a sok rossz amit velem tett? Hazudik folyamatosan, és megaláz, mintha csak tárgyként tekintene rám.

- Folyton rólad áradozik... még álmában is a te neved hajtogatja! Még az edzéseket is kihagyja, már pedig ha az edzésről van szó semmi sem tudja őt vissza tartani, mert az az első, és legfontosabb neki! - néz rám komoly tekinettel, és kicsit meglepődve fogadom amiket mond.

- Nem tudom Peter...

- Figyelj... eleve én hívlak, hogy segíts! Ő nem is tud róla... Csak kérlek próbálj meg beszélni vele, talán te letudod nyugtatni! - néz rám teljesen kétségbeesve. - Kérlek...

- Jól van veled megyek! - zárom be az ajtót.

- Köszönöm! - fogja meg a vállam.

- És most hol van?

- A koliban, lent a konyhában.

- De mindig ott buliztok... a koliban, nem?

- Ahogy elkezdett őrjöngeni mindenki eljött onnan!