𝐃𝐢𝐞 𝐅𝐨𝐫𝐦𝐞𝐥 𝐯𝐨𝐧 𝐚𝐥𝐥𝐞𝐦 - 𝐄𝐬 𝐢𝐬𝐭 𝐤𝐞𝐢𝐧 𝐇𝐚𝐩𝐩𝐲 𝐄𝐧𝐝

9. Szenvedély és szenvedés

Lehet, hogy nem a durva fajta, de azért nyomok erre a részre egy aranyos 18+-ot, hogy védjem a már biztos, hogy nem ártatlan lelketeket. Jó olvasást drágaságaim <3

.

.

.

– Tudunk beszélni? – kérdezte halkan, még mindig nem mozdulva az ajtó takarásából.

– Persze – mondtam döbbenten, és enyhén elnyílt ajkakkal figyeltem, ahogy óvatosan belép, és becsukja a szoba ajtaját, és a zárat is elfordítja. Kezdtem pánikba esni.

– Azt hiszem, van egy fontos dolog, amit át kéne beszélnünk – lépett az ágyhoz, és lenézve rám, néma szemezésbe kezdtünk. Na már most, az én fejemen megannyi forgatókönyv átfutott, de pont nem számítottam arra a megszólalásra, amit felém intézett. – Szerintem te is észre vetted a köztünk lévő feszültséget.

– Hát melletted nem nehéz feszültté válni – húztam el számat, visszatartva egy grimaszt ezzel.

– Nem úgy feszült – csapta magát homlokon.

– Na nem – emeltem jobb kezemet. – Én ezt nem – néztem rá, és abban a töredéknyi másodpercben már ajkaimon éreztem az övéit, ahogy birtoklóan megcsókol, mintha csak ez lett volna a legtermészetesebb tettünk. Egy pillanatra lefagytam, még az is megfordult a fejemben, hogy ellököm magamtól, de kit akarnék becsapni, vágytam az édes és bódító csókjára. Ajak piercingje előszőr fura volt, de aztán csak jobban fokozta bennem a vágyat. Jó rég volt már, hogy úgy értek hozzám...

– Remélem érzed – húzódott el tőlem, hogy egymás szemeibe nézhessünk. Sötét szemei megbabonáztak, én pedig sutba vágtam minden ellenkezésemet.

– Baszki, akarlak – suttogtam magunk közé, majd tarkójánál megfogva magamhoz húztam, és most én kezdeményeztem egy igen szenvedélyes csókot. Annyira elvesztettem a fejemet, de úgy mégse. Tudatomnál voltam végig, tudtam, hogy mi történik, és vágytam is rá. Jobban, mint bármi másra. Vágytam a testére, a csókjára, érezni akartam őt.

Eldöntött az ágyon, és fölöttem megtámaszkodva csókolt tovább. Egyik kezével a fejem mellett támasztotta magát, másikkal pedig az oldalamat kezdte el cirógatni, majd a legérzékenyebb pontomra tévedtek ujjai, amitől kirázott a hideg, a gyomrom pedig összeugrott. A pillangók erős csapkodásba kezdtek, én pedig egyre türelmetlenebb voltam. Soha nem bírtam a hosszú előjátékokat, kész csoda volt, ha öt percnél tovább bírtam az indulataimmal.

Próbáltam minden módon Tom tudtára adni, hogy ne húzza az időt, vágjunk bele, de látszólag ő jobban tolerálta az előjátékot, mint én. Gondoltam, ha így játszunk, játszhatnánk mocskosabban. Vállaira fogva eltoltam, feltámaszkodtam könyökeimmel, majd felültem az ágyon. Térdelve felé fordultam, majd ledöntöttem az ágyra egy határozott mozdulattal, és fölé hajolva, leheltem egy csókot ajkára, majd felhúzva pólója alját, a mellkasától kezdte a hasa aljáig tele nyomtam felsőtestét az apró csókjaimmal. Felé pillantva azt láttam, hogy kíváncsian nézelődik, és várja, hogy mi lesz a következő lépésem. Elmosolyodtam, majd erőszakosan leráncigáltam róla a melegítőnadrágot, majd a boxerébe akasztva ujjaimat, szemeibe néztem. Nem engedélyért fohászkodtam, csak szimplán érdekelt a reakciója, látni akartam arcának minden rezzenését, ahogy teste megremeg az érintéseim végett. Tetszett, hogy ennyire kiszolgáltatottnak tűnt, de a fölényem eddig a percig tartott.

Hirtelen felült, és maga alá teperve, rá ült az alhasamra, persze nem tehénkedett rám. Egy laza mozdulattal levette pólóját, majd megcsavarva kezével a levegőben, nemes egyszerűséggel eldobta. Életemben nem vágytam még ennyire valakire.