2.

46 0 0
                                    

-Sol! - hívta az anyja
-Igen anyuci? - tipegett oda az említett
-Kész a vacsora. - ültek asztalhoz. -Jack, eresztheted. - intett, de senki nem jött
-Sol. - nézett rá
-Kutyuskám gyere ide vacsora van! - kiabált Sol egy csengőt rázva mire négykézláb kijött az ajtón egy hosszabb barna hajú lány aki mellesleg koszos volt
-Igen? - ült a földön
-Tál. - mutatott a sarokban lévő rizses tálra. -Itt van villa, kéz nélkül össze koszolsz mindent te idióta. - dobta oda neki
-Nagyon köszönöm Sol. - hajolt meg majd a sarokba ült
-Mindenki tudja hogy Sol az egyetlen nap mely ragyoghat. - mosolygott. -Nincs helye a Holdnak az égen! - nézett a földön ülő lányra aki igyekezte gyorsan elfogyasztani a vacsorát. -Áh Ren! - állt fel Sol mire a földön ülő lány a sarokba bújt még rágni se mert
-Üdvözlet szépséges Napsütés. - mosolygott majd adott egy csókot Sol-nak aki közelebb hajolt
-Ma este ne csináld. El kell mennie Estella-hoz. Addig itt vagyok én. A bugyuta buzi barátja nem megbízható. - sóhajtott Sol
-Pedig éhes vagyok. - nézett a földön ülő lányra
-Mondtam ma ne! Majd holnap. - mosolygott Sol. -Luna-t úgyis én irányítom. - suttogta Ren-nek
-Minek csinált belőled egy hasonmást... - fogta a kezeit
-Hogy legyen kivel viccelődni. - nevetett Sol
-Luna! - szólalt meg az anyja
-Igen? - pattant fel
-Vissza. - mutatott a szoba felé
-Láthatom a lányom? - kérdezte vékony hangon Luna
-Láthatod. Este elmehetsz ahhoz a lányhoz vagy fiúhoz. - sóhajtott Sol
-Nagyon köszönöm, hálás vagyok nektek hogy ilyen jól bántok velem. - hajolt a földig Luna majd eltűnt a szobájában

A szobában halk sírásba kezdett. Sol és Luna ikrek ám az anyjuk egy gonosz nő, kisajátította Sol-t aki örökölte ezt a vért és úgy bánnak vele mint a kutyával. Apukája már régebben meghalt, ő kedves volt és kordában tudta tartani bolond feleségét. A földről eszik egy tálból és sokszor ráereszti Ren-t Sol. Hiába a fiúja szerinte élvezik ha Ren erőszakos a lánnyal. Csak Ren-nek engedélyezik, régebben pár őr is használhatta, de abból egy szép kislány lett a vége, Estella. Luna csillaga. Az egyetlen öröme és kit érdekel ki az apja nagyon szereti a lányt. Egyetlen egy barátja van, Felix aki mindent megtesz hogy megszabadítsa a lányt bár többet nem tudnak tenni barátjával Hyunjin-nel minthogy vigyáznak Luna lányára hogy ne lássa a sok szenvedést és kegyetlenséget. Luna oda siet a házukhoz. Hyunjin gazdag, de normális és ha van rá mód hogy a vagyonával tudjon segíteni meg is teszi. Felix kisebb még iskolás, de nagyon szereti a szőke hosszú hajú fiút és gyűlöli Sol-t ahogy Hyunjin is.

