𝐈 𝐜𝐡𝐨𝐨𝐬𝐞 𝐭𝐡𝐞 𝐌𝐨𝐨𝐧☾︎ ~ 𝐁𝐚𝐧𝐠 𝐂𝐡𝐚𝐧 𝐟𝐟.

19.

Másnap már indultak is haza, a kirándulás nem hosszú és vissza tért mindenki a normális kerékvágásba. Chan dolgozott a fiúkkal együtt ahogy a többiek is.

Luna viszont aggódott. Több üzenetet kapott Ren-től és Sol-tól is hogy kérik a pénzüket, ki kellett találjon egy ötletet mi ként szerezhet pénzt. A gond az hogy biztos hogy Chan-tól. A szíve megszakad hogy Chan-tól kell lopnia akit mindennél jobban szeret, de ha meg akarja védeni a szerelmét akkor muszáj. Viszont a támadások miatt Chan mindenhova követi így az estét választotta. Az irodájában kutatva megtalálta a hozzá kellendő számot is míg a fiú távol volt egy pillanatra majd éjjel kiszökött és elment a legközelebbi autómatához hogy levehesse róla a kellő pénzt. Végig futott egy pillanatra se állt meg és közben sírt. Eltette külön-külön a kért összeget majd ismét haza futott és ott elrejtette a többit pedig vissza tette a helyére. Luna ahogy be bújt volna Chan mellé vissza a bőr is lesült a képéről hogy lehet ilyen és mibe keveredett bele. Szerelmes most először, de közben hazudik neki...most lopott tőle aztán hozzá bújik...hogy lehet valaki ilyen pofátlan. Luna ezért kiment a kanapéra majd ott sírás közben nyomta el az álom.

Másnap arra kelt hogy az arcát gyengéden simogatják. Az ismerős kezekhez tartozott egy aggódó arc is hisz Chan még pizsamában nézte miért van itt a barátnője.

-Baba. - szólította
-Channie.... - ült fel Luna és a szólításra rögtön elmosolyodott a fiú
-Imádom mikor így hívsz, de miért vagy itt. Nem szeretsz velem aludni? - kérdeztem Chan
-Szeretek, biztos este rosszat álmodtam és kijöttem. Nem emlékszem hogy kerültem ide. - húzta össze magát Luna
-Ahj ezek a bugyuta rémálmok. - ölelte át a lányt Chan. -Alig várom hogy vége legyen nekik és teljesen meggyógyulj. Remélem a segítségedre leszek a javulásban. - simogatta a haját Chan
-Chan te mindig segítesz. - válaszolt Luna
-Köszönöm Sol. - mosolygott Chan

A név amit Chan mindig kiejt a száján emlékezteti hogy mi is történik. Chan Sol-t szereti és nem is tudja ki az a Luna. Fájdalmas mikor nem a rendes nevén szólítja őt. Az egész napot bent töltötték az irodában és dolgoztak. Luna feszült volt és ideges a pénz miatt amit ma éjjel át kell adjon, és Chan még nem is tud róla. Pontosabban mostanáig.

-Mivan? - beszélt telefonon valakivel. -Mennyit? - pislogott Chan idegesen. -Jó mindegy hagyd majd az apám elintézi. Szólok neki. Köszönöm. - tette le a telefont
-Baj van? - kérdezte Luna
-Valaki leszedett egy csomó pénzt a számlámról, de neked nem kell aggódni majd elintézem. - adott egy puszit Chan Luna arcára majd a gépén ügyködött tovább

Legalább Chan már tisztába van vele Luna pedig ma éjjel át fogja adni a pénzt és végre békén hagyják. Őt is illetve Chan-t is.

Megint éjjel miután Chan elaludt kiment a házból és a megbeszélt helyre indult ami egy közeli park volt.

-Üdv Luna. - állt fel Ren
-Szia, itt van most pedig tűnj el kérlek. - nyomta Luna kezébe a pénzt majd hátrált
-Pontosan annyi amennyit kértem. Látod tudsz te ha akarsz. Alig várom hogy nekem dolgozz. Számolom a napokat Szerelmem. - mosolygott
-Inkább előtte megkérem öljenek meg. - suttogta maga elé Luna
-És a lányunkkal mi lesz? Rám hagyod miután te meghaltál? - kérdezte
-Az nem a te lányod és...mindegy. - rázta a fejét Luna
-Olyan harapós lett a szád mostanában. Régebben egy szót nem mertél hozzám szólni meg remegtél ha láttál most meg olyan szavakat használsz ami nem megengedett. - húzta össze a szemeit Ren. -Chan formál téged. - simított végig az arcán a lánynak
-Chan jó ember, ő maradjon ki mindenből. - válaszolt Luna
-Jelenleg ő csókolja az én Drágám még. - válaszolt
-Menj Ren. - fordult el Luna és talán kívül azt látta a fiú hogy nem fél belül igen is rettegett tőle