𝐈 𝐜𝐡𝐨𝐨𝐬𝐞 𝐭𝐡𝐞 𝐌𝐨𝐨𝐧☾︎ ~ 𝐁𝐚𝐧𝐠 𝐂𝐡𝐚𝐧 𝐟𝐟.

18.

Másnap Chan hagyta kicsit aludni Luna-t. Hozott reggelit a kajáldából illetve pár apróságot hogy jól tudjon ébredni. A lány lassan nyitogatni kezdte a szemét majd Chan-hez húzódott közelebb.

-Jó reggelt Szerelmem. - simogatta Chan
-Channie... - nézelődött Luna
-Tudtál aludni? - kérdezte Chan aggódva
-A vége felé már tudtam. - bólintott
-Rosszat álmodtál? - simogatta a fejét folyamatosan Chan
-Igen és nagyon ijesztő volt. - dőlt neki Luna
-Nagyon sajnálom Baba. - simogatta tovább

Egy ideig még pihent a pár ám utána készülni kezdtek. A mai napi program séta volt majd egy nap sátrazás. Luna végig Chan mellett sétált és próbált minnél nyugodtabb lenni. A tegnap este történtekkel nem tudja mit kezdjen Luna. Még Sol-nak is tartozik és most Ren. Ren nem lehet Estella apja. Nem tehet mást muszáj Chan-tól szereznie. És nem szólhat neki semmit.

A túra után megebédeltek egy kisebb tábor keretében. Jinkyong otthon maradt ugyanis nem tudták felkelteni és meztelenül feküdt az ágyban a szája kirepedve és tele lila foltos volt. Ren nem viccelt tényleg megtette.

A tűznél eszegettek és Chan oda sugott valamit Lunának majd az acrát végig simítva ült vissza.

Jisung és Jeongin szemei ragyogtak és Changbin és Minho is készen arra hogy megszólaljon.

-Jártok? - szólalt meg végül Minho

Chan felnézett és egy pillantás után csak bólintott.

-Sol nagyon gratulálok! - futott oda Jeongin majd átölelte a lányt
-Igeen nagyon gratulálok én is! - ölelte át Jisung is
-Haver nem tudom mi a fasz történt vele, de hatalmas szerencséd van. Mikor akarod megkérni hogy teljesítsd amit ígértél? - kérdeztem Changbin
-Nem tudom, egyenlőre legyen komolyabb a kapcsolatunk és majd csak akkor, egyenlőre szeretném ha a betegségeivel törődne. - mosolygott Chan
-És ha az több év? - lépett közelebb Minho
-Nem lesz annyi, maximum megkérem ha jobban lesz. - mondta Chan
-Jól teszed, Sol-t kicserélték és ez így jó. - mosolygott Changbin
-A régit nem szerettem. Az újat viszont mindennél jobban szeretem és nem akarom elveszíteni. Rómában sokat tanult és élete során sokat szenvedett. Ezen szeretnék javítani, illetve később szeretném ha Bang lenne mint a család feje mellettem persze. Aztán ha szeretne lehet közös gyermekünk is Bong mellé. - álmodozott Chan
-Jó tervek. Majd leszünk keresztszülők. - mosolygott Minho
-Én vagyok a kereszt apja! - sértődött meg Changbin
-Nyugi, ebben a döntésben majd Sol-nak is lesz szavazta. Meg persze el kéne jutni odáig hogy jobban hozzá érjek. Ami fura hogy régebben jobban hozzám ért. Mostmár bújik nem erőszakos és okos, gyengéd és félős és a gyerek mindennél fontosabb neki. - mesélt Chan
-Haver mintha kicserélték volna. Szerintem nem az a lényeg hogy lefekszetek vagy sem hanem az hogy mostmár tényleg olyannak tűnik mint aki igazán szeret. - mondta Minho
-Igen ennek nagyon örülök, de a betegségei aggasztóak. Fél, remeg és nem tudom mi járhat a fejében. - suttogta Chan mert Jeongin és Jisung is befejezték a csevejt a lánnyal hatalmas vigyorral persze
-Majd kéne valami orvos neki vagy ilyesmi. - javasolta halkan Changbin
-Channie. - fordult felé Luna
-Drágám. - fogott rá a kezére
-Apukád szólt hogy menjünk és állítsuk fel a sátrunk. - mondta aranyosan Luna
-Rendben, majd találkozunk. - bólintott Chan majd a fogait villantva mosolygott a többiekre aztán a barátnője kezét fogva mentek el egy jó helyet keresni a sátornak

-Mit szólt hozzá Changbin és Minho? Nem voltak rád mérgesek? - kérdezte Luna
-Dehogy. Ugyan Szerelmem. - puszilt a hajába
-Gyerünk sátrat építeni. - indult előre Luna

Chan pikk pakk felállította a sátrat és már vacsoráztak mikor beesteledett. Luna kissé félt hisz este támadták meg. Végig Chan mellett ült és nem igazán mozdult. A tüzet nézve ültek ekkor megjelent Jinkyong Ren kíséretében ismét. Luna Chan kezére fogott majd próbált nem a fiú szemébe nézni.

