𝐈 𝐜𝐡𝐨𝐨𝐬𝐞 𝐭𝐡𝐞 𝐌𝐨𝐨𝐧☾︎ ~ 𝐁𝐚𝐧𝐠 𝐂𝐡𝐚𝐧 𝐟𝐟.

24.

Ren az éjszaka közepén lelépett míg Luna egy percet nem aludt csak az ablakban ült és az eget bámulta. A karjai tele voltak a Ren által jónak ítélt erőszak nyomaival míg Luna szenvedett főképp belülről. Megállás nélkül nézte az eget mikor kopogtak.

-Én vagyok Sol. - hallatszott Felix hangja. -Itt van, kérlek beszéljetek. - nyitotta ki az ajtót mire Luna hátra fordult Chan-t és a szőke barátját pillantotta meg, csak a takaróba volt bújva és úgy figyelte a két fiút
-Pihenj le Chan. - fordult az ablak felé Luna
-Drágám. Jó lenne ezt az egészet megbeszélni. Jó hülye voltam. - válaszolt Chan és már egyáltalán nem volt benne semmi sem
-Nem akarom. - válaszolt Luna
-Kérlek. - lépett közelebb Chan. -Szeretnék őszintén bocsánatot kérni. Esküszöm hogy soha többet ilyen nem fordul elő, és akármit is mondtam vagy tettem a bárban részeg voltam és az nem én voltam. - beszélt Chan
-Miért nem akartál nekem hinni? - kérdezte Luna
-Annak hittem akinek nem kellett volna. Az új cseléd, Hyunjin ma elmondta hogy lopott tőlünk illetve ő generálta a hülyeséget. Bizonyítéka is volt mert felvétel és kép is készült a tetteiről. Nekem azt mondta hogy egy férfi folyamatosan hívogat és ír és hogy amíg én dolgoztam ő átjárt és többször is azt csináltátok és....féltékeny lettem. - sóhajtott Chan
-Értem....mi lett Itsuki-val? - kérdezte Luna továbbra se nézett a fiú szemébe
-Kirúgtam és megfenyegettem ha vissza jön feldobom a rendőrségen. Ő bántott? - beszélt Chan
-Nem. - adott rövid választ Luna
-Kérlek Sol Drágám nézz rám. - kérte Chan mire a lány lassan rá emelte a tekintetét. -Sol. - fogta Chan a kezei közé a lány arcát ami tiszta lila és véres volt, Ren használt övet és minden mást is amit talált. Hajvasaló, az ökle, és a fogai ahogy szokta. -Bújj hozzám Kedvesem kérlek. - tárta ki a karját Chan, de a lány nem mozdult. -Akkor sírj, üvölts, tombolj, nekem mindegy mit csinálsz csak csináld. - kérte Chan mikor a fiú ölébe kúszott Luna
-Channie.... - kezdett el halkan sírni Luna
-Itt vagyok, már elment a veszély nincs semmi baj. - simogatta folyamatosan a fiú
-Megbocsájtasz nekem ugye? - kérdezte Luna
-Nincs miért Baba. - simogatta az arcát Chan
-Olyan rossz volt, ugye nem történik megint ez velem? - kérdezte sírás közbe Luna
-Nem engedem Sol. Emlékezz csak ránk, én sosem bántalak téged. - mondta Chan
-Köszönöm Channie. - ölelte át a fiút Luna majd közösen pihentek

A felhők amik eltakarták a holdat eltűntek és az ablakon besütött a telihold erős fehér fénye.

