𝐈 𝐜𝐡𝐨𝐨𝐬𝐞 𝐭𝐡𝐞 𝐌𝐨𝐨𝐧☾︎ ~ 𝐁𝐚𝐧𝐠 𝐂𝐡𝐚𝐧 𝐟𝐟.

28.

Egy nap volt az esküvőig. A szervezők rohangáltak míg Chan és Luna is eszeveszettül dolgoztak. Muszáj meglenni még minden előtt. Chan szervezett elvileg nászutat is, de erről kedvesének semmit nem hajlandó mondani.

-Minho kérlek tudsz adni egy másikat ebből, el van csúszva a nyomtatás! - kiabált Luna
-Persze, fél pillanat. - válaszolt a fiú
-Changbin! - futott az asztalához Luna. -Van valami ötleted mivel tehetjük tágasabbá a lakást? - mutatott egy tervet a fiúnak
-Tehetnénk oda valamit amitől nagyobb lesz a tér. - gondolkodott Changbin
-Itt van Sol! - rohant Minho a papírral
-Köszönöm. Ezt gyorsan megírom és vissza jövök. - rohant egyik helyről a másikra Luna, miután kész volt a papírral futott vissza Changbin-hez aki kitalálta és készen vissza adta a dolgokat
-Chan? - kérdezte Minho
-Bong-ért van. Illetve elküldtem boltba. Megígértem hogy veszek neki joghurtot, de mivel Chan nem enged el egyedül így muszáj volt őt elküldenem. - pakolta a papírokat Luna
-Rettenetesen jó páros vagytok. - mosolygott Changbin
-Köszi, igazából már úgy érzem magam kicsit mint egy.... - gondolkodott Luna
-Mint egy feleség, anya. - fejezte be Minho
-Igen. - bólintott a lány. -Nem mondom hogy ez teher, hanem inkább jó érzés. Főleg ha olyanokkal vagyok körülvéve akit kedvelek, szeretek. - mosolygott a fiúkra
-Te Bang-nak születtél és ez így van jól. - bólintott Changbin majd kopogtak
-Igen? - nézett az ajtóra Luna
-Changbin itt van? - lépett be egy sapkás fiú
-Bárány! - pattant fel Changbin
-Anya azt mondta rossz lett és hogy megalázom magam az esküvőn. - szomorkodott a fiú majd lekapta a sapkáját és elő bújtak a szőke tincsek
-Szerintem jó lett. - mosolygott Minho
-Jeongin, tőlem akár szivárvány hajad is lehet. Nem az a lényeg hanem hogy azok akiket szeretünk majd eljönnek. Egyébként nagyon jó lett, helyes vagy hidd el. - bólintott Luna majd Changbin-re nézett aki még mindig sokkosan állt a fiú előtt
-Changbin? - kérdezte Jeongin félve
-Állok. - nyögte ki mire Minho nevetni kezdett és inkább elvonult
-Tetszik? - pislogott Jeongin
-Még szép. Nem alszol ma nálam Bárány? - kérdezte Changbin
-Úgyse mehetek haza. Meg amúgy is szeretlek. - bújt a fiúhoz
-Elmentem ha nem baj. - nézett Lunára Changbin
-Menj csak nyugodtan. - mosolygott Luna mire Changbin bezárta az ajtót
-Bárány én nem bírom ki hazáig. - magyarázott
-Nem fogsz a cég előtt egy kocsiban megrakni Changbin! - válaszolt Jeongin
-Ne már, Bárány kérlek! Így vezetni se tudok. - mentek le a lépcsőn majd valaki hatalmas hévvel berontott
-Úristen! Minho ezt látnod kell! Olyan öltönyt találtam Sol-ék esküvőjére. Pont ilyet kerestem és... - pislogott a lányra
-Itt van csak a szobában. Nyugodtan menj be hozzá én átmegyek Chan irodájába. - emelt fel Luna néhány fontosabb papírt majd magával cipelte
-Köszönöm. - hajolt meg Jisung majd a párjához ment

Luna miután bezárta maga után az ajtót, Minho szokásos fura hangját kizárva ment a kedvese irodájába. A papírokat rendezgette és már azt se lehetett tudni hány óra van pontosan. Csak egy pillanatra dőlt azt asztalra, de csak arra emlékszik Luna hogy két erősebb karban fekszik és később a liftet használják vele.