-Szeretném ha ma korán feküdnénk le Sol. Pihenned kell. - suttogta Chan
-Remek ötlet. - bólintott majd szorosan Chan mellett elosontak a sátorba

A sátort Luna rendezte be ezért volt égő meg szép puha párnák. Nem volt egy nagy hely, de Luna bőven elfért ahogy Chan is és így kényelmes volt.

-Elférsz? - kérdezte Luna
-Természetesen, viszont.... - fogott Luna arcára Chan. -Szeretném ha közelebb jönnél. - suttogta

Luna rátette a fejét Chan nyakába majd a karjaival szorosan átölelte.

Chan lassan közeledett majd Luna fölé hajolt, aprót lejjebb ereszkedve adott egy kis puszit a nyakába Lunának aki a régi emlékeket felídézve teljes erőből lerugta magáról a fiút miközben sikított.

-Sol Sol ne kiabálj! - emelte fel a kezeit Chan
-Nem...segítség! Én félek! - lihegett
-Sol nyugodj meg Chan vagyok! - próbálta nyugtatni
-Kimegyek. - pattant fel majd a cipzárt kihúzva rohant ki Luna az erdő felé
-Sol gyere vissza! - ment utána Chan
-Mi van itt? - kérdezte Hannah
-Semmi. - legyintett Chan
-Aha azért kiabál Sol. - fonta össze a karjait
-Jó! Közeledtem felé és neki nem tetszett, sajnálom nem tudtam hogy ez lesz egyszerűen én...szeretem és hiányzik a közelsége, rettenetesen aranyos lett, de hiányzik a régi dolog. - mondta Chan kicsit idegesen. -Régen hozzá érhettem jobban. - rázta meg a haját
-Tudod hogy beteg és...ugyan Chan adj neki időt. Most pedig menj utána és kérj tőle elnézést. Fékezd a mini Bang-ot tesó! - ütötte vállba mire Chan a névre nevetni kezdett
-Utána megyek, de tudod hugi te teljesen bolond vagy. - rázta a fejét
-Menj ne velem foglalkozz. - integetett Hannah

-Sol! - ment az erdőbe mikor különböző fura hangokat hallott meg, követni kezdte mikor egy szép tóhoz került ahol a stégen próbált egy fiatalabb férfi egy lengén öltözött lányt bántani. Chan közelebb ment mikor meglátta hogy az Luna hirtelen fel ment benne a pumpa és nem tudta kontroll alatt tartani magát. Feléjük kezdett el futni és mielőtt a támadó megtudta volna csókolni a lányt Chan leszedte róla majd a földhöz szorította.

-Mit képzelsz te utolsó senki! Hogy mered bántani a barátnőm! Beverem a képed ha hozzá mersz érni! - kiabált teljes erőből, Luna csak ült a stég szélén és figyelte mi fog történni. -Megüthetem? - nézett Lunára Chan. -Csak egy kicsit nem fog fájni. - pislogott Chan mire Luna bólintott
-Végre. - ütötte meg Chan majd újra a földhöz vágta a palit. -Ki küldött? Ha nem mondod el bele folytalak abba a tóba! - kiabált Chan majd újra arcon ütötte az ismeretlent
-Senki csak szép a lány... - válaszolt ahogy tudott a szorítás ellenére
-Az öklöm is szép miután szét vertem a pofád! - szorította Chan majd közelebb hajolt. -Ő az én barátnőm, egy ujjal se érhetsz hozzá. Tudod kivel beszélsz? Bang vagyok és két perc alatt mehetsz a börtönbe. Ő az enyém és senki másé nem lehet sem 1 percre se többre! - mondta. -A barátnőm nem bírja az erőszakot, ezért jobb ha eltakarodsz. Úgyis kiderítem ki küldött. - húzta össze a szemeit Chan majd arrébb lökve lépett a lány elé

A támadó futott Chan pedig kissé ziháltan guggolt le a sokkos lány elé.

-Sírj. - kérte Chan
-Nem lesz jobb attól. - nézett rá Luna
-De, itt vagyok és nagyon sajnálom. - mondta Chan
-Channie... - nézett Luna Chan-ra könnyes szemmel. -Miért mindig én? - folytak a könnyei majd sírni kezdett
-Sírj itt vagyok. Nem tudom, de kinyírom azt amelyik ezt műveli veled. - ölelte át Chan a lányt
-Vigyázz magadra kérlek. - suttogta Luna
-Nem érdekel velem mi történik. Neked legyen jó. - simogatta Chan a lány hátát
-Annyira sajnálom Chan, érts meg engem. - bújt a nyakába Luna
-Szólj ha készen állsz. - mondta Chan majd az ölébe kapva vitte vissza a sátorhoz

A karjaiban Luna elaludt. Chan-nek okosnak kell lennie hisz ez már nem az első alkalom hogy valaki megtámadja. Új ötletet kell kidolgoznia és muszáj Sol körül ezt a sok negatív dolgot eltüntetni.