𝐈 𝐜𝐡𝐨𝐨𝐬𝐞 𝐭𝐡𝐞 𝐌𝐨𝐨𝐧☾︎ ~ 𝐁𝐚𝐧𝐠 𝐂𝐡𝐚𝐧 𝐟𝐟.

7.

-Tudod Ren túl könnyű dolga van a huginak. - forgatta meg a szemét Sol
-Mit akarsz vele csinálni? - kérdezte a fiú miközben Sol nyakában kutakodott
-Ráeresztem egy volt barátom, Sol-ként nem túl nehéz elnyernie Chan pénzét és így nem mulatságos. - nevetett majd telefonálni kezdett
-Na? - kérdezte Ren
-Elvállalja néha egy kicsit majd oda piszkál. Már egy hónapja ott lakik az a nyomorék hold. - fintorgott Sol
-Te vagy a királynő Napsütés, ezt ne felejtsd el. - suttogta Ren
-És Chan után több piszkos munkát fog elvégezni a kislány és annyi pénzem lehet amennyit csak akarok! - bújt a fiúhoz
-Imádlak Sol. - mosolygott. -De mivel is fogja felkelteni a dolgokat? - kérdezte Ren
-Azt teszi amit te szoktál a hugicámmal. A markomba van mind a kettő. - mosolygott

-Bong kész vagy a feladatokkal? - kérdezte Luna
-Igen Sol néni. - mosolygott
-Akkor menj a szobába. - érkezett meg Chan
-Szeretnél valamit? - kérdezte Luna
-Edzeni voltam, de a karom becsípődött és azóta fáj. - próbált Chan nyújtózni
-Próbáld meg öm...jobbra húzni aztán balra és utána lenyújtani. - ajánlotta Luna
-Nem értem. - nézte a kezét Chan
-Ha megengeded... - nyúlt a kezéhez Luna
-Persze csak nyugodtan. - bólintott majd Luna megcsinálta amiről beszélt aztán aprót masszírozni kezdte a kezét Chan-nak. -Aaa, nem tudtam hogy értesz ehhez is, de egyre jobb és nem fáj. - csukta be a szemét Chan
-Örülök. - mosolygott Luna
-Ma este átjönnek a szüleim ha nem gond. - beszélt Chan
-A szüleid? - kezdett kicsit ideges lenni Luna
-Mi az? - nézett rá Chan
-És tudsz róla hogy esetleg az anyám meglátogat mert nekem nem szólt. - vett mély levegőt
-Ha jól tudom ő is jön. - bólintott Chan
-Akkor jobb ha elkészülök, majd jövök. - futott be a szobába Luna

-Csak őt ne. Kérlek. Ne gyere el. - sírt Luna majd a ruhák között keresgélt, de az összes olyan rövid és nyitott volt, a saját holmijai között volt tű és cérna így néhány nagyobb lyukat illetve a mell részt össze varrta kicsit zártabbra. Hála az égnek volt pár cipő Sol ruhái között amik jók is voltak rá majd a fürdőbe ment és lefürdött, kis smink meg a kész ruha. Chan is készült csak másik fürdőbe majd mikor Luna végzett kiment a konyhába Bong-hoz.

-Sol néni! - ölelte át a kisfiú a lábát
-Mond drágám. - gugolt le hozzá
-Nem tudok elefántot rajzolni pedig a nénik bent azt kérték az legyen rajta, apa azt mondta nem tudsz rajzolni, de kérlek próbáld meg. - kérte a kisfiú
-Tanultam pár taktikát. - vett fel egy ceruzát majd pár húzással kész is volt az elefánt
-Ez csúcs, minden állatot tudsz rajzolni? - kérdezte Bong
-Mit szeretnél? - mosolygott Luna
-Egy kutyát! - kiáltott fel a fiú
-Sol! - ért le Chan mire Luna kezéből kiesett a ceruza, tökéletes volt a haja az ingje és a nadrágja is olyan szép volt. Helyes és jóképű férfi állt előtte aki Sol-nak nevezi.

Bár Lunának hívna.....