-Mi? Hány óra van? - rázta meg a fejét Luna
-Kettő. - válaszolt a tartó ember
-Elaludtam? - pislogott Luna
-Igen, utánad jöttem hogy bezárjak. Elvileg te zártál volna, viszont Jisung és Minho is most távozott illetve Changbin autója még mindig itt áll úgyhogy fel hívom majd hogy menjen haza. - mesélt
-Várj! Chan te vagy az? - hajolt közelebb Luna
-Nem ismertél meg? - nevetett
-Félig aludtam. Bár gondolhattam volna hogy te vagy az aki ilyen cukin tartasz. - mosolygott Luna
-Micsoda bókok. Bong hiányolt ahogy én is. - suttogott Chan miközben a kocsihoz ment
-Holnap úgyis egész nap együtt leszünk. - mosolygott Luna
-De nem kettesben. - csatolta be magát és a lányt is majd elindult haza
-Igaz. - bólintott Luna, lehet ez az utolsó amikor kettesben tudnak lenni...
-Tudod arra gondoltam ha nem vagy annyira fáradt akkor még....fürödhetnénk egyet. - suttogta Chan mosolyogva
-Rendben. Amit akarsz. - bólintott Luna
-Jó gyorsan rá vágtad. - lepődött meg Chan is
-Csak szeretek veled lenni, ennyi. - bólintott Luna majd inkább az ablak felé fordult
-Mindig velem leszel. Ne aggódj Drága. - simogatta meg a kezét Chan

Az út további részében csönd lett az autóban. Luna félt hogy milyen lesz Chan nélkül az élete hisz eddig erre nem került sor, de nem mondhatja a fiúnak hogy ne házasodjanak össze. Hisz Chan szerelmes és már régóta akarja az esküvőt. Luna a holdat bámulva az égen a könnyeivel küszködve ül, talán ebben az autóban és emellett a fiú mellett utoljára.

-Megjöttünk! Gyere Szerelmem. - nyitotta ki az ajtót Chan majd észre vette a lány szomorú arcát. -Mi a baj kedvesem? - csatolta ki a lányt majd magához ölelte
-Semmi csak olyan megható hogy holnap én...én is Bang leszek és te meg Bong is csatlakozik hozzám és...én nagyon szeretlek Chan! - ölelte át jó szorosan a fiút
-Ne sírj drága! - simogatta Chan. -Elmegyünk fürdeni aztán szépen közösen lefekszünk. - suttogott Chan majd a fürdőbe vitte a lányt

Engedett maguknak vizet illetve elpakolta a Bong által ott hagyott játékokat és joghurtos dobozokat.

-Segítettem volna Chan. - ült morcosan a kanapén Luna
-Épp eleget dolgozol a cégnél. - simított végig az arcán Chan. -Gyere, ideje pihenni. - fogta meg a lány kezét majd a fürdőbe vezette. Lassan leöltöztek és Chan az ölében a lánnyal szállt be a kádba. Egy ideig senki nem szólt semmit csak pihentek. A gyertyák világítottak és a hold is besütött az ablakon és a vízben tükröződött.
-Imádom. - mosolygott Chan miközben a lány karját simogatta
-Mit? - kérdezte Luna majd felnézett a fiú válláról aminek neki volt dőlve
-Ezt az egészet. Egy Hercegnővel éppen pihenek miközben holnap a Királynőm lesz. - beszélt Chan
-Channie... - rázta a fejét Luna
-Ugyan Drágám. Ez nekem így tökéletes. Ahogy a holnapi nap is az lesz. - mosolygott Chan
-Igen biztosan. - válaszolt Luna majd közelebb bújt Chan-hoz
-Biztos vagy benne hogy nem történt semmi? - kérdezte Chan a lány haját simogatva
-Csak hiányoztál. Ennyi. - válaszolt Luna
-Rendben. - bólintott

A fürdő után Chan az ágyba kísérte a lányt, de most minden más volt. Luna bújt és egy pillanatra sem akart elszakadni a fiútól. Mintha soha nem látná többet úgy viselkedett Luna.

-Channie...Channie... - kezdett el beszélni magában Luna
-Igen kedvesem? - kérdezte Chan
-Channie kérlek segíts! - kezdett el sírni Luna
-Itt vagyok, nem tudom miben, de mindig segítek. - simogatta Chan
-Channie...Channie.. - ölelte teljesen át a fiút Luna
-Jól van, nyugodj meg itt vagyok. - ölelte át és a karjai közé zárta a lányt. -Nem megyek el...itt maradok. - adott egy rövid csókot Chan majd tovább pihentek a nagy napra