-Hogy lehet ekkora egy balfasz! - rúgott bele a székbe Jinkyong
-Fejezd már be! - kiabált Ren miközben próbálta meggyújtani a cigarettáját
-Én akarom Chan-t! - hisztizett a lány
-Kussolj már! - kiabált rá Ren. -Ez a szar se gyullad meg. - dobta arrébb az öngyújtóját Ren mikor igen nagy tűz került elé
-Üdv. - mosolygott Sol
-Rég láttalak Bogár. - ölelte magához Ren a lányt
-Szállj le rólam! Még rajtad van a húgom piszka. - söpörte le magáról Ren-t Sol
-Szóval te vagy az igazi Sol. - mosolygott Jinkyong
-Igen és ne aggódj megkapod Chan-t. - hajolt Ren-hez Sol. -Talán. - suttogta a fiúnak aki mosolygott. -Kérdés hogy segítesz e nekünk? - kérdezte Sol
-Természetesen. Rühellem Luna-t. - mosolygott a lány
-Remek, már van is egy tervem. - ült le Sol
-Na? - ment beljebb Ren is
-Nem csinálunk semmit. - válaszolt Sol
-Mivan? - értetlenkedett Jinkyong
-Megvárjuk amíg Chan elveszi. Itt az ideje már addig a pénz kitart amit adott. - válaszolt Sol
-De addig őt fogja csókolni! - kezdett ismét hisztizni Jinkyong
-Ha tovább csinálod nem kapod meg Chan-t. - sóhajtott Sol
-Jó. - fordult el Jinkyong
-Végre, már az agyamra ment a sipákolás azért a baromért. - forgatta meg a szemét Ren

Másnap Luna Chan karjaiban ébredt. Volt rajta póló és egy kisebb nadrág, a mellette alvó fiút nem takarta semmi, de az ablak nyitva volt szóval nem volt meleg a szobában. Luna mocorogni kezdett mire Chan felpattant aztán miután rájött hogy senki nincs itt megrázta a haját majd ásított egyet.

-Jó reggelt Sol. - simított végig a lány haján aki erre hozzá bújt. -Tudod hogy mennyire hiányzott ez. - mosolygott Chan
-Tudom mert nekem is. - motyogta Luna
-Pihenjünk még egy kicsit. - húzta a mellkasára a lányt
-A gyerekek... - nézelődött Luna
-Felix és Hyunjin elvitte őket hogy egy kicsit kettesben tudjunk maradni. - suttogta Chan
-Akkor nem hagysz egyedül ugye? - kérdezte Luna
-Sosem hagylak egyedül. - nyomott egy puszit a lány hajába. -Szeretnéd ha elmennénk valahova ebédelni? - kérdezte Chan
-Nem. Jó itthon. - válaszolt Luna
-Akkor milyen kaját kérsz? Van Thai, Japán, Kínai, Vietnámi, de akár Koreai kaját is ehetünk. Oo meg van olasz kaja is. - nézegette a telefonját Chan
-Nem igazán ettem még őket. - válaszolt Luna
-Nem? - lepődött meg Chan
-Vagyis Pizzát igen meg tésztát, de azon kívül a többit nem igazán. - javította ki magát Luna
-Akkor mit szólsz ha Vietnámit rendelek és egy kis Thai-t és amelyik jobban ízlik az lesz a tiéd, hmm? - nézett le a lányra
-Rendben. - bólintott Luna
-Remélem ízleni fog, jaj nagyon édes vagy. - simogatta
-Fáj a karom. - tette ki a takaró alól, az egyik seb felszakadt és szivárgott belőle lassan a vér
-Lemegyünk és beragasztom. - nézegette Chan a lány kezét. -Mik ezek a piros foltok? - nézte közelebbről
-Haj....hajvasaló. - beszélt halkan Luna
-Jaj Drágám, nem tudom ki volt aki zaklatott téged, de meg fogja bánni. - mondta Chan

A pihenő nap nyugodtan telt, mind a ketten kikapcsolták a telefonjukat és csak aranyos kis dolgokat tettek. Az ebéd nagyon ízlett Lunának is, a Thai és a Vietnámi kaja is tökéletes volt. Délután Chan a medencéhez készülődött és mindenképpen magával akarta vinni a barátnőjét is.

-Chan én már nem szeretek úszni, valahogy elfelejtettem. - sóhajtott Luna és a parton ült, csak a lábai lógtak bele a vízbe míg Chan a vízben úszott
-Foglak, esküszöm. - tárta ki a karjait Chan
-Biztos? - nézett Chan szemébe Luna
-Persze, gyere. - mosolygott majd Luna lassan bele csúszott a vízbe Chan pedig elkapta
-Hideg! - kapaszkodott Chan vállába Luna
-Jobb lesz ha többet vagy benne. - simogatta Chan
-Köszönöm. - ölelte át a fiút aki egy puszit nyomott a hajába
-Soha az életben nem lesz olyan mint ami volt, megesküszöm Sol. - mondta majd aprót elválva tőle csókolta meg a lányt