-Felix! Felix! - kopogott Luna
-Itt vagyok ne aggódj. - kinyotta ki az ajtót a hívott fiú
-Estella. - ölelte magához a lányát
-Luna. - sóhajtott Felix
-Anya! Úgy örülök hogy látlak. Ugye nem sírsz majd? - nézte az anyukáját
-Nem kincsem, menj csak Hyunjin-hoz játszani beszélek kicsit Felix bácsival. - tette le a lányát aki Hyunjin-hez futott
-Tiszta véres a hajad. - húzta be a lányt majd az ajtót bezárta
-Tudom, elnézést hogy így állítok ide. - nézett végig magán
-Luna, nem a te hibád. Fürödj le nálunk. - mosolygott Felix
-Nem! Nem.. - rázta a fejét a kezei pedig remegni kezdtek
-Nincs baj. Nyugodj meg kérlek. - fogta meg a kezét Felix
-Estella ugye jól van? Nincs vele baj? Könyörgök nekik hogy adjanak valamit ha baja van csak mondjátok el. - mondta és a hangja nem volt túl erős
-Jól van. És bármi is van ne szólj nekik arról hogy beteg. Hyunjin-nel mindent megveszünk ami csak kell neki ha beteg lenne. - válaszolt Felix
-Rendben köszönöm. Nem tudom hogyan, de vissza fizetem. - nézte a szeplőst
-Nem kell, szenvedsz. Engedd meg hogy feljelentést tegyek ellenük. Össze fogsz törni. - ajánlotta fel ismét Felix, de Luna csak rázta a fejét
-Nem, Felix kérlek ne! Nem akarom újra... - kezdett ismét remegni
-Luna kérlek nyugodj meg. - simogatta Felix a lányt
-Apát akarom. - kezdtek el folyni a könnyei
-Tudom. Pihenj egy kicsit. Ígérem felkeltelek ha menned kell vissza. - tekert rá egy pokrócot
-Ren nem megy el Felix...nem megy el. - dőlt le a lány a kanapéra
-Úgy sajnálom Luna. Bár tudnék segíteni. - állt fel majd Hyunjin mellé lépett
-Na? - kérdeztem Hyunjin
-Nem épp. Már csak pár hete maradt hátra ha így folytatja. Remeg, fél és a lányán kívül semmi mást nem akar. - suttogott Felix
-Sérülések? - kérdeztem Hyunjin
-A haja véres, a tarkója....Hyunjin ez nem olyan szívás amit te hagysz. Az egész feje lila. - sóhajtott a kisebb
-Nem tudom mit kéne tenni. Nem kegyelmeznek neki. Gondolom holnap Ren ismét megteszi. - beszéltek
-Hyunjin bácsi! - szólalt meg Estella
-Mond csillag. - gugolt le hozzá
-Anya remeg. - mutatott a lány felé mire Felix oda futott
-Luna, nincs baj. Nincs itt Ren, se Sol. - simogatta a remegő lányt Felix
-Menj oda anyukádhoz. Öleld át. - küldte a kislányt hozzá
-Mama én vagyok az Estella. - ölelte át a lány
-Estella. Imádlak. Te vagy a legfontosabb nekem. - húzta magához a kislányt
-Én is szeretlek anya. - ölelte át

Luna még pár órát tudott pihenni, de Felix felkeltette hogy sajnos vissza kell mennie a pokolba.

-Vigyázzatok nagyon rá kérlek. - ölelgette a lányt Luna
-Így lesz. Kérlek tarts ki még. Kitalálunk valamit. - sóhajtott Felix
-Épp elég hogy vele vagytok. - adta át a lányt aki sírni kezdett
-Anyát akarom! - kiabált
-Megyek. - ölelte át a majdnem síró kisebbet aztán az a lánnyal a kezében bement
-Anyával akarok lenni! Gyűlölöm a napot! Undorító és gonosz! - kiabált Estella a házból

Luna inkább úgy tett mint aki meg se hallotta majd vissza ment a "börtönbe" ahol nagy meglepetésére Ren várta....

𝐈 𝐜𝐡𝐨𝐨𝐬𝐞 𝐭𝐡𝐞 𝐌𝐨𝐨𝐧☾︎ ~ 𝐁𝐚𝐧𝐠 𝐂𝐡𝐚𝐧 𝐟𝐟.Where stories live. Discover now