𝐈 𝐜𝐡𝐨𝐨𝐬𝐞 𝐭𝐡𝐞 𝐌𝐨𝐨𝐧☾︎ ~ 𝐁𝐚𝐧𝐠 𝐂𝐡𝐚𝐧 𝐟𝐟.

21.

Még aznap este Luna a konyhában takarított Chan beszélgetett a srácokkal mikor csengettek. Bong felkelt erre és sietve szaladt ki az ajtóhoz mikor egy idősebb fekete hajú komoly nő jelent meg. Luna eldobott mindent és hirtelen el is felejtette hogyan kéne reagálnia az egészre majd lassan kisétált a nőhöz.

-Üdv Sol. - nézett a lány szemébe
-Áh üdvözlet, hogy hogy ilyen későn befáradt? - lépett a lány mellé Chan
-Csak látni akartam végre a lányom. - válaszolt komolyan
-Oh, remélem jól van mostmár. Nos ha nem bánja én vissza megyek, nyugodtan beszéljenek csak. - mosolygott Chan majd egy rövid csók után vissza ment a fiúkhoz Luna pedig egy félreesőbb helyre vitte az anyját
-Mégis mi folyik itt? - kérdezte Luna
-Tudod milyen undorító volt kimondani azokat a szavakat Moon. - forgatta meg a szemét az anya
-Mit szeretnél tőlem? - kérdezte a lány mire a haja hátrébb libbent
-Az ott... - fogott a nyakára hirtelen. -Végre. - húzta össze a szemeit az idősebb. -Érd el hogy végre megkérje a kezed te idióta! - ütötte arcon a lányt
-Elnézést, de mégis mi folyik itt? - lépett közelebb Minho és Changbin fura nézéssel
-Semmi. - fordult el Luna. -Anya épp indulni készült csak be köszönt. - suttogta a lány mire az előtte álló nő sarkon fordult a kisfiút majdnem fellökte aztán egy mély meghajlás után távozott a házból
-Jól vagy Sol? Mi volt ez? - kérdezték tőle
-Persze, véletlen volt. Nézzétek el neki. - legyintett Luna. -Lefektetem Bong-ot kérlek szóljatok Chan-nak hogy én is lefekszem. - mosolygott a lány
-Rendben. De ne szóljunk Chan-nak? - kérdezte Minho
-Nem! Nem kell, mondtam hogy csak véletlen volt. Bocsánat. - hajolt meg egy aprót Luna majd a kisfiúhoz sietve elmentek
-Itt valami nem normális haver. - mondta Minho
-Tényleg fura valami. - válaszolt Changbin
-Szólsz neki? - nézett rá Minho
-Nem, Sol ezt kérte hagyjuk rá. - legyintett Changbin majd az ajtó felé vették az irányt

Luna már az ágyban volt mikor nagyobb vihar tört ki Szöul felett végig villámlott és dörgött Chan pedig sehol se volt még. A szobában sötét volt és Luna csak Berry-t szorongatta. Egy nagyobb dörgés következett ekkor Luna felsikított.

-Chan! - húzódott össze mikor két erős kar fonódott a dereka köré
-Már megint remegsz. Itt vagyok Drágám. - simogatta őt Chan
-Channie.... - fordult felé Luna majd jó szorosan átölelte a fiút
-Nincsen semmi baj. Aludj nyugodtan én nem megyek el. - suttogta Chan mire Luna végre álomra tudta hajtani a fejét

-Ren Drága. - fordult az ágyban mellette fekvő fiú felé Sol
-Mond. - válaszolt
-Mennyit ajánlasz érte? - kérdezte csak úgy Sol, de Ren pontosan tudta hogy kiről is megy a szó
-50 millió won. Megfelel? - kérdezte Ren
-Tökéletes. - mosolygott a mellette fekvő lány. -Utána azt teszel vele amit csak akarsz én meg gazdag leszek. - nevetett Sol
-Alig várom én is. - mosolygott Ren
-De honnan fogjuk tudni hogy az a csaj elvette Chan-t? - fordult felé ismét Sol
-Mit szólnál ha beszélnék egy barátommal hogy menjen el a Bang házba mint cseléd. Ő majd figyel mindent és nem feltűnő. - mosolygott ismét
-Imádom hogy ilyen okos vagy Ren. - vihogott Sol

