𝐈 𝐜𝐡𝐨𝐨𝐬𝐞 𝐭𝐡𝐞 𝐌𝐨𝐨𝐧☾︎ ~ 𝐁𝐚𝐧𝐠 𝐂𝐡𝐚𝐧 𝐟𝐟.

9.

A vacsora remekül alakult. Chan szülei meghökkentek hogy milyen aranyos lett Sol és persze hogy készített süteményt. Régebben ilyenekhez nem is nyúlt, de persze az emberek változnak vagy kicserélődnek.

-Nagyon örültem Sol. - mosolygott az anyukája
-Én örülök hogy láthattam. - hajolt meg Luna
-Sol! - szólt Chan
-Mond. - lépett hozzá Luna
-Van...lenne kedved csatlakozni hozzánk holnap? - kérdezte Chan
-Mi lesz holnap? - pislogott Luna
-Minho és Jisung egy éve házasok. Szeretném ha velem jönnél persze ha akarod. - mosolygott
-Persze hisz ez csodálatos. - bólintott Luna
-Készülj fürdőruhával is mert Jisung-ék lakásán is van medence. Tudod milyen Minho, imádja a feleségét kényeztetni. - mosolygott Chan
-Fürdőruhával? Úszni fogunk? - lepődött meg Luna
-Persze, ha akarsz. De jobb ha megyünk aludni későre jár és holnap sokáig fent leszünk. - ment el a kis asztal előtt majd megállt így Luna neki ment
-Bocsánat. - lépett hátrébb
-Azok a rajzok. Bong készítette? - kérdezte Chan
-Nem. Azokat én. - vette fel az asztalról Luna
-A múltkor még nem tudtál. - nézte őket Chan
-Olaszországban egy rajzos kurzusra jártam és onnan tanultam meg. Ha tetszik neked is készíthetek egy ilyet. - kuncogott magában Luna
-Nem köszönöm, de tudsz házat rajzolni? - kérdezte Chan
-Ha látok valamit és nem nehéz meg tudom csinálni. De miért is? - nézett kérdőn Chan-re
-A parti után bevinnélek a céghez. Kíváncsi vagyok valamire, de most pihenni kéne. - vezette a szoba felé Luna-t

Fürdés után mind a ketten ágyba bújtak, Chan szokásosan aludt Luna viszont ismét fent volt. Ha elalszik vissza térnek és kínozzák.

-Úgy utállak Sol! - sóhajtott Luna. -Nem értem mi bajod velem. - beszélt maga elé. -Neked mindened meg volt, miért viselkedik így a nap a holddal. - dőlt hátra Luna. -Ohh Chan. Én nem kedvelhetlek, de olyan aranyos vagy velem. Nem tudom kedvelsz te engem, de kérlek ne kérd meg Sol kezét mert akkor vissza jön és elvisz mindent. - nézte Chan-t aki hirtelen kinyitotta a szemét
-Megint nem alszol Sol. - rázta meg a haját Chan, látszólag most ébredt fel
-Ideges vagyok. - fordult el
-Sol. - beszélt halkan Chan mire megfordult. -Ha jobban érzed magad akkor gyere ide. - tárta ki a karjait Chan
-Ugyan én nem akarlak úgy... - nézett végig a felsőjén
-Veszek pólót, bár nem értem, de mindegy. Sok mindent nem értek veled kapcsolatban. - nevetett Chan majd felhúzta a pólóját és ismét ki tárta a karjait
-Tudod hogy sokat változtam. - mosolygott
-És te pedig tudod hogy nagyon örülök ennek. - nézett a karjára Chan majd Lunára. -Figyelj, szeretném ha ezt megőriznéd. - vett le magáról egy vékony láncos csillag alakú medálos karkötőt. -Rajtad jobban áll és így ha félsz én mindig ott vagyok. - tette rá a kezére Chan
-Ez túl nagy ajándék. Chan nem. - rázta a fejét Luna
-Dehogy nagy. Csak nyugodtan. Most pedig gyere ide. - mosolygott Chan
-Köszönöm ez hatalmas megtiszteltetés Chan. - bújt az ölelésébe

Olyan akár csak mikor kicsi volt Luna. Hatalmas kezeivel védelmet nyújtott mindenki elől. Az apja is pontosan így ölelte, kis idő után a haját is simogatta és persze hatalmas dolog volt hogy egy ilyen tárgyat bízott rá Chan. Jól érzi magát Chan tároságában ám rettentően rosszul érzi magát amiért Chan Sol-nak szólítja. Hiszen ő Luna és nem a gonosz Sol. Lunát meg mindenki elfelejti.

Chan érzései tombolnak. Az új Sol nagyon aranyos és sokkal jobb mint volt, de mitől változott meg ennyire. Changbin tanácsára ezzel nem foglalkozik és kiélvezi a helyzetet. Az ölelés alatt azt hitte Sol majd kezdeményez valamit, de csak közelebb préselődött hozzá és halkan szuszogott. Teljesen megváltozott és az a része kissé aggasztja hogy vajon kedveli e ő is mint Chan Sol-t. Nem akar velük foglalkozni, de Sol nagyon fura. Folyamatosan retteg és nem alszik, a semmiből megfájdul a lába utálja az erőszakot. Olyan mintha történt volna vele valami ami törést hozott, hogy honnan jött ez a törés nem tudja Chan, de azon van hogy segítsen.