𝐈 𝐜𝐡𝐨𝐨𝐬𝐞 𝐭𝐡𝐞 𝐌𝐨𝐨𝐧☾︎ ~ 𝐁𝐚𝐧𝐠 𝐂𝐡𝐚𝐧 𝐟𝐟.

25.

Az utóbbi napokban se Sol, se Ren nem jelentkezett. Luna boldog volt Chan-nal és rengeteget dolgoztak. Egy fontos ház projekten munkálkodtak és a csapat rendkívül össze szokott az utóbbi időkben. A rengeteg munka után Chan szeretett volna valami felfrissülést. Illetve végre meg akarta ejteni a lánykérést is.

-Szia Chan! - futott be Luna az ajtón
-Drágám! - adott egy rövid puszit neki Chan majd a derekánál fogva magához húzta
-Kész vannak a tervek, minden készen áll az átadáshoz. Mindenki remek munkát végzett. - pakolta le a cuccait Luna
-Akkor itt az idő egy kis pihenésre. - bólintott Chan
-Elmegyünk nyaralni? - futott be Bong
-Estella és te fogsz nyaralni menni, mi pedig elmegyünk egy kis rövid kiruccanásra Sol-lal. - suttogta Chan a kisfiúnak
-Jaj de jó! - ujjongott a kisfiú
-Hova megyünk Chan? Ne költs drága nyaralásokra a pénzed. - kérdezte Luna
-Épp jó árban kaptam el. - mosolygott Chan majd a lány füléhez hajolt. -Hawaii. - suttogta
-Megvesztél? - fordult felé Luna. -Az egy nagyon drága hely! - tette karba a kezeit Luna
-Nem izgat, ugyan. Megérdemeljük hogy kettesben legyünk. - fogott a lány kezére
-Azt itthon is tehetjük, nem adsz rá ki egy csomó pénzt. - válaszolt Luna
-Gyerünk Sol, jó lesz. Hidd el. Csak te és én...azon a gyönyörű helyen. Béreltem lakást...és autót is. - ölelte át Chan a lányt
-Ha már kifizetted akkor mindegy, de mikor akarsz indulni? - kérdezte Luna
-Holnap. - fogta meg a lány arcát
-Jó. - bólintott Luna. -De legközelebb ne költs ilyen sokat. Csak egy nyaralás. - mondta Luna
-De én a legjobb helyre akarlak elvinni téged Baba. - válaszolt mosolyogva Chan
-A végén odáig jutunk hogy ágyba hozzák a reggelit nekünk. - sóhajtott Luna
-Nem, azt azért nem. De ha akarod akkor.... - nyomkodta a telefonját Chan mire Luna gyorsan kivette a fiú kezéből
-Biztos hogy nem! - tette arrébb a telefont
-Jól van gyere ide. - húzta magához Luna-t. -Jó lesz, én nagyon várom. - mosolygott Chan miközben a lány hátát simogatta

Másnap Chan és Luna közösen elindultak a nyaralásra. Az oda vezető út kissé fárasztó volt ráadásul át kellett állniuk arra az időre ami Hawaii-n van.
Chan meglepetésekkel készült és közösen vacsoráztak, pihentek és napoztak. Egyik nap épp a hotelnél lévő medencében uszkált Chan míg Luna kint pihent.

-Szerelmem! - ugrott ki a víz alól Chan
-Channie? - lépett közel a medencéhez Luna
-Nem jössz be? Nagyon jó a víz, és ígérem tartalak. - úszott közelebb Chan
-Bemehetek egy kicsit. - pakolta le a cuccait Luna majd hagyta hogy Chan be emelje a vízbe. -Jaj jaj nagyon hideg. - ölelte jobban át Chan-t Luna
-Mit szólnál ha naplementében megnéznénk majd a tengert? - suttogta Chan
-Rendben. - bólintott Luna majd az orrukat össze érintette
-Nagyon hiányoztál, azokon a napokon mikor Jinkyong-nál voltam végig rád gondoltam. - simogatta a lány haját
-Tudod hányszor ébredtem meg hogy téged kereslek. - mesélt Luna
-Sosem lesz ilyen többé! Esküszöm. Mi örökre együtt maradunk. - mosolygott Chan. -Mit szólnál ha felmennénk pihenni? - kérdezte Chan a hotelt nézve. -Vagy ha még nem akarod akkor.... - állította meg Luna
-Szeretném ha ezeket elfednéd. - mutatta a fiúnak a karján lévő sebeket
-Természetesen. - bólintott Chan majd a medence széléhez úszott a lánnyal

Naplementekor már kellően kipihenték magukat és a parton sétáltak.