Másnap már Chan meg is kapja az önéletrajzot ettől az embertől és tetszik neki amit ír, épp elment egy fiatalabb felszolgáló tökéletes lenne a helyére valaki. A férfi neve Itsuki volt egy japán származású fiú aki remekül beszélt más nyelven is mint például a Koreai vagy az angol. Ő volt az első aki jelentkezett más nagyon nem szóval Chan még másnap behivatta majd meggyőzte amit hallott így fel is vette ezzel a fiú megkezte a munkáját a Bang házba. Ő lett a gonosz szem és fül, csak erről senki nem tudott.

-Drágám megjöttem! - lépett be a házba az oldalán Itsukival
-Chan! - sietett az ajtóhoz Luna majd megállt előttük
-Ő lesz az új felszolgáló. Kérlek ne vedd ki a munkát a kezéből. - mosolygott Chan
-Üdv. - hajolt meg Luna mosolyogva. -Rendben Chan igyekszem. - bólintott a lány majd a szobából kiszaladó kislányt és kisfiút nézte
-Estella talált egy ilyen szép virágot! - mesélte Bong
-Nagyon szép, ügyesek vagytok. - mosolygott Luna
-Vázába tehetjük a többit is? - kérdezte Bong
-Természetesen, gyertek velem. Sajnálom. - fordult hátra Luna majd a kisgyerekek után ment. -El tudod kísérni Itsukit a szobájába Chan? - kérdezte Luna
-Természetesen Drágám menj csak. - mosolygott az előbb kérdezett fiú
-Bong, tölts vizet a kis kancsóba Estella és én addig keresünk egy vázát. - mondta Luna
-Rendben. - bólintott a kisfiú majd a fürdőbe sietett
-Anya. - ölelte át a kislány Luna-t
-Estella ne ilyen hangosan, tudod hogy meg kell őrizni a titkot. - suttogott Luna
-Akkor Moon! - kiáltott fel
-Nem, Sol-nak kell hívj. Kérlek kislányom érts meg. - beszélt továbbra is halkan Luna
-De őt úgy utálom! - szomorodott el a kislány majd hirtelen megszeppent
-Anya? Moon? - lépett Luna mellé Chan érdeklődően
-Biztosan véletlen volt, Felix mondta hogy Estella szereti az asztrológiai dolgokat. Sol nap ilyenek tudod. - próbált hárítani Luna
-És annak mi köze van ahhoz hogy anyának szólított? - húzta fel a szemöldökét Chan
-Szerintem hiányzik neki Felix. - vette a karjaiba a kislányt Luna
-Értem. - bólintott Chan
-A váza megvan, Hyunjin és Felix pedig hamarosan itt lesznek érted Estella. - fogta meg a vázát Luna majd minnél gyorsabban kiment a szobából a fürdőbe
-Changbin. - kezdett telefonálni Chan. -Megkérhetlek valamire? - kérdezte Chan
-Mondjad haver. - válaszolt a vonal túlsó feléről
-Utána néznél annak hogy Sol-nak lenne e lánya? - mondta Chan mire kicsit szünet volt Changbin válasza közben
-Persze. Inkább nem is kérdezem mire akarsz ezzel kilyukadni. - válaszolt Changbin
-Majd később leírom, és köszi. - bontotta a vonalat Chan

A virágokat vázába tették majd meg is érkezett Hyunjin és Felix hogy elvigyék a kislányt. Bong szomorú volt, de pont itt volt az ideje arra hogy ágyba kerüljön. Fáradt lehetett már biztosan.

A vacsora közben amit Itsuki talált fel, Chan kapott is választ.

Changbin: Nem találtam semmi ilyet barátom.

Chan megnyugodott. Valószínűleg akkor valóban az van amit a barátnője mondott, csak furcsálta az egészet. Estella mintha közel állna a barátnőjéhez, de lehet csak az anyuka hiánya az ami ezt váltja ki belőle.
Ezt elfelejtve inkább tovább folytatták a vacsorát amit most Luna telefonja zavart meg. Amint meglátta felpattant és kirohant a teraszra.