-Sol. - ért mellé
-Bocsánat, mond. - mosolygott Luna
-Megérkeztek a szülők és egy kis vendég. - nézett Bong-ra
-A csillagom megjött! - pattant fel és előre szaladt
-A szerelme. - nevetett Chan
-Oh...ez aranyos. - nézte Chan-t Luna. -Kíváncsi vagyok ki.... - lépett be az ajtón Hyunjin és Felix valamint Estella Bong kezét fogva
-Felix! - pislogott nagyokat Luna
-Sol? - lepődött meg a két fiú
-Mit csináltok itt? És ő meg mit keres itt? - kiabált Luna és kicsit úgy érezte magát mint a nővére
-Mivan már nem bántod? Te mocsok. - karolta át Felix-et Hyunjin
-Csönd legyen! - kiabált Luna
-Persze mert... - folytatta volna Hyunjin, de Luna közbe vágott
-Elég legyen! Nem hallgatom ezt tovább. Vidd el innen a gyereket most! - futott a szobája felé, de Estella elé állt
-Utállak te kígyó! Gonosz vagy és senkivel nem törődsz! - beszélt a kislány
-Felix vidd el! - kiabált még majd a szobába futott és hívni kezdte Felix-et
-Drágám. Hívnak. - szólt Hyunjin
-Bocsánat Chan. Pillanat és megbeszéljük. - ment ki Felix
-Mond Luna. - vette fel Felix
-Kérlek vidd el innen a gyereket. - sírt
-Nem értem Luna. Hisz jó helyen vagyunk, de képzeld itt a nővéred. Nem azt mondtad nyaralgat míg te valakinél pénzt szerzel neki? - kérdezte
-Én vagyok itt Felix. Én vagyok Luna. - sírt
-Gyere az ablakhoz. - suttogott mire megjelent a teljesen Sol kinézetű síró lány telefonnal. -Én rontottam el mert nem szóltam kihez megyek. Nem tudtam hogy ismeritek Chan-t. - szipogott
-Luna. Sajnálom én azt hittem a nővéred van itt én...összetévesztettelek vele. Sol-nak szóltak a szavaim nem neked. - mondta. -Egyébként Chan Hyunjin osztálytársa volt. A két gyerek pedig az oviba találkozott és Bong meghívta Estellát vacsorára. - mesélt
-Nincs gond, túlságosan Sol-nak nézek ki. Ha továbbra az ő szerepét játszom olyan leszek mint ő. - törölgette az arcát Luna
-Te mindig hold vagy ezt ne feledd el. Beszélek Hyunjin-nel és valahogy Estellát is megnyugtatjuk. Te ne gyere ki addig, Chan-t lerendezi Hyunjin. Majd beszélünk. - tette le és vissza sietett
-Sol egy kurva hát nem érted! - kiabált Hyunjin
-A házamban vagy, kurvára ne vedd a szádra a nevét! - szorította Chan Hyunjin gallérját
-Elég legyen! - futott oda Felix
-Ne szidja a barátnőm! - húzta össze a szemeit Chan
-Idióta vagy Bang. - rázta a fejét Hyunjin majd Chan ökölbe szorította a kezét ekkor megjelent mellettük Luna
-Elég legyen! Nincs bennetek tisztelet hogy a gyerekek előtt ezt művelitek! Te pedig megígérted hogy nincs erőszak! - fordult Chan felé
-Büdös ribanc. - suttogott Hyunjin
-Megöllek. - indult meg újra Chan
-Elég volt már! Mond le a mai estét, nincs kedvem senkihez se vagy egyél egyedül Bang! - ment az emeletre egy ismeretlen szobába majd bezárkózott
-Ahj Faszom vidd már ki a gyerekeket! - kiáltott Hyunjin-re Chan
-Hyunjin. - suttogott Felix
-Ne most drágám. - intett
-De most és figyelj rám. - húzta el a fejét majd egy holdat kezdett el mutogatni
-Mivan? Felix ne már. - rázta a fejét
-Ő a hold és nem a nap. - hajolt a füléhez
-Mivan? - kérdezett vissza
-Ide jött szerepet játszani, össze kevertük őket mert úgy néz ki mint Sun. - suttogott
-Az ott Luna volt? - pislogott Hyunjin
-Psszt, nehogy meghallja. - csitította Felix
-Baszki, és hogy akarod ezt kimagyarázni Estellának? Hisz ő Sol-t látja nem Luna-t. - suttogott
-Nem tudom, de majd elmagyarázzuk neki Estella okos. Te pedig most inkább ne beszélj Chan-nel. Menjünk el. - ment a kislányhoz
-Sajnálom Estella majd máskor találkozol Bong-al. - vette fel
-Az anyukámat akarom! - kezdett kiabálni
-Majd eljön csak ne sírj. - simogatta Felix. -Viszlát Chan. - hajolt meg egy aprót Felix majd Hyunjin kezét fogva és a kislányt fogva kimentek
-Bong menj a szobádba. - küldte el Chan a kisfiú persze engedelmeskedett az idősebb pedig felfelé vette az irányt. -Sol hol vagy!? - kiabált
-Kérlek Chan most nincs kedvem ehhez. - sírt
-Engedj be. - próbálta kinyitni az ajtót Chan
-Majd ha lenyugodtál! - kiáltott vissza
-Attól vagyok csak ideges hogy megint bezárkózol. - válaszolt
-Ha beengedlek távol maradsz? - kérdezte Luna az ajtónak dőlve
-Igen. - válaszolt Chan
-Nyitva van. - nyitotta ki majd a szoba sarkába állt Luna
-Sol. - lépett beljebb hogy becsukja az ajtót
-Ott maradsz! - szólt rá Luna
-Nyugi már, most úgy kiabálsz mint régen. - nézett Lunára
-Talán igaz hogy bolond vagyok. - ült a földre Luna
-Nem vagy az csak Hyunjin tiszteletlen. Egyáltalán honnan ismer? - kérdezte
-Tudod hogy sokan ismernek. A változásom előtt vele is bunkó voltam, de igyekszem jóvá tenni. - állt fel Luna
-Ide úgyse jön többet. - lépett közelebb Chan
-Ne gyere közelebb! - kérte Luna
-Bocsánat. - lépett vissza Chan
-Kérlek ne haragudj rá, ha megtudja milyen is lettem majd nem bánik csúnyán velem, de kérlek ígérd meg hogy nem ütsz meg senkit. - nézett Chan-ra
-Sajnálom hogy megszegtem az ígéretem és majd áthívom Hyunjin-t hogy megbeszéljük az egészet. - sóhajtott Chan. -Csak felidegesített ahogy beszélt a barátnőmről és....engem nem érdekel mi volt előtte, én se kedveltelek nagyon. - dőlt az ajtónak Chan
-A barátnődről? - lépett közelebb Luna
-Sajnálom, nem úgy gondoltam. Ez a húgom szobája jobb ha inkább lemegyünk. - nyitotta ki az ajtót majd mind a ketten lementek
-Te nem pihensz le? - kérdezte Luna
-Majd megyek, addig fürödj le. - nézett végig a lányon
-Hova mész? Ugye nem csinálsz butaságot? - kérdezte Luna
-Csak edzeni. Majd jövök. - bólintott majd elment