𝐈 𝐜𝐡𝐨𝐨𝐬𝐞 𝐭𝐡𝐞 𝐌𝐨𝐨𝐧☾︎ ~ 𝐁𝐚𝐧𝐠 𝐂𝐡𝐚𝐧 𝐟𝐟.

1.

Híres Korea, a turisták élnek halnak a helyért gyönyörű is bizony és nem véletlenül épült ide a Bang család cége is. A lakberendezéssel és építészettel foglalkozó cég igen nemes, Chan szülei rengeteg munkát öltek bele és ez még koránt sem ért véget. Terjeszkedni kell hogy minnél jobb legyen a cég. Épp ezért vesznek részt más cégek partiján. Chan legszivesebben haza menne az alig 5 éves fiához akit egyedül nevel hisz az anyuka egy fiatal cafka aki neki vágta a fiút majd eltűnt talán Kínába ki tudja. Chan-nek ez nem teher hisz imádja a fiát és rá hasonlít, hála az égnek. Csibész, de igazi vér Bang. Sokkal izgalmasabb egy mese film mint ez a béna parti amit valami más cég szervezett. És ahol ő most ül.

-És hogy érzed magad itt Koreában kedvesem? - kérdezte anyukád aranyosan a vele szemben ülő rövid barna hajú és sötét szemű lányt aki persze agyon volt sminkelve
-Tökéletesen asszonyom, sokat utaztam és örülök hogy itthon vagyok. - mosolygott az anyjára aki egy boszorkánynak is elmehetne olyan füstös sminket csinált magának, amióta a barátja Minho össze szedett egy fiút magának van valami ismerete a sminkek terén, Jisung, Minho barátja, gyakran beszél a nők smink viseletéről és hogy milyen borzalmasnak tartja a vakolat sminket
-Mit is mondott mi a neve? - kérdezte Chan apja
-Sol uram. - nézett Chan szemébe akinek koránt sem az jött le milyen édes ez a lány hanem inkább az hogy vajon hogyan beszél emberekkel ha nincs más körülötte
-Sol, hmm.... - bólogatott Chan apja
-Na és te, csak a szüleid beszélnek. Ugyan nem vagyok gonosz velem nyugodtan beszélhetsz. Hisz egy korúak vagyunk. Megértjük egymást. - beszélt Chan-nek
-Köszönöm. - bólintott Chan. -Megyek megkérdezem hogy van Bong. - mosolygott Chan majd alrébb ment és felhívta legjobb barátját Changbin-t
-Mond, épp edzek. - lihegett
-Engem is elvihetnél. Unom ezt a puccos helyet és Bong is hiányzik. Minho? - kérdezte Chan
-Bong-al van ne aggódj. Megmondtam hogyha a fiú mellett cigizni mer szétrugod a seggét. Ezen kívül Jisung jó felesége. Kedves okos meg minden, de nem anyuka. - válaszolt Changbin
-Meg is teszem ha megtudom. Igen vágom hogy kéne neki valaki akit anyának szólíthat. Képzeld mostanában rákapott hogy Berry-t hívja anyának. Kész röhej. A kutya az anyja. - mesélt Chan
-Jobb mint a semmi haver, de várj. Egy puccos partin vagy mit nem élvezel abba? - kérdezte
-Nem szimpi senki. Olyan túl puccos. - sóhajtott Chan. -Tényleg mi van a bárányoddal? - kérdezte Chan
-Aaa ne is említsd mert ketté szakadok. Jeongin egy irtózatosan harcias fiú, de ma átjön. Kiszökik az ablakán hozzám. Merész.
-Micsoda fiút találtál te. - nevetett Chan
-Még iskolás. Nem akarom hogy bántsák, épp elég mikor meséli hogy azt mondják ijesztő. Beverném a képüket. - ütötte meg Changbin a box zsákot. -De ne beszéljünk róla mert már így is állok. Csak a nevét hallom meg és a mosdóban kötök ki. - nevetett
-Jó bocsi. Köszönd meg Minho-nak helyettem hogy vigyázott ma Bong-ra. - kérte Chan
-Rendben, edzek tovább majd beszélünk. - köszönt el
-Milyen elfoglalt személy! Bang Chan.. - hallott meg egy ismerős hangot az említett fiú
-Szeretne valamit kisasszony? - kérdezte a barnát nézve
-Ki az a Bong? - kérdezte mélyebb hangon
-A fiam. - válaszolt Chan Sol-t nézve
-Haha, nem is tudtam hogy van nálam jobb játékos. Csak én nem megyek el a gyerekig. Utálom a gyerekeket. - dőlt a falnak Sol
-Örülök hogy magának nincsen Mrs. Sol. - sóhajtott Chan
-Azt hittem most az a mondat jön hogy vicceltem és nem a gyereked. - nézte
-Nem viccelek ilyesmivel. A fiam és kész. - válaszolt Chan
-Hát sok boldogságot vele, sajnálom hogy ilyen udvariatlan voltam magával. Akár lehetnénk barátok. - húzta feljebb a tapadós rövid ruháját Sol
-A szüleim indulni készülnek, a fiam meg vár. Majd máskor beszélünk még. - nézte Chan
-Rendben Bang Chan. - mosolygott Sol majd vissza sétált az anyjához
-Undormány. - forgatta meg a szemét Chan majd a kocsijához ment és haza vezetett. A szülei nem készültek haza, de így legalább haza tudott szökni.

Hát igen egy újabb történetet hoztam nektek. Elég régóta készül már és remélem tetszeni fog. A forma itt kicsit más mert nincs egy főbb Szemszög hanem így mindenki gondolatait és érzéseit olvashatjátok egyszerre szemszög váltás nélkül. Szerettem volna valami újat kipróbálni és reménykedem abban hogy így is élvezhető. Hamarosan hozom a következő részt addig is

Byee💜💜