-Ren mégis mit művelsz! - vette fel idegesen Luna
-Talán rosszkor zavartam a párt? - kérdezte gúnyosan
-Igen! Chan bármikor meg láthatta volna. - beszélt
-Ugyan, a napjaid meg vannak számlálva. Hamarosan az én feleségem leszel Luna. - magyarázott Ren
-Ha nem múlna rajta Estella élete inkább leugornék egy házról. - válaszolt Luna
-Elég legyen! Tudod mi jár a szemtelen beszédért! - válaszolt Ren
-Megkaptad amit akartál mégis mit akarsz még? - kérdezte Luna suttogva
-Téged. - kapott választ
-Így is sokat kaptál már meg engem. - sóhajtott Luna
-Most örökre akarlak. - válaszolt Ren. -Vagy a lányod bánja. - fejezte be
-Ah...mikor akarod? - kérdezte Luna
-Holnap, mielőtt Chan végezne. Az ő egyik szobájában akarom. - mondta Ren
-Megkapod, de utána ne gyere ide. Még Chan meglát te bolond. - beszélt Luna
-Sol! - kiabált valaki mire Luna hirtelen megfordult
-Chan... - tette le a telefont gyorsan
-Ki hívott? - kérdezte egyből Chan és nem tűnt túl boldognak
-Csak Felix. - válaszolt gyorsan
-És ahhoz neked ki kell ide jönnöd? - nézett komolyan Chan
-Fontos ügy. - pislogott Luna
-Nem nézel a szemembe. Hazudsz ugye? - kezdett mérgesebb lenni Chan. -Utoljára kérdezem. Kivel beszéltél az előbb? - kérdezte Chan, de nem kapott választ
-Értem. - bólintott Chan majd vissza ment a házba
-Miért történik ez nem hiszem el. - fogta a fejét Luna majd vissza ment a házba

A pár az este ismét nem szólt egymáshoz. Luna és Chan bár együtt aludtak, de elfordultak egymástól.

Másnap Chan elindult munkába, a beszélgetés egy részét hallotta és az újonnan felvett fiút kérte meg hogy tájékoztassa ha valaki érkezik ide, Itsuki pontosan ezt akarta. Mindent hallani akart és látni. Miután csak Luna maradt itthon pár értékes tárgyat elpakolt a szobájába, Sol biztos örülni fog ezeknek.

Mielőtt a kisfiú is haza érkezett volna Ren megjelent a házba.

-Luna! - kiáltott
-Maradj már csendben! - jött ki a konyhából a lány
-Nem megmondtam hogy velem te ne beszélj így! - fogott a kezére Ren
-Ha Chan megtudja ki vagyok akkor nem kapsz pénzt ugye tudod. - suttogta Luna
-Tudod hogy én megveszlek. - ölelte át
-Ren, Bong bármikor haza érhet! - próbálta levakarni magáról a fiút
-Azt mondtad ma oda adod magad! Kérem amit ígértél! - fogta magához így Luna nem bírt szabadulni
-Támadás! - hallottak egy kislány hangot valamint egy kisfiú hangot és ütni rúgni kezdték Ren-t aki próbálta a lánnyal a kezében elhárítani az ütéseket, mikor már nem bírta bele harapott Luna nyakába és ekkor újra megszólalt a kislány hang
-Gyerünk Berry, védjük meg anyát! - kezdett el Estella a kiskutyával az oldalán a férfinak futni akit ezzel a lendülettel lábon is harapott aki ordítva rúgta arrébb a foltos göndör szőrű kutyust majd elengedte Luna-t
-Sol! - hallatszott egy mély hang mire Ren már el is szaladt ahogy tudott
-Chan. - szedte rendben magát Luna
-Apa! Anyát megtámadta egy gonosz ember! Hatalmas volt! - futott az apukájához Bong
-Kísérd ki Estellát kérlek. Felix és Hyunjin itt van érte. - válaszolt kimérten Chan amire a fiú engedelmeskedett is Chan pedig mogorván a lányhoz lépett