-Chan hova megyünk? - kérdezte körbe nézve Luna
-Csak gyere továbbra is mellettem. - fogta a lány kezét

Még egy 10 percet sétáltak, a nap már majdnem teljesen lement és a hold is tisztán látszódott. Az ég kissé rózsaszínes volt és ahova Chan vitte a lányt gyönyörű volt. Hullámok és az égkék tenger. A madarak hangja meg a tengeré ami hallatszott.

Luna bámulta a tájat míg Chan szolídan a vállára fogott egy kicsit. Luna mikor megfordult egy kagylót látott Chan kezébe, ketté volt törve, de mind a két része pontosan illett a másikhoz és fénylett mint a gyöngy. Luna elvette az egyik részt mire Chan a szemébe nézett.

-Tudod Sol nem tudtam hogyan kéne ezt megkérdeznem és megmutatnom pedig a szavak embere vagyok. - mosolygott Chan mire Luna is majd a fiú a kezére fogott. -Elfogadod ezt tőlem? - húzott elő egy apró fehér dobozt majd lassan letérdelt
-Mi? - pislogott Luna majd sarkon fordult és futni kezdett
-Sol várj! - szaladt utána Chan

Luna sírni kezdett, itt jön a vég ha Sol megtudja hogy eljegyezték mindennek vége és ő és Chan nem lehetnek együtt többé.

-Drágám várj! - érte be Chan a lányt. -Mi történt? - kérdezte
-Semmi csak... - törölgette az arcát Luna
-Nyugodtan mond meg ha nem állsz készen rá. Vagy esetleg nem annyira kedvelsz hogy.... - szomorodott el Chan
-Channie ilyenről szó sincs! Én csak meghatódtam, és....a válaszom igen. - bólintott Luna bár a szó kimondása után nagyon fájt a szíve
-Nagyon szeretlek Sol. - ölelte át a lányt Chan
-Én is szeretlek Chan. - mosolygott mire Chan újra elő húzta a kis gyűrűt majd felhúzta a lány ujjára

A történések után a pár vissza sétált a hotelbe és lefekvéshez készültek hiszen már csak pár nap és mennek vissza, nem olyan sokat voltak itt nem véletlenül kellett Chan-nak most intézkednie nem volt sok ideje gondolkodni hogyan tegye azt. Chan fürdött míg Luna az ágyat csinálta mikor érkezett két üzenete

Sun: Remélem én is rajta leszek a saját esküvőm meghívottjai listáján;)

Ren: Már nincs sok idő hátra Kedvesem

Luna nem írt vissza egyiknek se semmit csak lenémította a telefonját és a kezén lévő gyűrűt nézte. Chan remekül választott, egyszerű volt, de gyönyörű és pont illet a lány ujjára. Hogy a méretet honnan szerezte meg Chan az hatalmas kérdőjel, de lehet jobb is inkább ha nem tudjuk meg.

-Itt vagyok! - jött ki Chan mire Luna váltotta is

-Üdv kölyök. - mosolygott Ren
-Mi ez itt? - válaszolt Luna
-Az esküvőd nézz magadra. - jelent meg Sol
-Hol van Chan? - kérdezte Luna
-Oh ő már nincs köztünk. - nevetgélt Sol
-Nem...Chan! - kezdett kiabálni Luna
-Úgyse hall téged többé! - kiabált Sol
-Chan kérlek segíts! Ne hagyj egyedül! Channie kérlek segíts! Nem akarom hogy elvigyen! - kiabált Luna folyamatosan
-Melyiket akarod? A hajvasalót vagy az övet? - kérdezte Ren mosolyogva
-Inkább nyald fel a padlót! - nevetett Sol
-Chan! Kérlek! Segíts! Nem akarok itt maradni! - kiabált tovább Luna

-Sol! Sol! Ébredj. - rázta Chan a lányt
-Channie! - ült fel hirtelen Luna lihegve
-Jól vagy? Arra keltem hogy a nevemet kiabálod. Rosszat álmodtál? - kérdezte Chan aggódva
-Igen. - bólintott Luna
-Hallottam hogy segítséget kérsz tőlem, itt vagyok. Senki és semmi nem bánthat téged. - húzta magához Chan Luna-t
-Köszönöm. - bújt Chan-hoz Luna
-Mi történt hogy megint vissza tértek a rossz álmaid? - simogatta a lányt Chan
-Nem tudom. - motyogta Luna
-Remélem kiderül, de akármi is van én itt vagyok ne félj. - simogatta a lányt addig míg mind a ketten el nem aludtak