Enemy Love - Ellenséges Szerelem (Befejezett)

22.Rész

Sziasztok babócák, ne haragudjatok rám hogy ennyit kellett most is várnotok de nem vagyok valami jól, és nehezen megy kicsit az írás, de azért próbálom nem elhanyagolni a történetet. Ha jobban leszek ígérem folyamatosan lesznek új részek 😔😔😔💕💕💕💕💕

A szívem a torkomban dobog, ahogy Noah egyre közelebb kerül csókjaival érzékeny testrészemhez. És végre amikor ajkaival megérinthetne, kopogni kezdenek.

- Kicsim fent vagytok még? - hallom apa hangját a túl oldalról. Noah-val össze nézünk. Azt sem tudod hova nyúljak mit vegyek fel, mert az oké hogy Noah boxerben van, de én teljesen meztelen vagyok. Basszus!

-Noah, add ide a nadrágom! - intek a földre miközen felveszem a pizsama felsőm, majd rá a köntöst. Gyorsan magamra húzom a nadrágom, és Noah miközben felveszi a rövödnadrágját, amit mellesleg azért hozott magával hogy fel is vegye, de most nem ez számit. Míg magára rángatja közben az ajtó felé bóklászik fél lábbal és felkapcsolja a villanyt majd gyorsan ajtót nyit.

- Gyere csak apa! - mosolygok mintha semmi sem történt volna.

- Csak azt szerettem volna megkérdezni van e szükségetek bármire! - mosolyog furfangosan. Még hogy van e szükségünk bármire.

- Köszi, de már pihennénk. Szerintem Noah-nak sincs szüksége semmire. Ugye? - döntöm oldalra fejem, mire kezét szája elé teszi, és komoran bólogatni kezd. Tekintetével szinte azonnal üzenni próbál, szemeivel rám, majd a padlóra néz felváltva, és amikor rájövök hogy a bugyim szinte apa szeme előtt van, hirtelen ki ugrom az ágyból majd átölelem apát, és az ágy alá rúgom az alsóneműt.

- Ohh kicsim! - ölel vissza apa! - Nem tudtam hogy ennyire hiányzok neked!

- Pedig így van! - válaszolom vigyorogva. Tényleg hiányzik minden percben, de az nem hogy meglássa a bugyimat.

- Örülök hogy itthon vagy. Nélküled amúgy is üres a ház! ‐ mosolyog rám.

- Viszont... - ásítok, majd nyújtózóm egy nagyot. - Eléggé elfáradtam a mai nap, és nem csak én.

- Hát persze kincsem pihenjetek csak! Jó éjszakát nektek.

- Jó éjt apa! - válaszolom mosolyogva.

- Önnek is jó éjszakát! - mosolyog Noah, majd ahogy apa elhagyja a szobát vissza zárja az ajtót, és rám néz egy pillantra.

Arcom azonnal elönti a pír. Eszembe jut az elmúlt fél óra, majd le ülök az ágyra. Noah azonnal mellém ül, majd kezét combomra helyezi.

- Ez lenne a megfelelő hely, idő, és alkalom? - suttogja. Tudom mire gondol.

- Nem tudom - nézek szemeibe majd ajkaira.

- Nem akarom elszúrni Picur. Veled nem. Ez a te első alkalmad.

- Nem Noah... - suttogom fejem rázva, majd hozzá érintem homlokom az övéhez. - Ez a mi első alkalmunk.

- Én nem sietek - simit végig arcomon miközben kis fiúsan mosolyog.

- Akkor talán még várhatunk kicsit...

- Ameddig csak akarsz.

- Azért nem könnyű nekem sem meletted. Kihozol belőlem valami olyat, valami újat amire soha nem volt szükségem. Nem vágytam eddig ilyen fajta dolgokra...

- Szokj hozzá! Ettől kezdve mindig csak többet akarsz majd - fogja meg derekam, majd egy mozdulattal az ölébe húz, tenyerét pedig újra a ruha alá, helyezi, és cirógatni kezd.